Ateista hitvédelem a tudomány nevében? 1.
máj 13, 2016 Apologetika 6

2016 februárjának végén az origo.hu-n megjelent két cikk Dr. Boldogkői Zsolt biológus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezetője tollából. A tudományos ismeretterjesztő irodalomra emlékeztető stílusú írásokban a szerző valamiféle természettudományos eredményekre alapozott, természetfelettit nem tartalmazó világnézetet igyekszik védeni a vallásos kritikákkal és ellenérvekkel szemben.

Az érvelésével azonban számos ponton súlyos problémáim akadnak, és kritikáim egy részét reményeim szerint a következőkben meggyőzően bemutatom. Gondolatai jól tükrözik sok természettudományos érdeklődésű ember gondolkodását, és kiváló apropót nyújtanak kulcsfontosságú keresztény megfontolások ismertetésére. A két cikk közül (egyelőre) csak az utóbbit fogom tárgyalni, melynek címe: Van, aki szerint a modern tudomány Isten létét bizonyítja. Ezt a lényegretörőség és az átláthatóság érdekében nem mondatról mondatra történő elemzéssel, hanem a főbb kérdések kiemelésével és megtárgyalásával teszem. A szakaszok a cikkből vett idézetekkel kezdődnek. Terjedelmi korlátok miatt a megjegyzéseim több cikkre bontva kerülnek majd megjelenésre, az alábbiakban az első olvasható.

A vallás kritizálhatósága

A közvélekedés szerint a vallásos hit a legmélyebb személyes ügy, melyet ezért kivételes tiszteletnek kell öveznie. … A vallás egy rendkívül érzékeny téma. Gyakran az óvatos kritikák is példátlan arroganciának minősíttetnek, a bírálókra pedig még a toleránsabb országokban is könnyen ráaggasztják a „militáns” jelzőt. … A személynek feltétlenül kijár a tisztelet, a nyilvános eszmék sorsa viszont a megmérettetés kell, hogy legyen.

A szerző látszólag tart a negatív reakcióktól vagy az intolerancia vádjától, és ez részben érthető. Azonban ebben én helyesnek tartom a megközelítését — attól, hogy egy téma közel áll hozzánk vagy személyesen kötődünk hozzá, nem szabad személyes támadásnak vennünk az ellene megfogalmazott kritikákat, és fontos, hogy őszintén szembenézzünk a tényekkel és az érvekkel, amelyek az egyes kérdésekben befolyásolhatják a véleményünket.

Viszont ez természetesen a vita minden résztvevőjére igaz — ha valaki a mai tudományos világkép teljes igazságáról van meggyőződve, annak is fontos, hogy megismerje az azzal szemben esetlegesen kételyeket megfogalmazó filozófiai és teológiai érveket. Talán meg is lepődne rajta, hogy milyen erősen ragaszkodnak ezen területek művelői is a racionális megalapozottsághoz. Stephen Hawking szerint a menny tündérmese azoknak, akik félnek a sötétségtől. John Lennox szerint viszont az ateizmus tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól. Melyiküknek lehet igaza? Mindenesetre ez megteszi bevezetőnek, lássuk az érveket!

Tudósok istenhite

A tudományos elit tagjai körében viszonylag alacsony a hívők aránya. … A városi legendák szerint a legismertebb tudósok, közte Newton és Einstein, sőt maga Darwin is istenfélők voltak. A modern kor nagy elméit illetően ez az állítás rendszerint téves, az evolúcióelmélet előtti idők tudósaival való példálózás pedig nem túl tisztességes.

Határozottan vitatom ennek a szakasznak mind az igazságtartalmát, mind a jelentőségét. A kritikámat a konkrét tudósok istenhitével kezdem, a statisztikákkal folytatom és a kérdés relevanciájával zárom. Isaac Newton vitán felül állóan istenfélő volt, olyannyira, hogy nagy hatású tanulmányokat írt többek között a Jelenések könyve értelmezéséről, egyháztörténelemről és Jézus istenségéről (unitárius volt). Charles Darwin hitbeli nézetei ezzel szemben erősen vitatottak — annyit lehet róla hozzávetőleges bizonyossággal elmondani, hogy sokat gondolkodott vallási kérdésekről, és kezdeti keresztény hitéből fokozatosan szkeptikus és agnosztikus irányba változott a meggyőződése, alapvető istenhitét azonban soha nem utasította el teljesen.1 Albert Einstein hitével kapcsolatban is több vélemény kering, de annyit elmondhatunk, hogy állítása szerint hitt valamilyen (személytelen) istenségben, ez azonban nem egyezett meg egyik világvallás istenképével sem.2

Boldogkői Zsolttal ellentétben ritkán találkozom modern tudósok hitével kapcsolatos téves állításokkal, ha pedig valaki azt gondolná, hogy az evolúcióelmélet elterjedése óta nincs jelen az istenhit vagy a vallásosság a tudományos elitben, akkor jó szívvel ajánlom Szabados Ádám cikksorozatát, amelyben Nobel-díjas tudósok hitvallásait és Istennel kapcsolatos gondolatait gyűjti össze.

Térjünk át a statisztikákra! A cikk szerzője azt az állítását, miszerint „a tudományos elit tagjai körében viszonylag alacsony a hívők aránya”, egy 1998-as közvéleménykutatásra mutató linkkel támasztja alá. Ebben a kutatásban az amerikai National Academy of Sciences tagjait kérdezték vallási meggyőződéseikről. De vajon megbízhatóak az eredmények?

Először is jegyezzük meg, hogy a NAS egy szűk körű, privát csoport, amelynek új tagjai a korábbi tagok szavazásai alapján kerülnek kiválasztásra. Így felmerül a kérdés, hogy mit takar az „elit” kifejezés (kétségkívül nagy presztízsű szervezetről van szó), és mekkora az esélye az ideológiai elfogultságnak. A válaszokkal kapcsolatban további kételyre ad okot annak a két ténynek az együttese, hogy a NAS mindössze 517 tagjának alig több mint fele válaszolta meg a kérdéseket, és egy 2010-es felmérés szerint a vezető természettudósok körében elterjedt a titkolt vallásgyakorlás annak negatív megítélése miatt.

