Ateista hitvédelem a tudomány nevében? 2.
jún 10, 2016 Apologetika Nincs hozzászólás

Az előző posztban megkezdtem Dr. Boldogkői Zsolt egy 2016 februári cikkének elemzését és kritikáját, mivel azonban az alapos válasz meghaladta egy blogbejegyzés terjedelmét, itt közlöm a második részt. Továbbra sem tudok és nem szeretnék a szerző minden egyes felvetésére reagálni, de a főbb, érdekesebb érveire reményeim szerint kielégítő módon sort kerítek. Folytatjuk onnan, ahol abbahagytuk.

Az Ősrobbanás: kit zavar?

Az Univerzum létrejöttével kapcsolatban a szerző némileg meglepő dolgokat ír, ezért nem is tudtam a kulcsmondatokat kiemelni a szakaszból. Sorban kell végignéznünk az állításait, ugyanis véleményem szerint az, ahogyan a cikk ismerteti az Ősrobbanás-elméletet, egy téves narratívát mutat be a vallás és a tudomány mitikus harcáról, amely jelen esetben bizonyíthatóan nem fedi a valóságot. „A Világegyetem keletkezése” fejléc után a szakasz a következőképpen kezdődik:

Az Univerzum létrejöttét a ma általánosan elfogadott Ősrobbanás elmélet (sic!) magyarázza. A teória szerint kezdetben a világ egy parányi, igen forró pontban sűrűsödött össze, majd egyszerre csak rohamosan tágulni kezdett a tér, és 13,67 milliárd évnyi kozmikus evolúciója során mára hatalmasra duzzadt.

Ez eddig alapvetően jól összefoglalja az Ősrobbanás-elmélet lényegét, bár a világegyetem korával kapcsolatban meglepő módon több mint százmillió évvel eltéveszti a jelenlegi tudományos álláspontot.1 A következő részek azonban erősen félrevezetőek:

Sokan nem fogadják el e szcenáriót, vagy, ha igen, a Teremtőt nevezik meg végső okként.

Ezt követően Boldogkői Zsolt felsorol több bizonyítékot az Ősrobbanás-elmélet mellett, amelyekkel szemben nincs ellenvetésem, akit érdekel, elolvashatja a cikkében. Ezek után azonban visszatér az előbbi témához:

A kutatói szféra csúcsain nem illik alapvető tényeket kétségbe vonni, ezért itt a tudományos eredmények hit világának megfelelő interpretációja jellemző. A Nagy Bumm megtörtént ugyan, de ez csupán a módszer volt, ahogyan Isten teremtette a világot – vélekednek sokan.

Az olvasó azt a benyomást kaphatja ezekból a sorokból, mintha az Ősrobbanás-elmélet valamilyen módon kényelmetlen lenne az istenhívők számára, ami kimagyarázásra szorul, és amelyet szívük szerint a vallásos emberek elutasítanának. Ez azonban nem igaz, olyannyira nem, hogy az elmélet egyik első megfogalmazója Georges Lemaître belga pap és fizikus volt — legfőbb ellenzői pedig pont azok a tudósok, akik felismerték és ellenezték egy ilyen elmélet metafizikai, vallásos következményeit.2 Egy csoport asztrofizikus egy 1970-es években íródott cikkükben a következőképpen fogalmazott:

Az, hogy az Ősrobbanás megtörtént-e, nem lezárt kérdés. A mellette szóló érvek jelenleg nem teljesen meggyőzők … . Az eredet problémájának része egy bizonyos metafizikai aspektus, amely lehet akár tetszetős, akár felháborító.3

Stephen Hawking pedig ezt írja:

Sok ember nem szereti, hogy az időnek kezdete van, mert valószínűleg úgy érzik, hogy ez isteni beavatkozásra utal … . Számos próbálkozás volt a Nagy Bumm [azaz az Ősrobbanás — B. B.] elkerülésére. … Manapság általánosan elfogadott, hogy a világegyetemnek volt kezdete.4

