Hallani Isten hangját?
máj 27, 2016 Gyakorlati teológia Nincs hozzászólás

Napjaink evangéliumi keresztényei között szinte klisévé vált arról beszélni, hogy mi nem vagyunk vallásosak, hanem hívők. Ezzel valami olyasmire utalunk, hogy nem egy halott vallásos cselekedetekből, vagy valami tanrendszerből álló életet élünk, hanem személyes kapcsolatunk van az élő Istennel, ahogy a Biblia hőseinek is volt. Kívülről azonban egy keresztényekre kíváncsi embernek szembetűnő lehet, hogy mind a tradicionális felekezetek templomba járó, mind az újabb irányzatok gyülekezeti teremben összejövő tagjai igen hasonló dolgokat csinálnak. Megjelennek a vasárnapi vagy hétközi alkalmakon, van valamilyen zenés éneklés, ami Istenről szól, aztán valamilyen formában a Bibliát tanulmányozzák és hirdetik. Mindamellett a külső hasonlóság ellenére egyes keresztények azt állítják másokról, hogy ők nincsenek igazi kapcsolatban Istennel, amíg ők (természetesen) igen. Bármelyik ember beláthatja, legyen az hívő vagy hitetlen, hogy egy kapcsolat elemei nem bonyolultak. Ha van kapcsolatom egy személlyel, akkor közöttünk kommunikáció folyik bizonyos gyakorisággal, megtapasztaljuk egymás jelenlétét, megismerjük egymás gondolatát, megérintjük egymást. Egy valós kapcsolatot nem lehet imitálni, és letagadni sem. Hatással vagyunk egymásra, és az Istennel való kapcsolat sem kivétel ez alól. E bejegyzésben néhány olyan kérdés lesz körüljárva, mely reményeink szerint segít megérteni az Istennel való kommunikáció lényegét.

Milyen módokon kommunikál Isten az emberrel?

Isten népének hosszú vándorútján, mely a Szentírásban végigkövethető, nagyon gyakran voltak emberek, akik azt állították magukról, hogy Isten kinyilatkoztatta magát nekik. Azért a kinyilatkozatás szó erre a legmegfelelőbb, mert ez a kommunikáció mindenfajta formáját lefedi. Természetesen a kommunikáció legegyszerűbb és leggyakoribb formája, amikor az Úr hallható hangon, a saját nyelvünkön beszél hozzánk. Már a teremtéskor Isten kimondott mondatokat, amik meglettek, és létrejött a világ, amiben élünk (1Móz 1,1-31). Később pedig már az első emberpárral is beszélgetett, és ellátta őket információkkal, hogy milyen keretek között élhetnek az édenkertben (1Móz 2,16-17).

A Bibliában leírt legközvetlenebb és legbensőségesebb kommunikáció az volt, mikor Isten természetfeletti módon „színről színre” megmutatta magát néhány embernek. Mózes életében azt láthatjuk például, hogy „az Úr pedig színről színre [szemtől szembe] beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni.” (2Móz 33,11a). Az ilyen fajta kommunikáció hatalmas kiváltság volt az ószövetségi ember számára. A pusztai vándorlás során például egyszer Áron és Mirjam, Mózes testvérei fellázadtak öccsük vezetése ellen azt állítva, hogy hozzájuk is ugyanúgy szól az Úr. Erre Isten azt mondta, hogy ha a nép között próféta van, akkor hozzájuk számukra homályos álmokon és látomásokon keresztül beszél, de Mózeshez szemtől szembe úgy, hogy még az Úr alakját is megláthatja (4Móz 12,1-8). Ilyen közelségből ugyan nagyon kevés embernek adatott meg, hogy lássa az Urat, mégis Isten sok prófétának és hithősnek adott szó szerinti kinyilatkoztatást, azért, hogy rajtuk keresztül vezesse a népét.