Ha ezzel szemben megnézünk egy szélesebb körben végzett közvéleménykutatást (American Association for the Advancement of Science), amelyet a Pew Research Center 2009-ben végzett több mint 2500 tudós részvételével, azt találjuk, hogy a megkérdezettek 33%-a hisz Istenben, további 18% pedig valamilyen más felsőbb hatalomban. 41% nem hisz egyikben sem (a maradék 8%, feltételezem, tartózkodott), mégis mindössze 17% mondja magát kimondottan ateistának.3

Láthatjuk tehát, hogy a cikk állításai ezen a téren erősen kiegészítésre szorulnak. Mégis, keresztényekként elégedettek lehetünk az általam bemutatott arányokkal? Hiszen mégiscsak az amerikai tudósoknak csupán harmada istenhívő, és valószínűleg közülük sem mindenki képviseli azt az elkötelezett Jézus-követést, amit mi ezen a blogon szorgalmazunk. Ha a kereszténység igaz, nem kellene mégis több hívőt találnunk a tudósok között? Nem gondolnám, az indokot pedig Pál apostoltól olvashatjuk:

Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. — Pál apostol első levele a korinthusiakhoz 1,26–29

Pál apostol itt azt állítja, hogy Isten szándékosan többségében a világ, a közvélemény szerint alacsonyabb megítélésű, megvetett embereket választott ki — éppen azért, hogy ezzel a sokak szemében népszerűek, erősek, gazdagok és intelligensek önerejének lelki-szellemi kevésségét mutassa be. Az egyik ember szegény és sikertelen, mégis elégedett Istenben — a másik gazdag és elismert, mégis kétségbeesik önnön bűneit vagy az élet értelmetlenségét látva. Ebből látszik meg Isten dicsősége, és válik lehetetlenné az emberek dicsekvése — legalábbis a keresztény álláspont szerint. Nem állítom, hogy a hívő tudósok kisebbségének ténye bizonyíték a keresztény hit mellett, viszont azt be kell látnunk, hogy ha a kereszténység igaz, akkor erre az eredményre kell számítanunk — tehát a kereszténység elleni érvként ez a megfigyelés nem áll meg.4

Felmerül a kérdés: vajon miért tartja fontosnak a cikk szerzője többször is megemlíteni az istenhívő tudósok állítólagos alacsony arányát? Az olvasóban az a határozott benyomás alakulhat ki, hogy Boldogkői Zsolt szerint a természettudósok szaktekintélyek Isten létezésének kérdésében. Van jó okunk azt gondolni, hogy ez valóban így van? Érdemes megjegyezni, hogy egyes kutatások szerint a tudósok vallási meggyőződései még azelőtt kialakulnak (hasonló szempontok mentén, mint a nem tudományos érdeklődésű embereknél), mielőtt belekezdenek tudományos karrierjeikbe.5 A kérdés ettől függetlenül fontos, a válaszadás pedig átvezet bennünket a következő témakörbe.

Mit tud a tudomány?

A tudományt gyakran éri az a vád, hogy csupán egy a számos megismerési mód közül, sőt megesik, hogy kétségbe is vonják ebbéli kompetenciáját. Csakhogy a tudomány alapvetően különbözik a filozófiákon és ideológiákon alapuló megközelítésektől, mert ismereteit hitelesíti az a tény, hogy azokat reprodukálható kísérletekből és megfigyelésekből szerzi, és ezért állításainak helyessége nem függ attól, hogy ki és milyen kultúrkör tagjaként tette azokat.

Vegyük észre, hogy ebben a szakaszban nem tudományos eredmények bemutatásáról van szó, hanem a tudomány mint olyan hasznáról és illetékességéről — ez pedig nem tudományos, hanem tudományfilozófiai téma. Sajnos elterjedt jelenség, hogy erre a szintváltásra számos a természettudományokban alaposan, a tudományfilozófiában azonban kevésbé képzett szerző és előadó (többek között pl. Richard Dawkins, Lawrence Krauss, Neil deGrasse Tyson stb.) nem fordít elegendő figyelmet. Az ebből megszülető állítások azonban gyakran naivnak vagy túlhaladottnak tűnnek — mivel pedig jelen esetben ezek a vallásos hit cáfolatát is hivatottak megalapozni, fontosnak tartom, hogy alaposan megvizsgáljuk őket.

A tudomány csupán egy a számos megismerési mód közül? Természetesen igen — számos egyéb megismerési módot alkalmazunk rendszeresen. A matematikával kapcsolatos állításokat (pl. 1 + 1 = 2, a Pithagorasz-tétel stb.) nem természettudományos elméletalkotással és kísérletezéssel állapítjuk meg. Ha az érdekel minket, hogy hogyan érzi magát egy másik ember, megkérdezzük tőle; ez az információ az ő számára rendszerint közvetlenül elérhető, mi pedig elhisszük az ő bevallására. Ha szeretnénk megtudni, mik történtek velünk egy héttel ezelőtt, akkor a memóriánkat használva megpróbálunk visszaemlékezni, ha pedig ez esetleg nem sikerül, akkor elővesszük a naplónkat. Ezek egyike sem természettudományos eljárás, többségük nem tévedhetetlen, de beláthatjuk, hogy normális esetekben az így elnyert információk igazságában megbízunk, általában jogosan. Továbbá ha azt állítanánk, hogy a tudomány az egyetlen megismerési mód, súlyos problémába ütköznénk: hogyan bizonyosodtunk meg magáról erről az állításról?

Kompetens a tudomány a valóság megismerésében? Ez a kérdés távolról sem egyértelmű, már legalább egy évszázada a legkomolyabb elmék vitatkoznak rajta:6 az igennel felelőket tudományos realistáknak nevezik, a nemmel válaszolókat pedig tudományos antirealistáknak. A vizsgált cikk szerzője láthatóan az első álláspontot fogadja el — én magam inkább az utóbbi felé hajlok,7 de úgy gondolom, hogy ez a keresztény világnézetemből csak részben következik. Röviden ismertetnék három érvet, amelyek indokolják azt, hogy a természettudomány aktuális nézeteit ne tekintsük feltétlenül a valóság hiteles leírásának.

