Ateista hitvédelem a tudomány nevében? 3.
Júl 08, 2016 Apologetika 11

Az előző két rész után ebben a cikkben befejezem Dr. Boldogkői Zsolt az origo.hu-n megjelent egy cikkének megválaszolását, sőt röviden áttérek a tudományos alapú materialista gondolkodás kritikájára. Utána konklúzióképpen megnézzük, hova jutottunk.

Hit és tudomány: támadás

A továbbiakban Boldogkői Zsolt három kritikát fogalmaz meg, amelyek nyíltabban támadják a tudomány és a vallásos hit összeegyeztethetőségét. Ezek sorban: az élővilág látszólagos tervezetlenségéből vett ateista érv; a tudományos attitűd és a hit összeférhetetlensége; és az erkölcs evolúciós és vallásos értelmezéseinek összeegyeztethetetlensége. Vegyük sorra ezeket! Az elsővel kezdve (az eredeti cikkből idézek):

Az anatómiánk, az élettanunk, a biokémiánk és a genetikánk üvöltve hirdeti az Intelligens Tervező hiányát. Egy Mindenható ugyanis kifogástalan munkát végzett volna, ehelyett szervezetünkben számos tökéletlenség található. … Aki a genetikát és a fejlődésbiológiát értő szemmel nézi, annak látnia kell, hogy az evolúció nem igényli külső irányító közreműködését, a biológiai szervezetek maguktól is képesek a fejlődésre. Laplace Napóleonnak adott frappáns válaszát idézem a császár azon megjegyzésére, hogy nem találja Istent a tudós könyvében: „Erre a hipotézisre nem volt szükségem, uram”.

Vegyük észre, hogy itt egy bekezdésen belül két különböző érvet olvashatunk. Az első szerint „az anatómiánk, az élettanunk” stb. bizonyíték Isten létezése ellen. A második csak annyit állít, hogy „az evolúció nem igényli külső irányító közreműködését”, vagyis nem bizonyíték Isten létezése mellett. Bevallom, nem vagyok kellőképpen jártas az intelligens tervezettséget körülvévő tudományos vitában, így az utóbbi érvet itt és most nem vitatom — lehet, hogy a cikk szerzőjének ebben igaza van. Az első állítás azonban jóval erősebb, hiszen Isten létezésével kapcsolatban egy konkrét ellenérvet fogalmaz meg. Ahhoz, hogy eldönthessük, vajon megállja-e a helyét, kicsit részletesebben ki kell elemeznünk.

Átfogalmazva az érvelés a következőképpen hangozhat: (1) ha Isten teremtette volna az élőlényeket, akkor azok tökéletesek lennének, (2) de az élőlények nem tökéletesek, (3) tehát nem Isten teremtette az élőlényeket.1 Szigorúan nézve ebből még nem következik, hogy Isten nem is létezik, de a Biblia és a kereszténység szerint valóban Isten teremtette az élővilágot (közvetlen vagy közvetett módon), tehát ha az érv megállja a helyét, akkor mi, a Bibliában hívő keresztények bajban vagyunk.

Azonban úgy gondolom, hogy mindkét premissza, vagyis az (1)-es és a (2)-es állítás is megkérdőjelezhető — a következőkben viszont főleg az elsővel fogok foglalkozni. Ha a Biblia Istene teremtette az élővilágot, tényleg indokolt azt várnunk, hogy az tökéletes legyen? A teremtéstörténetet közvetlenül követő bűnbeesésből és Istennek az arra adott válaszából az derül ki, hogy a teremtett világ jelenlegi állapotában az ember lázadásának és Isten erre adott büntetésének következményeit viseli.

Ez pedig megnyilvánul egyebek mellett a növényvilág (1Móz 3,17b–18), az állatvilág (14. v.) és az emberek (16. v.) biológiai hibáiban, gyengeségeiben.2 Így ha a Biblia igaz, akkor arra kell számítanunk, hogy az élőlények nem tökéletesek, nem hibátlanok. És úgy tűnik, ezt is látjuk. (Bár megjegyezném, hogy több tervezettség- és teremtéshívő tudós vitatja ezeknek a hibáknak a valóságát — sajnos azonban nem érzem magamat teljesen kompetensnek, hogy a magyarázataikat megítéljem. Laikusként némelyik elgondolkodtatónak tűnik.) Jöjjön a második kritika:

A tudományos gondolkodás maga azonban nem csupán a folyamatok mechanikájának, hanem azok széles kontextusba ágyazottságának megértéséről is szól, és alapvető része a kételkedés is. Az evidenciákat nélkülöző állítások készpénznek való vétele lényegileg áll szemben ezzel az attitűddel.