A keresztények a Biblia alapján mindig is hittek abban, hogy a világegyetem nem létezik öröktől fogva, hanem Isten valamikor véges ideje ex nihilo, azaz a semmiből teremtette — azonban ezt egészen a 20. század elejéig a tudósok véleményével szemben kellett tartaniuk. Olyannyira, hogy Aquinói Szent Tamás, a középkor egyik legnagyobb keresztény gondolkodója, számos istenérv elkötelezett képviselője is azt vallotta, hogy a világegyetem kezdete egy olyan tan, amely tudományosan nem alátámasztható, hanem csak az isteni kinyilatkoztatásból ismerhető meg. Ezzel nincsen probléma, a keresztény hitnek számos ilyen eleme van — viszont meglepő, hogy amikor a tudomány váratlanul mégis teljes mellszélességgel beáll egy ilyen hittétel mögé, egyesek, mint például a tárgyalt cikk szerzője, még ezt is konfliktusként igyekszenek bemutatni.

A korrektség kedvéért hozzátehetünk ehhez a képhez két dolgot. Egyrészt azt, hogy vannak keresztények, akik bár egyetértenek a tudományos állásponttal annyiban, hogy az Univerzum véges ideje létezik és a semmiből jött létre, viszont a világegyetem korával kapcsolatban erősen eltérő álláspontra helyezkednek, annak korát legfeljebb tízezer éves nagyságrendben meghatározva. Másrészt pedig azt, hogy egy mondat erejéig Boldogkői Zsolt is megemlíti azt a perspektívát, hogy az Ősrobbanás ténye alátámaszthatja a hívő világképét:

Sőt, az Ősrobbanás éppen a kreacionista (teremtéselméleti) nézetet támasztja alá, hiszen korábban a tudomány azt állította, hogy a világ öröktől fogva létezik.

De ezek mellett is az a véleményem, hogy a szöveg alapvető hangvétele egy pontatlan és emiatt ponteciálisan félrevezető narratívát sugall.

Az Ősrobbanás: mi váltotta ki?

A világ keletkezését illetően két elvi lehetőség adott: egy másik világból jött létre, vagy a semmiből. Ha az előző világok eredetét is feszegetjük, végül így is a semmiből való keletkezéshez jutunk. Lawrence Krauss szerint az ún. kvantum fluktuáció (sic!) jelensége képes a semmiből létrehozni az anyagot. Utóbbi lényeg (sic!) az, hogy a kvantumfizika törvényei szerint a vákuumból szubatomi részecskék jöhetnek létre, majd tűnhetnek el újra.

Örülök neki, hogy Boldogkői Zsolt egyetért abban, hogy az előző világokra való hivatkozás nem válaszolja meg a világegyetem keletkezésének a kérdését.5 Ekkor viszont az marad, hogy az Univerzum valóban a semmiből jött létre. Hogyan történhetett ez meg isteni beavatkozás nélkül? Erre mindössze két rövid mondatban kapunk választ, amely Lawrence Krauss kvantumfluktuációs magyarázatára hivatkozik. De vajon helytálló ez a modell?

Nem a kvantumfluktuáció jelenségét szeretném vitatni, sokkal inkább egy kulcsfontosságú fogalmi problémám van Krauss válaszával. Mégpedig a következő: amit ő „semmi”-nek hív, azt pontosabban „vákuum”-nak nevezhetnénk — a vákuum viszont nem „semmi”. Hadd magyarázzam el, hogy ez miért nem csak puszta szófacsarás.