Először, a tudomány történelme. A tudományos módszertan a kísérletek elvégzésével és az elméletek felállításával valóban gyümölcsöző eljárásnak tűnik. Azonban tény, hogy ezt a módszertant követve a múltban elismert tudósok (olyanok, mint pl. Newton vagy Einstein) olyan következtetésekre jutottak, amelyekről ma elég magabiztosan állíthatjuk, hogy tévesek, vagy legalábbis pontatlanok. Ennek oka a rendelkezésre álló kísérleti eredmények hiánya, illetve a kísérleti eszközök technológiai fejletlensége: Newtonnak egyszerűen nem volt lehetősége fénysebesség-közeli állapotokban vagy elemi részecskék nagyságrendjében történő mérések elvégzésére. A példák természetesen halmozhatók, gyakran hallani, hogy egy-egy új felfedezés egy tudományos részterület újraértékelésére kényszeríti a kutatókat. Azonban ha a múltban ez történt, valószínűsíthetjük, hogy a jövőben is ez fog: a „tudomány mai állása” új kutatási eredmények hatására megváltozhat — ha ez bekövetkezik, akkor viszont kiderül, hogy nem felelt meg teljesen a valóságnak.

Másodszor, a tudományos elméletek jellege. Közhely a tudományfilozófiában, hogy a kutatási eredmények aluldeterminálják az azok magyarázatára felállított elméleteket. Ez azt jelenti, hogy az adott mérési eredményekből, számadatokból, megfigyelésekből stb. nem következik egyértelműen egy bizonyos elmélet igazsága, mert mindig alkotható több egymástól eltérő elmélet, amelyek képesek megmagyarázni az eredményeket. Erre a legismertebb példa a kvantummechanikai jelenségek értelmezésére adott sok, teljesen más valóságot lefestő elképzelés. Egyesek szerint szinte minden pillanatban párhuzamos univerzumok tömegei keletkeznek, mások az időben visszafele ható eseményeket képzelnek el, megint mások úgy gondolják, hogy a tudatos elmék általi megfigyelés befolyásolja a fizikai jelenségeket — és ezzel a rövid listával még csak a felszínt karcolgatjuk. Hasonló alternatív elméletek a tudomány más területein is elképzelhetők, illetve helyenként elő is fordulnak. Mindebből az következik, hogy a tudományos módszer nem garantálja, hogy a legáltalánosabban elfogadott tudományos elméletek egyben igazak is — ez ugyanis, legalábbis részben, kívül esik a hatáskörén.

Harmadszor, a tudományos módszertan jellege. A természettudományos kutatást meghatározza az az előfeltevés, amit módszertani naturalizmusnak nevezünk. Ennek a jelentőségét, különösen a tudomány és a vallás viszonyának tárgyalásakor, nem lehet túlbecsülni. A naturalizmus hasonlót jelent a materializmushoz: azt a nézetet, miszerint az általunk megfigyelhető, anyagi világ minden eseményét teljesen megmagyarázzák más anyagi okok, amelyek matematikailag leírhatók. Például ha kitör egy vihar, azt nem Zeusz haragja okozta, hanem földrajzi és időjárásbeli körülmények, illetve természeti törvények együttese. Máshogy megfogalmazva: a természet működését nem befolyásolják természetfeletti beavatkozások. A módszertani vagy metodológiai előtag azt jelenti, hogy a tudomány művelői nem állítják, hogy ez feltétlenül valóban így van, de mivel ez szükséges a tudományos munka végzéséhez, ezért a munkájuk során feltételezik az igazságát. Ebből azonban az következik, hogy valójában minden tudományos állítás így kezdődik: „Feltéve, hogy nem történt természetfeletti beavatkozás…” Ha azonban valaki úgy gondolja, hogy valamely esetben igenis történt ilyen, akkor az adott témában nincs racionális alapja elfogadni az adott természettudományos magyarázatot.

Mit következik mindebből? A fenti szakaszban arra szerettem volna rámutatni, hogy a tudományos módszertan, illetve az annak gyakorlásával felépített tudományos elmélet-halmaz önmagában nem alkalmas arra, hogy vallásos tanok cáfolatára szolgáljon, ugyanis önmagában nem állíthatja, hogy a valóságot írja le. Hogy ezt elmondhassuk róla, ahhoz egyes a természettudományos módszertan hatáskörén kívül eső nézeteket is kellene elfogadnunk, ezzel viszont visszaesnénk a „filozófiák” és „ideológiák” azon kötelékébe, amelyet a vizsgált cikk szerzője láthatóan a tudományhoz képest alsóbbrendűnek tart. Mindezeket fontos alapnak tartom a tudomány-vallás vita navigálásához, azonban Boldogkői Zsolt cikkének még a felénél sem járunk, így a további kritikáim egy későbbi bejegyzésbe szorulnak. (FRISSÍTÉS: és még egybe.)


  1. Szentpétery Péter: Darwin és a teodicea. Apológia Kutatóközpont, 2014.
  2. Einstein pontos nézeteinek megállapítását nehezíti számos bizonytalan eredetű idézet keringése az interneten, valamint a hiteles idézetek időnkénti nehéz összeegyeztethetősége. Az elsődleges forrásokat jól összegyűjti Arnold V. Lesikar (szerk.): Einstein: Science and Religion. Ezek alapján Einstein leginkább panteistának nevezhető, a személyes, az emberek dolgaival törődő Isten elképzelését valóban elveti.
  3. Pew Research Center: Public Praises Science; Scientists Fault Public, Media: Scientific Achievements Less Prominent Than a Decade Ago. 2009. 3., 36. o.
  4. Erről részletesebben ld. James N. Anderson: Not Many Were Wise. Analogical Thoughts, 2013.
  5. Elaine H. Ecklund: Science vs. Religion: What Scientists Really Think. OUP, 2010. 17. o. Idézi: William L. Craig: Religion’s Smart People Problem. Reasonable Faith Podcast, 2015. 5. lj.
  6. Ehhez ld. pl.: Forrai Gábor és Szegedi Péter (szerk.): Tudományfilozófia: Szöveggyűjtemény. Áron Kiadó, 1999.
  7. Az antirealista álláspont számára a legnagyobb probléma az, hogy nehezen tud magyarázatot adni a tudományos elméletek azon tulajdonságára, hogy legtöbbször helyes és pontos előrejelzéseket képesek adni a természet működésével kapcsolatban (gondoljunk csak bele: a gravitáció elméletéről nehezen állítható, hogy nem a valóságot írja le). Így legvalószínűbbnek a realizmus valamely „visszafogott” vagy „puha” változata tűnik, amely szerint a tudományos elméletek tükrözik a valóságot, de csak részben, nem szó szerint vagy csupán megközelítőleg. Ezeket tárgyalja Del Ratzsch: Miből lesz a tudomány? Rövid bevezetés a tudományfilozófiába. Harmat Kiadó, 2002. 94–98. o.
Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint
Megosztás:

6 comments on “Ateista hitvédelem a tudomány nevében? 1.