Az első mondat első felét nem igazán értem, de azt hiszem, az itt megfogalmazott érv a következőképpen épül fel: (1) a tudományos gondolkodás elengedhetetlen része a kételkedés, ami viszont a vallásos hittel összeférhetetlen, továbbá (2) a tudományos gondolkodással összeférhetetlen az „evidenciákat nélkülöző állítások készpénznek való vétele”, ami viszont a vallásos hitnek elengedhetetlen része, tehát (3) a tudományos gondolkodás és a vallásos hit egymással ellentétesek, és így összeegyeztethetetlenek.

A fenti érveléssel az alapvető problémám az, hogy túlzottan általánosít, annyira, hogy amiatt az érv nem áll meg. Két ponton fogok rámutatni ilyen általánosításokra, és ha ennek a végére érünk, remélhetőleg kiviláglik, hogy nincs jelentős ellentét a tudományos és a vallásos gondolkodás között.

Az első általánosítást ott követi el a szerző, amikor azt írja, hogy a tudományos gondolkodásnak „elengedhetetlen része a kételkedés”. Ugyanis a tudósok sem kételkednek mindenben, az lehetetlenné tenné a munkájuk végzését. Ehelyett elfogadnak bizonyos kulcsfontosságú dolgokat előfeltevésekként: azt, hogy az univerzum mindenhol és minden időpontban ugyanazon törvények szerint működik; azt, hogy az emberi logikus gondolkodás és az emberi érzékszervek alkalmasak a valóság megismerésére; illetve a gyakorlatban például azt, hogy a tudományos közösség többnyire őszintén viselkedik, így más tudósok beszámolói, leírásai alapvetően megbízhatók.3 Ezek többségükben olyan előfeltevések, amelyek tudományos módszerekkel cáfolhatatlanok — hiszen ha nem lennének igazak, maguk a tudományos módszerek lennének érvénytelenek.

A második általánosítás hasonló: Boldogkői Zsolt azt állítja, hogy a vallásos gondolkodásmódnak része az „evidenciákat nélkülöző állítások készpénznek való vétele” (ezt nem állítja explicit módon, de az összefüggésekből nyilvánvaló). Vajon bármely állítást elfogad egy vallásos ember, ha amellett nem állnak érvek vagy bizonyítékok? Ez nyilvánvalóan abszurd lenne. Sokkal inkább azt találjuk a vallásos hitrendszereknél is, mint a tudománynál: a hittételek és a világnézet meghatározásában vannak előfeltevések (például a Biblia igazsága), amelyek nem cáfolhatók, mert minden további érvelés megalapozásául szolgálnak — viszont az ezen alapokon túlhaladó, illetve ezekre építő állításokat szigorú kritikának vethetik, és gyakran vetik is alá. (Gondoljunk akár egy teológiai, akár egy vallásos emberek között folytatott tudományos vitára.)

Mindezek fényében ellentmond vagy egyezik a tudományos és a vallásos gondolkodásmód? Nos, ez attól függ, hogy az előfeltevéseik milyen viszonyban állnak egymással. Gondoljunk vissza a természettudomány előfeltevéseire: a természet következetes működése, az emberi gondolkodás megbízhatósága stb. Egy materialista, csak anyaggal, energiával, véletlennel és idővel operáló világnézetben sokkal kevesebb okunk lehet ezeket igaznak elfogadni, mint egy keresztényben, amely szerint „Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget” (Péld 3,19), minket pedig a saját képmására teremtett (1Móz 1,27).