A kvantumfluktuációk lehetségességéhez több dolog szükségeltetik. Egyrészt tér és idő, másrészt pedig az, hogy a ebben a térben és időben a kvantumfizika általunk ismert törvényei legyenek érvényesek. Azonban az Ősrobbanás-elmélet szerint a tér és az idő maguk is az Ősrobbanással vagy az Ősrobbanásban jöttek létre, tehát azelőtt nem léteztek. Továbbá a fizikai törvények nem valamiféle absztrakt erők, amelyek az anyagi világra hatnak, hanem emberi leírásai annak, ahogyan az anyagi világ működik.6 Ez azt jelenti, hogy ha rájuk hivatkozunk magyarázatképpen, azzal nagyjából csak annyit állítunk, hogy „így működik, mert ilyen”.

A kettő közül a nagyobb probléma mégis az első: Krauss elmélete nem arra válasz, hogy hogyan jöhet létre az Univerzum a semmiből, hanem arra, hogy hogyan válhat egy üres univerzum anyaggal telivé. De, ismét mondom, ez már feltételezi a tér és az idő létezését, tehát nem írhatja le az Ősrobbanás előtti állapotot. Válaszolhatná erre valaki, hogy ebben az esetben egy előző univerzumról van szó, egy ottani fluktuációból keletkezett a mienk — azonban abban Boldogkői Zsolt is egyetértett, hogy a korábbi univerzumokra való hivatkozásnak valahol véget kell érnie, hiszen kellett lennie egy elsőnek — a „semmiből valami” kérdése ebben az esetben erre az elsőre vonatkozik.

Látjuk tehát, hogy nem sikerült a vizsgált cikkben az Univerzum létrejöttére olyan elfogadható magyarázatot találnunk, amely pusztán természeti okokkal számol. De valaki felróhatná erre, hogy a tudományok egy pillanatnyi hiányosságából próbálok istenérvet kovácsolni, pedig ez a hiányosság bármikor megszűnhet egy tudományos előrelépés esetén. Azt hiszem, nem ez a helyzet.

Gondoljunk bele a tudomány illetékességi körébe: csak anyagi létezőkkel és jelenségekkel foglalkozik. Azonban minden ilyen anyagi létező — definíció szerint — az Univerzumunk része. (Esetleg a multiverzumunk része, de ez végső soron nem változtat a problémán: ehhez ld. az 5. lábjegyzetet.) Ha azonban minden anyagi dolog véges ideje kezdett el létezni, akkor vagy valamilyen nem anyagi létező hozta létre, vagy minden ok nélkül létrejött. Azonban úgy tűnik a józan ész és jelenlegi tapasztalataink alapján, hogy a dolgok létrejöttéhez szükség van valamilyen kiváltó okra — nyugodtan elengedhetjük a fantáziánkat annak kapcsán, hogy milyen lenne a minket körülvévő világ, ha ez nem lenne igaz.

Mi következik ezekből? Egy részletes istenérv megfogalmazása az Univerzum létrejöttéből kiindulva jóval nagyobb lélegzetvételű feladat, mint amit itt kivitelezni tudnék. Arra viszont mindenképpen szeretnék rámutatni, hogy egy pusztán materialista, csak az anyagi világ vizsgálata alapján tájékozódó gondolati rendszer (nevezzük akár természettudománynak) nem képes arra, hogy az alapvető kérdéseket megválaszolja. A természettudomány nagyszerű eszköz, de egyszerűen alkalmatlan arra, hogy világnézetet építsünk fel belőle — nem erre való.

Kinek ízlik a finomhangoltság?

Az a tény, hogy az alapvető fizikai erők erőssége és a részecskék tömege fix és éppen optimális a Világegyetem létezéshez (sic!) az isteni közreműködést bizonyítja – állítják a hit teoretizáló tudósai. Például, ha az atommagot összetartó erő egy kicsit nagyobb értéket venne fel, akkor a csillagok a másodperc törtrésze alatt elégetnék a hidrogén készletüket. (sic!) Ha a gyenge kölcsönhatások ereje egy picit kisebb lenne, akkor nem létezhetnének nehéz elemek, és így az élet sem alakulhatott volna ki. Amennyiben a gravitációs erő lenne gyengébb, akkor a csillagokban nem indulna be a fúzió, s nem keletkezne fény; ha viszont ez erősebb lenne, akkor nem mehetett volna végbe az Ősrobbanás, vagy ha mégis, akkor az Univerzum gyorsan visszaesett volna a szingularitásba.