  1. 1: Egyszerűen elképesztő a konklúzió klerikális szűklátókörűsége! A vallás önmagában ugyan miért állíthatja ezzel szemben, hogy jobban írja le a valóságot? Miben igazolja ez a vallás létjogosultságát?
    Mégha a tudomány a módszertani naturalizmus miatt bevallottan a megismerhető tényekkel dolgozva a végső valóságot a megsejtés mezején hagyná, egy dologra igenis nagyon jó, és pont arra, amit a konklúzió hibás következtetéssel elvitatna tőle: DE IGEN, önmagában ALKALMAS arra, hogy vallásos tanok cáfolatára szolgáljon, és önmagában állíthatja, hogy a valóságot figyeli meg, és a tények tükrében akár vallásos tanok állításait cáfolja!
    Számos olyan bibliai állítás van, amely semmiféle exegézissel nem védhető, ennek ellenére az ilyen jellegű érvelések védik folytonosan a biblia igazságához való ragaszkodás realitását. Csakhogy ez az igazság megtaposása.
    Példa: A.) Jakab levél tesz egy állítást, hogy: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt.” Jak. 5, 14-15 – A közbenjáró ima hatását vizsgálták azonban, és a metaanalízis egyértelműen konkluzív arról, hogy a módszer eredménytelen gyógyulás elérésére. (https://www.facebook.com/notes/szab%C3%B3-d%C3%A1vid/klinikai-kutat%C3%A1si-eredm%C3%A9ny-a-hit-hat%C3%A1s%C3%A1r%C3%B3l/646158155403404)
    B.) Fundamentalista irányzatok a mai napig a biblia szó szerinti igazságát védik az ilyen alapú érveléssel, mondván, hogy a biblia szó szerinti igazsága ez alapján nem kétségbevonható arról, hogy nem történt evolúció, sőt, a Föld és az egész világ a biblia szerint 6 nap alatt teremtetett 6000 éve. Ennek az állításnak a cáfolatára is tökéletesen alkalmaz a tudomány, még úgy is, hogy semmit nem tudunk az evolúció mechanizmusáról és emiatt azt akarjuk feltételezni, hogy isteni beavatkozás indította el. Ugyanis a.) az evolúció az egymás utáni kőzetrétegekben egymásból következő faunák tényéből belátható biogeográfiai tény, és vele ellentétben Noé bárkája a fajok jelen eloszlását képtelen magyarázni, túl azon, hogy a geológiai leletekben globális özönvíznek semmi nyoma.
    C.) Jézus is cáfolt vallásos tanokat, például azt állítja, hogy „a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert”, (Máté 15, 20) és emiatt a farizeusok rituális kézmosása egy vallásos ostobaság. Itt azonban melléfogott, láthatóan semmit sem tudván a baktériumokról és az oro-faecalis fertőzések lehetőségéről, és mivel a farizeusok előírást csináltak egy megfigyelésből, neki fontosabb volt az, hogy az ószövetségi rendeletekben ez nem szerepel, mint az, hogy elismerje, hogy egy ilyen rendelkezésnek van járványtani alapja. Ezzel igen sok ember életét megmenthette volna, és az is, ha a keresztények a higiéniával szemben nem a prüdéria útját erőltetik. A baktériumok puszta létén keresztül a tudomány itt is egyértelműen cáfol egy vallásos állítást, amelyet ma már egyetlen keresztény sem tart.
    2: A fenti pál apostoli idézet beláthatóan és árulkodóan rendkívül rosszindulatú, és csak annak igazolására jó, hogy a fanatizálható tömeg hatására apelláljon, annak vélekedését igazolásul láttassa, és mindenféle filozófiai ellenvetést félresöpörhessen, ráadásul arrogánsan megszégyenítéssel fenyeget. A modern társadalomtudományok eredményei fényében már ez az egyetlen vers arra kellene késztessen bárkit, hogy nagyon komoly fenntartásokat fogalmazzon meg a biblia ókori nézeteivel kapcsolatban. Hogy ennek ellenére a szerző mérnökinformatikus-hallgatóként mégis ezt használja érvként, arra nem tudok mást mondani, mint hogy ez egy iszlám-állam-színvonalú intellektuális katasztrófa.

    1. Kedves Dávid, köszönöm a kommentjét! Röviden válaszolnék a felvetéseire.

      1.
      „A vallás önmagában ugyan miért állíthatja ezzel szemben, hogy jobban írja le a valóságot? Miben igazolja ez a vallás létjogosultságát?”

      Ez egy teljesen jó és jogos kérdés, azonban nem tárgya a cikkemnek. A vallásos hit ismeretelméleti sztátusza összetett és érdekes téma, remélem, majd a későbbiekben lesz alkalmam írni róla. (Egyébként nagyjából Alvin Plantingával értek egyet ebben.) Mindenesetre a cikkemben nem állítottam, hogy a vallás jobban írja le a valóságot, csupán azt, hogy a természettudomány önmagán kívüli segédállítások nélkül nem használható vallásos tanok cáfolatára, mert önmagában nem állíthatja magáról, hogy a valóságnak leírása.

      „Mégha a tudomány a módszertani naturalizmus miatt bevallottan a megismerhető tényekkel dolgozva a végső valóságot a megsejtés mezején hagyná, egy dologra igenis nagyon jó, és pont arra, amit a konklúzió hibás következtetéssel elvitatna tőle: DE IGEN, önmagában ALKALMAS arra, hogy vallásos tanok cáfolatára szolgáljon, és önmagában állíthatja, hogy a valóságot figyeli meg, és a tények tükrében akár vallásos tanok állításait cáfolja!”