Homályos kijelentések, angyalok

Isten kommunikációjának egy nagyon gyakori módszere volt az egész Bibliában, hogy egy mennyei lényt hírnökként elküldjön valakihez, és rajta keresztül elmondja, amit szeretne tenni. E lényeket nevezi a Szentírás angyaloknak. Velük találkozunk például akkor, amikor Isten meglátogatja Ábrahámot, mielőtt elpusztítja Sodomát és Gomorát (1Móz 19,1-25). Szinte a teljes Ószövetségen végigvonul, hogy Isten emberei az Úr angyalával találkoztak. Dániel prófétához is angyal küldetett, mikor a babiloni fogságban imádkozott, hogy megértse, mi lesz Izrael jövője (Dán 9), illetve Zakariás, Izrael egyik legkésőbbi prófétája is látott angyalokat kommunikálni (Zak 1,11). Az Újszövetségben is folytatódik Isten angyalok általi kijelentése. Például Jézus születését is angyalok jelentették be (Lk 1,26-33), sőt Jézus a szolgálata alatt is találkozott angyalokkal (Mt 4,11), és amikor feltámadt, a sírjánál is angyalok voltak (Mt 28,2), valamint a mennybemenetele után is angyalok beszéltek a tanítványokhoz (Apcsel 1,10-11). Pünkösd után az apostolok életében is több esetben angyalok jelentek meg. Pétert és a tanítványokat például ők szabadították ki a börtönből több esetben is (Apcsel 5,17-20; 12,7), emellett több tanítványnak is adtak át üzeneteket. Fülöp evangélista például az Úr angyalának parancsára ment el arra az elhagyatott útra, ahol az etióp kincstárnokkal találkozott (Apcsel 8,26-39). Pál apostol is kapott kijelentést angyaltól, mielőtt hajótörést szenvedtek volna Málta partjainál (Apcsel 27,23-24). Utolsóként pedig mindenképpen megemlítendő, hogy a Jelenések könyve is azzal kezdődik, hogy Jézus Krisztus elküldte angyalát Jánoshoz, hogy tudassa, miknek kell megtörténniük (Jel 1,1). E példákból láthatjuk, hogy valószínűleg napjainkban sem kizárt, hogy egy hívő ember angyal által kapjon üzenetet, még akkor is, ha nagyobb hangsúly van az Újszövetségben a Szentlélek vezetésén.

Hasonlóan az angyali kijelentésekhez, Isten az egész Bibliában nagyon gyakran látomásokon és álmokon keresztül nyilatkoztatja ki magát az embereknek. Ahogy az előzőekben láttuk, maga az Úr mondja, hogy ezek a kijelentései homályosabbak, mint a verbális kommunikációi, mégis célja van ezekkel az üzenetekkel. A látomások és álmok között talán az a legfőbb különbség, hogy az első esetben ébren, a második esetben alvás közben lát az ember egy Istennel kapcsolatos jelenetet, ami üzenetet hordoz. E látomások közül talán a két legszebb az Ószövetségben, amikor Ézsaiás és Ezékiel is meglátja Isten királyi trónját. Ézsaiás próféta Isten templomában látja meg az Urat a trónján ülve és szeráfokat körülötte (Ézs 6), és tulajdonképpen itt kapja meg az elhívását, hogy prófétáljon Izraelnek, melynek végül az eredménye az ország teljes pusztulása lesz. Ezékiel már e pusztulást átélve a babiloni foglyok között élt, és ott látta meg látomásban a Kebár-folyó mellett Isten mozgó királyi trónját (Ezékiel 1). Isten ezzel kifejezte a próféta számára, hogy Ő nem feledkezett meg a népéről, és Ő nem csak Izraelben, hanem Babilonban is uralkodik. Az Újszövetségben Péter apostol a pünkösdi eseményeket Jóel próféta szavainak beteljesedéseként értelmezte: „És az utolsó napokban – ezt mondja az Isten – kitöltök Lelkemből mindenkire, és prófétálnak fiaitok és lányaitok, és ifjaitok látomást látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.” (Apcsel 2,17) Ebből az következik, hogy habár a Szentlélek személyesen vezeti a tanítványokat, és a prófétálás egy kegyelmi ajándék tőle, mégis a látomások és álmok nem szűnnek meg, Isten így is kommunikál. Később ezt láthatjuk is Pál életében, mikor közvetlenül megtérése után látomásban látta, hogy Anániás megy hozzá imádkozni (Apcsel 9,10-12). Péter apostol is látomást látott egy nagy lepedőről, melyen tisztátalan ételek voltak, és Isten ezen keresztül értette meg vele, hogy a nem zsidó nemzetek is üdvösséget kaphatnak (Apcsel 10,9-17).