Most hosszan idéztem a cikket, mert jól összefoglalja azt, amit a világegyetem finomhangoltságának szokás nevezni. Ez azt a megállapítást írja le, miszerint az Univerzumban a természet törvényei, a természet állandói és a világegyetem kiindulási állapotának tulajdonságai mind olyan jellegűek, hogy lehetővé teszik a komplex struktúrák, mint pl. nagyobb atomok, sőt égitestek stb. létrejöttét.7 Ennek azért van jelentősége, mert semmilyen nyilvánvaló oka nincs annak, hogy ezek az tényezők ilyen értékekkel rendelkezzenek, azonban a legtöbbjük esetén a valóstól történő akár enyhe eltérés is azt eredményezné, hogy egy a mienkhez hasonló univerzum semmiképpen nem tudna kialakulni. (A finomhangoltságnak vannak a Naprendszerre és a Földre vonatkozó aspektusai is, de ezeket most nem fogjuk tárgyalni.)

A finomhangoltságból kiinduló istenérv azt a kérdést teszi fel, hogy mi a legvalószínűbb magyarázat arra, hogy az univerzumunk lehetővé teszi a mi itteni életünket, miközben erre látszólag semmi nem kényszeríti. A véletlen természetesen nem zárható ki teljesen, de ennyi független és szűk intervallumokra korlátozható változó esetén a valószínűségek felfoghatatlanul aprók. Az ateistának tehát az a feladata, hogy egy olyan magyarázatot adjon a világegyetem barátságosságára, amely nem feltételez természetfeletti beavatkozást, és mégsem fogad el abszurdan alacsony valószínűségeket.8 Boldogkői Zsolt ezt meg is kísérli, vizsgáljuk meg, sikeresen-e!

Az isteni finomhangoláson túl azonban egyéb magyarázatok is lehetségesek a fizikai állandók értékeinek valóban meghökkentő harmóniájára. Az egyik az, hogy másképpen nem is lehetne, eddig nem ismert kényszerek determinálják a konkrét számokat. Az is lehetséges, hogy a fizikai állandók csak bizonyos kombinációkban létezhetnek.

Ez a két lehetőség lényegileg megegyezik, és van még egy közös tulajdonságuk: semmilyen bizonyíték nem áll mellettük. Ha ezen állandók között általunk ismeretlen szükségszerűségi viszonyok állnak fenn, az azt jelentené, hogy a világegyetem és a fizika természetéről alapvetően máshogy kellene gondolkodnunk, hiszen a finomhangoltság példai közül többnek látszólag semmi köze egymáshoz. Továbbá egyetlen láthatáron lévő új fizikai elmélet sem képes ezeket az állandókat megjósolni.

Egy további lehetőség, hogy a fizikai törvények a biológiaihoz hasonló evolúciós folyamat révén alakulhattak ki, és csak azok maradtak „életbe”, (sic!) amelyek stabil világot eredményeztek. A felvetés itt antropikus érvvé válik, hiszen csak egy olyan világ lakója teheti fel a fenti kérdést, aki az ilyen állandók által alkotott univerzumban jött létre. Csakúgy, mint a párhuzamos világokban, amelyekben az elmélet szerint a fizikai állandók minden kombinációját tartalmazó univerzumok keletkeznek, de csak a stabilak maradnak fenn hosszabb ideig.