      Ez ellen hosszan érveltem a cikkemben, nehéz hogyan válaszolnom rá így, hogy nem cáfolta az érveimet.

      „Számos olyan bibliai állítás van, amely semmiféle exegézissel nem védhető, ennek ellenére az ilyen jellegű érvelések védik folytonosan a biblia igazságához való ragaszkodás realitását.”

      Nem világos számomra, hogy ez alatt pontosan mit ért (exegézis alatt itt leginkább kimagyarázásra gondol?), de a példáira szívesen válaszolok.

      A) A gyógyításokról. Már az Újszövetségben is látjuk, hogy még az apostolok sem tudtak mindenkit meggyógyítani (Filippi 2,25–30; 1Timóteus 5,23; 2Timóteus 4,20; Galata 4,13), így Jakab ígéretét sem érthetjük abszolút módon. A közbenjáró imáról szóló kutatásokkal szemben a következő ellenvetéseim vannak:

      a) Egy másik metaanalízis szerint „kis, de számottevő hatása” van a közbenjáró imának: D. R. Hodge: A Systematic Review of the Empirical Literature on Intercessory Prayer. Research on Social Work Practice 17(2), 2007. 174–187. o.

      b) A legtöbb ilyen kutatásnak problémás a módszertana: a Biblia szerint a személyes bűnök (Zsoltárok 66,18), a rossz motiváció (Jakab 4,3) vagy a hitetlenség (Jakab 1,6) visszatarthatja az ima meghallgattatását. Számos kutatásban mégsem feltétel az imádkozók részéről sem a rendszeres hitélet, sem valamilyen gyülekezet vagy templom gyakori látogatása, sőt gyakran olyan vallások, egyházak tagjait vonják be, amelyek hitelességét erősen megkérdőjelezhetőnek tartom.

      c) A legalapvetőbb problémám az, hogy hogy ezek a kutatások a szuverén, személyes Isten közbeavatkozását úgy kezelik, mint valamiféle személytelen törvényszerűség működését. Isten (ha létezik, természetesen) pontosan tudja, hogy mely imák hangzanak el egy ilyen kísérlet keretében, és nem nyilvánvaló, hogy milyen eredményt szeretne előidézni (vö. Lukács 16,27–30, 1János 5,14). Ezzel szemben egyszeri csodás gyógyulásokról számos-számtalan viszonylag hiteles beszámoló található (ld. pl. Craig S. Keener: Miracles: The Credibility of the New Testament Accounts. Baker Academic, 2011.).

      B) A fiatal Föld-teremtéselmélet. Ezt az álláspontot tudományos szempontból nagyon nehezen védhetőnek tartom, mégis az Ön érvelésében, aminek konklúziójaként az evolúciót „belátható… tény”-ként említi, ugyanaz a hiba található meg, amit a cikkemben is fejtegettem. A konkrét bizonyíték, amit felhoz, az „az egymás utáni kőzetrétegekben egymásból következő faunák ténye”. Vegyük észre, hogy az „egymásból következő” már nem tény, hanem a tény értelmezése: feltételezi az evolúciót, nem bizonyítja. Értelmezés nélkül annyit mondhatna, hogy „egymáshoz hasonló”, vagy „egymástól jellegzetes módon eltérő”. Ezekből az adatokból Ön pedig egy abduktív érvvel, a legjobb magyarázatra következtetéssel jut el a konklúziójához, nem pedig valamiféle deduktív bizonyossággal. Ez annyiban korlátozott, hogy pl. elképzelhető, hogy van más elmélet is, amely az ismert tényeket megmagyarázhatja. Itt és most nem az evolúciót szeretném vitatni, hanem a múltba irányuló tudományos következtetések korlátoltságára rámutatni.

      „Noé bárkája a fajok jelen eloszlását képtelen magyarázni, túl azon, hogy a geológiai leletekben globális özönvíznek semmi nyoma.”

      Ez egy érdekes felvetés, itt nem tudok belemenni a taglalásába. Mindenesetre az ilyen jellegű tudományos kritikát elfogadhatóbbnak tartom, mert nem egyes tudományos elméletek és a keresztény világkép ellentétét rója fel a kereszténységnek, hanem a keresztény világképnek a valóság magyarázatára való képességét vonja kétségbe. Nem tartom az érvet meggyőzőnek, de az érvtípus szerintem legitim.

      C) Jézus állítása, miszerint „az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná az embert.” Ezt, bevallom, nagyon gyenge érvnek tartom: a kontextus elolvasásából (Máté 15,1–20) teljesen egyértelmű, hogy a tisztátalanság itt nem higiéniára vagy egészségügyre vonatkozik, hanem rituális tisztátalanságra, hiszen ezt mondja: „Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.” (18. v.) Jézus azt állítja, hogy nem a rituális cselekedetektől, hanem a szív és ebből következően a száj (beszéd) állapotától függ az ember Isten előtti tisztasága.

      2.
      „A fenti pál apostoli idézet beláthatóan és árulkodóan rendkívül rosszindulatú, és csak annak igazolására jó, hogy a fanatizálható tömeg hatására apelláljon, annak vélekedését igazolásul láttassa, és mindenféle filozófiai ellenvetést félresöpörhessen, ráadásul arrogánsan megszégyenítéssel fenyeget.”

      Nézze, erre nehéz mit válaszolnom. A bizonyítás terhe, amit felvállaltam a cikkben, az az, hogy a valóság összhangban áll a keresztény világnézettel. Azon, hogy a keresztény világnézet Önnek nem tetszik, nehezen tudok segíteni. Mindenesetre szerintem messze eltúlozza Pál mondatának a következményeit. Zárásként Jézus egy hasonló megszólalását idézném:

      „Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.” (Máté 11,25–26)

      Mégegyszer köszönöm kommentjét!