Érdekes látni még a Bibliában, hogy nem hívő, vagy szövetségen kívüli emberekkel a legtöbbször Isten álomban kommunikál. Így történt ez Abímelekkel, aki Ábrahám hazugsága miatt majdnem feleségül vette a már házas Sárát, de Isten figyelmeztette a veszélyre (1Móz 20,3). Lábán, Rebeka bátyja is egy bálványimádó ember volt, mégis mikor Jákob elköltöztette a családját tőle, Isten éjjeli álomban figyelmeztette őt, hogy ne bántsa a vejét (1Móz 31,24). Érdekes példa még az ilyen álomra a midjanita katonáké, melyben azt látták, hogy Gedeon teljes győzelmet fog aratni a seregük felett, Isten ezzel megrémítette őket, és győzelmet hozott Izrael számára (Bír 7,13-14). Végül pedig érdemes megemlíteni a két legismertebb álmot is, amit Istent nem ismerő uralkodók láttak. Az első Mózes első könyvének végén található, ahol József megfejti az egyiptomi fáraó álmát, a másik pedig Dániel könyvének elején, amikor Dániel megfejti Nabukadneccar babiloni uralkodó álmát. Ebből is látszik Isten szuverenitása, miszerint bárkivel képes kommunikálni, ha ezzel eléri célját.

Honnan tudom, hogy tényleg Istent hallom?

Isten változhatatlanságának elve

A Szentírást tanulmányozva több ezer év emberi történelmét láthatjuk, ahol Isten különböző szituációkban megnyilvánult. E megnyilvánulásokban az a közös, hogy az esetek túlnyomó többségében Isten véleménye, tanítása egy bizonyos témában nem változik. Ő azt szeretné, hogy vele éljünk szövetségben. Mózes intelme ma is hasznos lehet számunkra: „Ha jövendőmondó vagy álomlátó támad közötted, és jelt vagy csodát mutat neked, és be is következik az a jel vagy csoda, és azt mondja – Kövessünk más isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat! – ne hallgass az efféle jövendőmondók beszédeire vagy az efféle álomlátókra! Mert az Úr, a ti Istenetek próbál csak ezzel benneteket, hogy megtudja, hogy teljes szívből és teljes lélekből szeretitek-e Isteneteket az Urat.” (5Móz 13,1-3) Ha tehát valami természetfölötti megtapasztalás által kapni vélünk egy kijelentést, ami homlokegyenest ellentmond minden bibliai alapismeretünknek, akkor nem Istentől volt.

A személyesség elve

Istennek egy csodálatos ígérete szól az Újszövetségről, ami így hangzik: „Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izrael házával. Ezt mondja az Úr – Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét – Ismerd meg az Urat! – mert mindnyájan ismeri fognak engem kicsinytől nagyig.” (Zsid 8,10-11) Ez azt jelenti, hogy Jézus az Ő Szentlelke által személyesen vezet minket, mint tanítványokat. Ha valaki kijelentést kapott rólunk, és azt elmondja nekünk, és bizonygatja, hogy ez vagy az az Isten akarata az életünkben, viszont a személyes imaéletünk során még ezzel a gondolattal sem találkoztunk, akkor nem Istentől van. Isten nekem fog személyesen szólni, hogy elhív valamire, hogy megtegyen, és ha már ez megvan, akkor egy prófécia ebben megerősíthet.