Boldogkői Zsolt, ha jól értem, itt a következő modellt állítja elénk: adott egy multiverzum (amely, amint azt korábban elismerte, véges ideje létezik), és ebben a multiverzumban időnként létrejönnek univerzumok véletlenszerű fizikai törvényekkel és állandókkal. És ezen sok univerzum közül természetesen csak azokban jönnek létre öntudatos megfigyelők, amelyeknek a szerkezete ezt lehetővé teszi — ezek után nem meglepő, hogy ezek a megfigyelők (jelen esetben mi, emberek) azt látják, hogy a körülöttük lévő univerzum pont olyan, ami ahhoz szükséges, hogy ők kialakuljanak.

Két problémát látok ezzel a magyarázattal. Először is, semmilyen bizonyíték nem szól mellette. A multiverzum, vagyis több univerzum létezése spekulatív feltételezés, egy olyan elképzelés, amelynek egyik fő célja a vallásos következtetések elkerülése. Vegyük észre, hogy mindennek csak akkor van létjogosultsága, ha a multiverzum létre tudott jönni természetfeletti beavatkozás nélkül — fentebb ez ellen megfontolandó érveket hoztam fel. Persze a bizonyítékok hiánya ellenére valaki dönthet úgy, hogy elfogadja az univerzumok sokaságának létezését — azonban ezek után nehezen illetheti a „vakhit” vádjával az istenhívőt.

Másodszor, még ez a modell sem oldja meg a finomhangoltság problémáját. Ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a minket körülvévő Univerzum mindenhol egyformán rendezett, egyöntetű — ez azonban egy sokkal valószínűtlenebb állapot, mint az, hogy csak egy kis területen legyen ilyen, azon kívül pedig káosz vegye körül. Ezt a problémát az ún. Boltzmann-agyak problémájának is szokás nevezni: a véletlenséget elfogadva sokkal nagyobb esély van arra, hogy egy alapvetően kaotikus világegyetemben kvantumfluktuációk okán a semmiből megjelenik egy megfigyelő (például egy emberi agy), és olyan, a valóságnak nem megfelelő tapasztalatai vannak, mintha egy rendezett világban élne, mint arra, hogy egy olyan világegyetem jöjjön létre, amely lehetővé teszi egy ilyen megfigyelő kialakulását evolúciós úton. Ha azonban ez valóban így van, akkor nem azt kéne gondolnunk, hogy valójában valószínűleg mi is Boltzmann-agyak vagyunk? Ez viszont aláásná minden a külvilággal kapcsolatos megfigyelésünket és következtetésünket.9

Hova jutottunk mindezzel? Nem állítom, hogy a tudomány kétséget kizáróan bebizonyítaná Isten létezését, vagy hogy a fenti érveim megkérdőjelezhetetlenül cáfolnák az Istent nem igénylő alternatívákat. Annyit azonban igyekeztem megmutatni, hogy az, amit az Univerzum létrejöttéről és tulajdonságairól jelenleg tudunk, egy értelmes és hatalmas Teremtő felé mutat — vagyis ha valóban egy ilyen Teremtő munkája lenne, akkor sokkal inkább ilyennek várnánk, mintha vak folyamatok eredményeként állt volna elő. Emellett, azt hiszem, amellett is legalább elgondolkodtató érveket mutattam be, hogy a minket körülvévő világegyetem tulajdonságaira adott ateista magyarázatok távolról sem problémamentesek, sőt, támogatóiknak súlyos kérdésekkel kell szembenézniük. Mindezzel pedig még mindig nem fejeztük be Boldogkői Zsolt cikkének vizsgálatát, így az utolsó észrevételeim egy harmadik cikkben lesznek olvashatók.