  2. 1. Állítása, hogy a tudomány „nem alkalmas arra, hogy vallásos tanok cáfolatára szolgáljon, ugyanis önmagában nem állíthatja, hogy a valóságot írja le”, teljesen elfogadhatatlan.
    – Amennyiben úgy érzi, érveit nem érveit cáfoltam, azt mondanám, az egész megközelítése helyességét vitatom emiatt, hiszen a tudomány alapdefiníciójának mond ellent.
    Először is szögezzük le, hogy ugyanazon világban élünk, nem párhuzamos univerzumban, aminek ha egy uniform teremtőjét is teszi fel, nem lehetnek benne különböző világnézetek egyszerre érvényesek, tehát el kell fogadnia, hogy a világnézetek összehasonlíthatóak, és vallási állítások elvethetőek objektiv ismeretelméleti alapokon. Óriási szemléletbeli hibának látom, hogy a gondolatmenete ezt próbálja vitatni. Ennek hiányában azonban nincs miről beszélnünk.
    – A tudomány ugyanis semmi egyéb, mint az igazság kutatásának metodikája, hogy ismeretelméleti alapon hogy zárjuk ki, amiről belátható, hogy valótlan. Ez akkor is igaz, hogyha isteni beavatkozásokat feltételezünk, vagy a tudomány hatáskörén kívül előfeltevéssel élünk egy Teremtő létezése felől. Nem elfogadható metódus erre válaszul az igazság fogalmának átdefiniálása, vagy hogy a megismerésben illetékes tudomány nem illetékes a megismerés kérdéseiben, mert valamikor történhetett külső beavatkozás. Nem élhet olyan érveléssel, hogy Jézus azt mondta, hogy ő az igazság, tehát akkor elvetem az igazság objektív, természetes fogalmát. Ugyanígy nem vethető el a tudomány illetékessége a megismerésben.
    Ad A: Tehát a Jakab levél teljesen explicit, konkrét kijelentése még a biblián belül is ellentmondás. Köszönöm.
    Én a Cochrane adatbázisra hivatkoztam, mely szakmailag a legjelentősebbnek elfogadott, de a hivatkozott cikk is csupán minimális hatást említ, ez így klinikailag használhatatlan.
    Ad b-c.) A evidencián alapuló orvoslás lényege pont az, hogy kizárjanak bármiféle ilyen elfogultságot, és kizárólag a statisztikai eredmény alapján vonjanak konlkúziót. Ennek tagadása megint csak valóságtagadás.
    Ad B.: A szofisztikát félretéve az egymásutáni kőzetrétegek egymáshoz hasonlóak és a folyamatos átalakulás jelét mutatják, nem egy hirtelen teremtést. Összevetve egyéb tudományágak eredményeivel, az eredmények olyan módon kenzekvens és konzisztens módon egy irányba mutatnak, amely nem mennyiségi, de minőségi különbséget képez. Ezzel együtt a múltba irányuló kutatások bizonytalanságának hivatkozása mellett is a bizonyítékok súlya olyan erős, hogy legfelejebb azt feltételezheti, hogy az evolúciós folyamatot egy isten indította el, de nem azt, hogy nem történt meg, hiszen a földtörténet során egymáshoz hasonló faunák igenis egymás után váltották egymást.
    Ad C: Én meg ezt tartom gyenge kimagyarázásnak, egy ismételten explicit szöveg ellenére is. Teljesen egyértelmű ugyanis az az állítás is, hogy a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. De, megfertőzteti, és pont. A káromkodásba meg nem lehet belehalni, egy ókori fertőzésbe viszont igen. Jézusnak fontosabb volt a dolgot az alapján támadni, hogy a farizeusok rituális formában tálalták ezt, habár kozmikus tudatában, ha ugyan lett volna neki, de ezek szerint nem volt, igazán említhette volna mindegy mellékesen is, hogy egyébként vannak kórokozók, és akkor nem kellett volna 1800 évet várni még Robert Koch-ra.
    Ad 2: Jézusnak ez a megszólalása el kellene gondolkodtatnia Önt,mint hibás és rosszindulatú, meghaladott ókori elképzelés. Miért rejtené el az igazságot az Isten pont azok elől, akik odaszánták magukat annak kutatására? A tudományos kutatók elől? Isten nem lehet sem rosszindulatú, sem ennyire hülye. Még meg is köszönni ezt neki, egyszerűen blatánsan blőd és kifejezetten vitriolos kárörömöt sugall, nem szeretetet, emiatt morálisan is elfogadhatatlan.
    Kulturálisan én is keresztény vagyok egyébként, az Ön világnézete nem jellemző minden keresztényre sem, pontosan annak fundamentalisztikus vonásaival vannak problémáim.

    1. Kedves Dávid!

      Ismét köszönöm a kommentjét, alant következnek a megjegyzéseim.

      1. „Először is szögezzük le, hogy ugyanazon világban élünk, nem párhuzamos univerzumban, aminek ha egy uniform teremtőjét is teszi fel, nem lehetnek benne különböző világnézetek egyszerre érvényesek, tehát el kell fogadnia, hogy a világnézetek összehasonlíthatóak, és vallási állítások elvethetőek objektiv ismeretelméleti alapokon.”

      Hiszek az objektív, mindenki számára elérhető valóság létezésében, és abban is, hogy különböző világnézetek nem lehetnek egyszerre igazak. Azzal is egyetértek, hogy a világnézetek összehasonlíthatóak, azonban nem gondolom, hogy létezne valamiféle „objektív ismeretelmélet”. Pontosan azért nem, mert a világnézeteink, előfeltevéseink alapvetően befolyásolják a valósághoz való viszonyunkat (nem objektív, hanem szubjektív tekintetben) – ezzel pedig az ismeretelméletünket is.

      Emiatt a világnézetek összehasonlításának nem valamiféle „objektív” mérce szerint kell történnie, hanem önmagukkal és tapasztalatainkkal való következetességük alapján. Az objektivitás ideálját délibábnak tartom. A témával kapcsolatos további gondolataimat egy korábbi cikkemben olvashatja: Bizonyítható Isten létezése? Ez egyébként nem pusztán fundamentalista keresztény stratégia: megközelítésem a keresztény Cornelius Van Til és Gordon H. Clark mellett nagy hasonlóságot mutat Ludwig Wittgenstein, Polányi Mihály és Thomas Kuhn filozófiájával is.

      „A tudomány ugyanis semmi egyéb, mint az igazság kutatásának metodikája, hogy ismeretelméleti alapon hogy zárjuk ki, amiről belátható, hogy valótlan.”