Tehát nem csak nem áll szemben a tudományos és a vallásos gondolkodásmód, hanem a tudománynak szüksége van az Istenben hívő világképre, hogy a saját előfeltevéseit megalapozza. Ezek alapján egyetértek Alvin Plantinga filozófussal, aki a tudomány és a vallás viszonyáról a következőket állítja: „a természettudomány és az istenhívő vallás között felületes ellentmondás és mély egyezés van, a természettudomány és a materializmus között viszont felületes egyezés és mély ellentmondás”.4 Ezek után áttérhetünk a szerző harmadik kritikájára:

A vallás az erkölcs értelmezésében is szembemegy a tudománnyal. Míg az előbbi felfogás értékei kívülről érkezett, kőbevésett üzenetek, addig a tudomány a morált is evolúciós terméknek tartja. … Erkölcsünk alapjait a motivációk és a preferenciák képezik, ezek a túlélés és a szaporodás eszközei.

Elsősorban helyszűke miatt erre az érvelésre csak röviden fogok reagálni. Másodsorban azért, mert az evolúcióelméletről sem a keresztény világnézetem, sem a legfrissebb tudományos eredmények kapcsán nincsen szilárd véleményem. Mindenesetre ha teljes egészében elfogadjuk, azt gondolom, akkor sem állunk szemben egy erős ellenérvvel a keresztény erkölcsfelfogással szemben. Ugyanis — ahogy az előző cikkben kifejtettem — a természettudományos kutatás a módszertani naturalizmus előfeltevésével operál, vagyis amikor próbál magyarázatokat találni a természet működésére, azt azzal a feltételezéssel teszi, hogy nem történt természetfeletti beavatkozás.

Erről a feltevésről az őstörténet (az Univerzum, a Föld, az élővilág és benne az emberiség kialakulása) terén keresztényként hisszük és tudjuk, hogy téves, így a belőle levezetett konklúziókat nem kell elfogadnunk. Egyszerűbben: az, hogy az erkölcs magyarázható ateista evolúcióval (bár ez vitatható), nem jelenti, hogy ez a helyes magyarázat. És vajon magyarázható? Vannak kétségeim, de ezeknek a kifejtése szétfeszítené a jelen blogbejegyzés kereteit.

Hit és tudomány: ellentámadás

Mindeddig elsősorban védekező pozícióba helyezkedve próbáltam rámutatni Boldogkői Zsolt érvelésének és világképének gyenge pontjaira, most azonban szeretnék mintegy ellentámadást indítani, ugyanis azt gondolom, hogy az az ateista, csak a természettudományra támaszodó világnézet, amelyet az ő cikkéből kiolvashatunk, súlyos problémával küzd: önmagát ássa alá. Hogyan?

Tekintsük ennek a világnézetnek két alapvető tételét: a materializmust, vagyis hogy csak anyagi dolgok léteznek, semmi anyagtalan vagy természetfeletti nem; és az evolúciót, ami alatt itt azt az elméletet értem, amely szerint a jelenlegi élővilág, beleértve az embert is, kizárólag véletlen mutációk és természetes kiválasztódás útján alakult ki. Természetes kiválasztódásnak azt az elvet nevezzük, amely szerint a nagyobb életképességgel (fitness) bíró élőlények sikeresebben tudnak túlélni és szaporodni, így tehát az életképességet segítő mutációk lesznek azok, amelyek elterjednek, amelyek viszont rontják az életképességet, azok visszaszorulnak vagy egészen kihalnak.

Miben áll azonban ez a bizonyos életképesség, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy életképes egyednek? Patricia Churchland ateista idegfilozófus a következőképpen fogalmaz:

Evolúciós szempontból nézve az idegrendszer alapvető feladata az, hogy elérje, hogy az organizmus a megfelelő módon mozogjon. Alapjában véve az idegrendszer lehetővé teszi, hogy az organizmus sikeres legyen [a következő négy területen]: táplálkozás, menekülés, harcolás és szaporodás. Az idegrendszer elsődleges dolga az, hogy eljuttassa a testrészeket oda, ahol lenniük kell annak érdekében, hogy az organizmus túlélhessen.5

Tehát Churchland szerint az evolúciósan sikeres élőlényeknek (beleértve az embereket is) az a fő jellemzőjük, hogy az idegrendszerük a megfelelő módon mozgatja a testrészeiket. Azonban a legtöbb ateista, aki elfogadja az evolúcióelméletet, úgy gondolja, hogy az ő idegrendszere nem csak erre képes, hanem arra is, hogy megismerje az igazságot, még ha az bonyolult és absztrakt kritikus gondolkodást igényel is. Megalapozott ez a meggyőződésük?