  1. Ld. pl. Planck Collaboration: Planck 2015 results. XIII. Cosmological parameters. 2015. 31. o., Table 4., „Age/Gyr” sor: az Univerzum korát a legfrissebb eredmények alapján 13,799 ± 0,021 milliárd évre teszi. Vö. NASA: How Old is the Universe?. WMAP’s Universe, 2012. — a NASA egy űrszondájának mérései alapján a világegyetem korát 13,77 ± 0,059 milliárd évre teszi.
  2. Ld. Quentin Smith: A Big Bang Cosmological Argument for God’s Nonexistence. Faith and Philosophy 9(2), 1992. 217–237., itt: 218. o. Smith itt többek között a következőket írja (saját fordítás):

    Fred Hoyle … vehemensen elutasította egy olyan Ősrobbanás gondolatát, amely egy Teremtőre látszott utalni, és sikertelenül próbálta az Ősrobbanás melletti bizonyítékokat [az állandó állapotú világegyetem elmélete] mellett szólóként bemutatni.

  3. Hubert Reeves et al.: On the Origin of Light Elements. The Astrophysical Journal 179, 1973. 909–930., itt: 912. o. Saját fordítás.
  4. Stephen W. Hawking: A mindenség elmélete. Kossuth Kiadó, 2009. 39., 44. o. Ford. Bakó Dorottya és Papp Gábor.
  5. Az univerzumok sorozata nem nyúlhat vissza végtelen hosszan a múltba, ahogy ezt a cikk is elismeri. Az Univerzum kezdete mellett meggyőző filozófiai és természettudományos érvek találhatók pl. itt (a multiverzummal kapcsolatos elméleteket is figyelembe véve): William L. Craig és James D. Sinclair: The Kalam Cosmological Argument. In: William L. Craig és J. P. Moreland (szerk.): The Blackwell Companion to Natural Theology. Wiley–Blackwell, 2009. 101–201., itt: 103–182. o.
  6. Valójában hihetjük, hogy ezen túl ezek absztrakt erők is, azonban ennek alátámasztása kívül áll a tudomány hatáskörén.
  7. Robin Collins ezeket részletesen bemutatja a finomhangoltságból vett istenérvről szóló egyébként is kiváló fejezetében: Robin Collins: The Teleological Argument: An Exploration of the Fine-Tuning of the Universe. In: William L. Craig és J. P. Moreland (szerk.): The Blackwell Companion to Natural Theology. Wiley–Blackwell, 2009. 202–281., itt: 211–226. o.
  8. Egyesek azt az ellenvetést fogalmazzák meg, hogy a fizikai törvények és állandók bármilyen értékkombinációjára elképesztően alacsony az esély, valamilyennek mégis lennie kell (ahogyan az ötöslottón is bármely kombináció valószínűtlen, valamelyik mégis előáll). A mienket kitüntetettnek tekinteni pusztán azért, mert lehetővé teszi az emberi élet kialakulását: önközpontúság, önteltség. Ezt a kritikát fogalmazza meg pl. Brendel Mátyás: Miért antropocentrikusan áltudományos az univerzum finomhangoltságának felvetése? Magyar Tudomány 174(8), 2013. 952–958., itt: 956–957. o.

    Elismerem az ellenvetés erejét, válaszként pedig a következőt jegyezném meg: mindezek ellenére belátható, hogy Isten létezését feltételezve jóval nagyobb valószínűséggel számíthatunk az ember számára barátságos univerzumra, mint a véletlenséggel operáló magyarázat igazsága esetén — ilyen értelemben tehát a finomhangoltság továbbra is bizonyítéknak tekinthető a teizmus mellett, még ha nem is perdöntőnek, hiszen egy hipotézis valószínűségének megítéléséhez számos egyéb tényezőt is figyelembe kell vennünk.

  9. A Boltzmann-agyak fogalma és következményei roppant nehezen átláthatók, és én is nyitott vagyok a korrekcióra. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a valószínűségi megállapítások feltételezik, hogy az univerzumok száma a multiverzumban véges — tekintve az állítólagos multiverzum véges korát, ez valószínűnek tűnik. Az érvelést részletesebben is kifejti és elemzi a korábban (7. lj.) már idézett Collins: The Teleological Argument, 266–271. o.
Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint

Latest posts by Békefi Bálint (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.