Érdekmentesség elve

Vannak időszakok az életünkben, amikor nagyon szeretnénk valamit, hogy megtörténjen az életünkben. Találjunk társat, eldöntsük, milyen pályára menjünk és mit tanuljunk, vagy milyen szolgálatban szeretne az Úr látni minket. E belső viták bennünk sokszor olyan erősen hatnak, hogy saját vágyott válaszainkat szeretnénk hallani az Úrtól megerősítésképp. „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az Úr! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, úgy magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataimnál!” (Ézs 55,8-9). Sokszor a szívbéli hozzáállásunk érdekeket tükröz, amik a mi útjaink, és szeretnénk, ha Isten áldását adná ezekre. De Ő sokkal valóságosabban és átfogóbban látja, hogy tényleg mire van szükségünk és mi az a pálya, amit érdemes bejárnunk az élet során. A legtöbb esetben Isten úgy szólt az Ő embereihez, hogy egyáltalán nem tudták előre, hogy mit fog mondani (Pl.: Mózes és a nép felszabadítása, Jónás és Ninive megtérése). Így tehát, ha valamit mindennél jobban akarunk, és teljes érzelmi tűzben égünk érte, és aztán úgy véljük, hogy Isten szólt, hogy rendben, akkor kétszeresen gondoljuk át, hogy esetleg nem csak az érzelmeink játszanak-e velünk.

A közvetett kommunikáció veszélyének elve

A Szentírást végigtanulmányozva láthatjuk, hogy amikor Isten szól az emberhez, és kinyilatkoztatja az akaratát, ez az esetek túlnyomó többségében közvetlen módon történik, ahogy a bejegyzés elején körüljártuk. Sokszor azonban talán nincs elég hitünk, türelmünk vagy bátorságunk az ilyen típusú kommunikáció kiérlelésére Isten és közöttünk, és elkezdünk a körülmények alapján tájékozódni. Kitalálunk jeleket, amiket ha látunk, akkor Isten válaszának véljük. Néhány bibliai hős életében is voltak ilyen „jelek”. Ábrahám szolgája például, amikor visszament Mezopotámiába Izsáknak feleséget keresni, konkrét – egyébként lehetetlen – kritériumokat adott meg, ha azok a jelek teljesülnek, akkor megvan a feleség (1Móz 24,12-14). A jelek ebben az esetben beteljesültek, de ez nagyon ritka kivételek egyike, mikor Isten belemegy ilyen játékba. Gedeon esetében is hasonló történt, bár itt érdemes megjegyezni, hogy Isten angyala közvetlenül kommunikált vele, mégis plusz jeleket kért, hogy tudja, nem álmodik (Bír 6). Végül egyetlen érdekes eset van még, amikor az emberek jelek által tájékozódtak az Újszövetségben, mikor Péter apostol Júdás helyett Mátyás apostolt kiválasztotta, és mindezt sorsvetéssel történt (Apcsel 1,15-26). A Szentírás nem említi meg, hogy ez a tett Isten szemében jó vagy rossz volt, de azt világosan láthatjuk, hogy a 12 apostol közül eredetileg mindenki Jézus személyesen hívott el, sőt később Pált is. Így a sorsvetés elég méltatlannak tűnik ebben az esetben. Az eddigiek lényege összegezve, hogy Isten szívesen kommunikál velünk közvetlenül, ezért a vele való járásunkban nem érdemes túl nagy szerepet tulajdonítani annak, hogy kérjünk tőle jeleket, amiket előre mi határoztunk meg, mert ha nagyon szeretnénk valamit, akkor olyan jelet találunk ki, ami nagy valószínűséggel beteljesedik. Ennél mélyebb és gazdagabb kommunikációra hív az Úr.

Baji Péter

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.