      Amennyiben elfogadjuk, hogy a tudomány meghatározott módszertannal dolgozik (pl. a kísérletezés és az elméletalkotás ismétlésével), akkor nyitva áll a kérdés, hogy ez a módszertan valóban eljuttat-e bennünket az igazsághoz. Ezt a vitát (amit ismét nem elsősorban fundamentalista keresztények folytatnak, ld. a cikk 6. lábjegyzetét) nem lehet egy dogmatikus kijelentéssel rövidre zárni, ahogyan Ön azt a fent idézett mondatában teszi.

      A) Jakab állítása csak akkor áll ellentétben az újszövetségi példákkal, ha (1) nem fogadjuk el a kivételeket megengedő általánosítások legitimitását, és (2) nem értjük a bibliai ígéretek természetét (vö. Zsidókhoz írt levél 11. fejezet, különösen 39–40. v.). Zavaró, hogy míg Ön engem állítólagos fundamentalizmusom miatt támad, addig a Biblia szélsőségesen fundamentalista értelmezésének elutasítását is számonkéri rajtam (ez később is előkerül, ld. C) pont).

      b-c) „A evidencián alapuló orvoslás lényege pont az, hogy kizárjanak bármiféle ilyen elfogultságot, és kizárólag a statisztikai eredmény alapján vonjanak konlkúziót. Ennek tagadása megint csak valóságtagadás.”

      Ennek tagadása csak akkor valóságtagadás, ha előfeltételezi, hogy Isten engedelmeskedik a statisztikai törvényeknek. Nem általánosságban tagadom a statisztika vagy az „evidencián alapuló orvoslás” legitimitását, de az imák hatékonyságának területe kívül esik a hatókörén, módszertana nem alkalmas ennek a kérdésnek a vizsgálatára, így az ezzel kapcsolatos konklúziói nem megbízhatók.

      B) Nem tagadom, hogy az evolúciót támogató bizonyítékok nagy súlyúak. Azonban Ön továbbra sem válaszolt az én tudományos realizmussal szembeni ellenérveim közül az első kettőre. Azok a konklúzió erősségét véleményem szerint határozottan gyengíthetik – bár ezzel nem állítom, hogy teljesen aláássák vagy cáfolják azt.

      C) Nézze, ahogy korábban is említettem, itt egy szélsőségesen fundamentalista értelmezést kényszerít a szövegre a kontextus ignorálásával, egy elavult magyar fordítás alapján, majd ezt kéri számon rajtam. Amikor Jézus azt mondja, hogy a mosdatlan kézzel étkezés „nem teszi tisztátalanná [fertőzteti meg] az embert” (οὐ κοινοῖ τὸν ἄνθρωπον), a megfertőzteti ige helyén görögül a κοινόω egy alakja áll, amely a κοινός szó igei formája. Azonban a κοινός nem jelent orvosi értelemben fertőzőt. Két jelentése van: alapjelentése „közönséges”, emellett pedig zsidó kontextusban használták a rituális tisztátalanság jelölésére is. Sem a szövegkörnyezetben, sem a nyelvi háttérben nem merül föl a „fertőzés” orvosi értelemben vett gondolata.

      2. Úgy érzékelem, Önnél erkölcsi felháborodást okoz ez a bibliai tan, amely Jézusnál és Pálnál is látható. Érdekelne, honnan származtatja azokat a – látszólag univerzális érvényességűnek tartott – erkölcsi elveket és törvényeket, amelyeket számonkér Jézuson és Istenen. Úgy gondolom, ezeket egy materialista világnézeten belül roppant nehéz levezetni.

      De ennél lényegibb a kérdés, egy keresztény is föltehetné: miért ilyen Isten országa? Pál apostol a fenti idézetben megadja erre a választ: „hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt.” Az üdvösségért egyedül Istennek jár a dicsőség. Pál a korábban idézett szavai után pár mondattal ezt írja: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” (1Kor 1,31) Érdemes az egész szakaszt, az 1Korintus 1,18–31-et végigolvasni a teljesebb megértésért. Amíg az ember ezt nem tudja örömmel és alázattal elfogadni, addig Istenhez kell könyörögnie új szívért, helyes erkölcsi gondolkodásért és megérzésért.

      Ismét egy Jézustól származó roppant releváns gondolattal zárnám:

      „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Máté 18,3–4)

      Köszönöm ismét, hogy időt szakított a kommentelésre!

  3. „Kulturálisan én is keresztény vagyok egyébként „
    Ez valójában azt jelenti, hogy névleges keresztény, aki tképpen a világi tudomány talaján áll, amelynek összbölcsességét Isten bolondságnak nevezi:
    „Mert e világ bölcsessége bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban”. (1Kor 3:9)
    A világi tudomány bölcsességének lényege, hogy Isten nélkül magyarázza a világ létét, miközben magát hitelesnek állítsa be. Valóságban teljesen szembe megy Isten kijelentésével a világ eredetét illetően.
    A kulturális keresztény divatból hívő, nem a bibliai Krisztus önátadott követője, magát minőséginek beállítva, de tképpen egy gyenge hamisítványa a hit emberének.
    „Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.” (1Kor 2:3)

  4. Végigolvasva a fenti eszmefuttatásokat a következő idézetekre reflektálnék:
    „az ateizmus tündérmese azoknak, akik félnek a világosságtól.” Itt egy előre elkötelezett világosságtól való félelemről van szó, amely a tudatos tündérmesét választja. Ha pl. van tíz ajtó, amely közül az egyik Istenhez vezet/ne/, az ateista akár végigmegy mind a kilencen, csak a tizediket ne kelljen választania. És ha a kilenc egyikén sem tud bemenni, újrakezdi egyenként a kilencet próbálni. De ha a kilencből egyik sem jön be neki, a tizediket AKKOR SEM választja. Ez az ateizmus lényege, ami mögött nem tudomány van, hanem világnézeti elkötelezettség.
    „a tudomány alapvetően különbözik a filozófiákon és ideológiákon alapuló megközelítésektől, mert ismereteit hitelesíti az a tény, hogy azokat reprodukálható kísérletekből és megfigyelésekből szerzi, és ezért állításainak helyessége nem függ attól, hogy ki és milyen kultúrkör tagjaként tette azokat.”
    Az Isten létezésével kapcsolatban a tudomány nem tud labdába rúgni, mivel állítását /inkább következtetését/ NEM „hitelesíti az a tény, hogy azokat reprodukálható kísérletekből és megfigyelésekből szerzi,”.
    A vak ember ismereteit „hitelesíti az a tény, hogy azokat reprodukálható kísérletekből és megfigyelésekből szerzi,”, amiket úgy szerez meg, hogy a fehér botjával /kezével, stb./ letapogatja azokat. Na és amiket nem tud letapogatni /pl. egy szálló felhő/, az nem is létezik, mert nem tudja érzékelni? Hülyeség. A tudomány az anyagnak csak a konkrétan megjelenő formáiról tud tapasztalatot szerezni, de ahonnan az anyag alapjaiban előjön, a láthatatlan formáiról nem, A tudomány fehér botja tehát alapvetően csökevényes, így a végső következtetései az eredetről szintúgy.
    „ A naturalizmus hasonlót jelent a materializmushoz: azt a nézetet, miszerint az általunk megfigyelhető, anyagi világ minden eseményét teljesen megmagyarázzák más anyagi okok, amelyek matematikailag leírhatók”.
    Ha ennek a szövegnek pl, az információtartalmát nézzük, a betűknek ez az olvasható sorrendje mögött nem anyagi okok vannak, hanem az emberi értelemhez való igazodás igényessége. Anyagi oknak felfogható ugyanennyi betű összefüggéstelen sorrendje, de ez nem magyarázza azt a tényt, hogy olvasható a szöveg. Az anyagi ok tehát nem elégséges a teljes magyarázathoz. S ha ebben igaz a tétel, másban ugyanígy!
    „a természet működését nem befolyásolják természetfeletti beavatkozások.”
    Egy olvasható szöveg eleve természetfeletti beavatkozás eredménye, mivel a természet nem képes intelligens tartalmú szöveget produkálni. A betűtészta természetes működése kimerül a levesbetét produkálásában, de az információt a betűtészta felett uralkodó intelligencia hozza létre, ami ráadásul MINDIG SZEMÉLYES eredetű!
    Egy motorkerékpár működését a berúgás beavatkozása befolyásolja, amely természetfelettinek mondható, mivel egy működésképes motor a garázsban a falhoz állítva sohasem fogja magát berúgni!
    „az evolúció az egymás utáni kőzetrétegekben egymásból következő faunák tényéből belátható biogeográfiai tény,”
    Az evolúcióban az a tény, hogy létezik a fajoknak variálódása, de hogy ezek egymásból fejlődtek ki egy bizonyos őssejtből, és hogy most is létezik a fajoknak teljes átalakulása, ez csupán egy bizonyítatlan elmélet, amely tudományos körökben dogmává nőtte ki magát, a közvéleményben pedig népszerű, mivel az emberek többsége vallásos eredetű erkölcsi irányítás nélkül AKAR élni!
    A kőzetrétegekből pedig azt következtetnek ki amit akarnak, mivelhogy a következtetésük egy előre elkötelezett állásponthoz igazodik. Pl. hogy az „anyagi világ minden eseményét teljesen megmagyarázzák más anyagi okok,”, ami mint láthattuk, nem minden esetben fedi a valóságot.
    Pl. amikor valaki berúgja a motorkerékpárját, a berúgás után a motor működését megmagyarázzák a motor alkatrészeinek egymáshoz hangolt összefüggő működései, amihez viszont a berúgásnak semmi köze. Egy működőképes motor sohasem fogja magát berúgni, mivel a berúgás nem „más anyagi ok.”
    Jézus „melléfogott, láthatóan semmit sem tudván a baktériumokról és az oro-faecalis fertőzések lehetőségéről,”. Inkább aki ezt állítja, – fogott mellé, mivel Jézus itt nem a fizikai, hanem a szellemi/erkölcsi fertőzésről beszélt.
    „a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert” – vagyis szellemi értelemben nem teszi tisztátalanná, mint pl. a bálványimádás, stb.
    „Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg /erkölcsi értelemben/ az embert.” (Mt 15:18)
    Ugyanez máshol: „ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és /nem fizikai értelemben/ megfertőztette ezt a szent helyet.” (Csel 21:28)
    „A modern társadalomtudományok eredményei fényében már ez az egyetlen vers arra kellene késztessen bárkit, hogy nagyon komoly fenntartásokat fogalmazzon meg a biblia ókori nézeteivel kapcsolatban.” – Teljesen hülyeség amit mond, mivel félreértelmezi Jézus kijelentését.
    „az egymás utáni kőzetrétegekben egymásból következő faunák ténye”. Vegyük észre, hogy az „egymásból következő” már nem tény, hanem a tény értelmezése: feltételezi az evolúciót, nem bizonyítja. „ – pontosan!
    „Nem élhet olyan érveléssel, hogy Jézus azt mondta, hogy ő az igazság, tehát akkor elvetem az igazság objektív, természetes fogalmát. Ugyanígy nem vethető el a tudomány illetékessége a megismerésben.”
    Az igazság többféleképpen alkalmazható definíció, a tudománynak is van illetékessége a megismerésben, amíg saját hatáskörét nem lépik túl a tudománnyal visszaélők.
    „a Jakab levél teljesen explicit, konkrét kijelentése még a biblián belül is ellentmondás. „ Jakab szellemi betegségről és szellemi gyógyulásról beszél. Lásd 1Kor 11:30.
    „Teljesen egyértelmű ugyanis az az állítás is, hogy a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. De, megfertőzteti, és pont.” Jézus szellemi fertőzésről beszélt.
    „Jézusnak ez a megszólalása el kellene gondolkodtatnia Önt,mint hibás és rosszindulatú, meghaladott ókori elképzelés.” Jézus kritizálása hibás és rosszindulatú!
    „ az evolúciót támogató bizonyítékok nagy súlyúak” Ami a fajoknak a variálódási oldalát érinti, de ezt senki nem is tagadta.
    „Sem a szövegkörnyezetben, sem a nyelvi háttérben nem merül föl a „fertőzés” orvosi értelemben vett gondolata.” Ez annyira nyilvánvaló, hogy aki ezt nem veszi észre, még kezdő kritikusnak sem mondható.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.