Nos, ez attól függ, hogy evolúciósan előnyös-e egy élőlénynek az, ha ilyen, elsősorban igaz gondolatokat vagy meggyőződéseket (a továbbiakban a filozófiai szakkifejezést használom erre: hiteket) állít elő. Nyilvánvalónak tűnhet erre az igenlő válasz, azonban ha ezt megpróbáljuk következetesen materialista elvek mentén végiggondolni, komoly problémákba ütközünk.

Ha minden, ami létezik, anyagi természetű, akkor mik azok a hitek? Megállapíthatjuk, hogy rendelkeznek valamilyen neurológiai-biológiai-kémiai tulajdonságokkal, amelyek jelen vannak az idegrendszerünkben, és emellett nagyon úgy tűnik, hogy van valamilyen jelentésük, állítástartalmuk is. A következőkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a hiteink — materialista alapokat feltételezve — milyen módon befolyásolják a viselkedésünket.

Az első lehetőség az, hogy sehogy. Ebben a felfogásban az, amit mi a tudatunkban gondolatokként, hitekként tapasztalunk, azok valójában csak az idegrendszerünk folyamatainak melléktermékei, és nem fejtenek ki semmilyen további hatást a viselkedésünkre. Ebben az esetben viszont „láthatatlanok” az evolúció számára, és semmi okunk azt gondolni, hogy többségükben igazak, hogy idegrendszerünk nagyrészt az igazságra van hangolva.

Kázmér, úgy tűnik, ezt a nézetet képviseli
Kázmér, úgy tűnik, ezt a nézetet képviseli

A második lehetőség az, hogy a hiteink igenis befolyásolják a döntéseinket, a viselkedésünket, de csak az anyagi jellemzőik által. Vagyis a hiteinket „leíró” neurofizikai tényezők részt vesznek annak kialakításában, hogy mit fogunk tenni — a hiteinknek a tartalma, és különösképpen igazságtartalma azonban ebben az esetben sem befolyásolja azt. Így azonban a természetes kiválasztás továbbra is „vak” a hiteink igazságára nézve, tehát nem várhatjuk, hogy a nagyrészt igaz hiteket kialakító idegrendszer-változatok terjedjenek el.

A harmadik lehetőség az, ami az emberek többsége számára a magától értetődő megoldás lenne: a hiteink valóban befolyásolják a viselkedésünket, mégpedig a tartalmuknál fogva. Így tehát láthatóak az evolúció számára, és ez jó okot ad arra, hogy bízhassunk az idegrendszerünk igaz hiteket kialakító jellegében. Azonban ennek a nézetnek két komoly ellenvetéssel kell szembenéznie. Az első az, hogy egyszerűen nagyon valószínűtlen. Ha a materializmust feltételezzük (és ne feledjük el, most ebben gondolkodunk), akkor nehéz megérteni, hogy hogyan tud egy olyan anyagtalan dolog, mint egy állítás vagy egy gondolat kémiai, fizikai, biológiai folyamatokat befolyásolni. Tegyük fel azonban, hogy ez mégis lehetséges.

Ekkor is elképzelhetők olyan helyzetek, amikor a hamis hitek jobb esélyt biztosítanak a túlélésre, mint az igazak — különösen, ha felismerjük, hogy hogy a hiteink nem önmagukban befolyásolják a viselkedésünket, hanem az akaratunkkal, a vágyainkkal, az érzelmeinkkel együttesen. Így pedig könnyen elképzelhetők olyan hit-szándék kombinációk, amelyekben a téves hit olyan szándékkal párosul, hogy együttesen ugyanolyan viselkedést idéznek elő, mintha a hit igaz lett volna. Erre példaképpen Alvin Plantinga, ennek az érvelésnek a legjelentősebb képviselője azt kéri, hogy képzeljük el az őskori emberszabású, Pali helyzetét:

Lehet, hogy Palinak kifejezetten tetszik az az elképzelés, hogy megeszik, de amikor meglát egy tigrist, mindig elfut jobb jelöltet keresni, mert valószínűtlennek tartja, hogy a tigris meg fogja enni. Túlélés tekintetében ez el fogja érni, hogy a testrészei a megfelelő helyekre kerüljenek anélkül, hogy sok köze lenne az igaz hitekhez. … Vagy talán a tigrist egy nagy, barátságos, kedves cicának tartja, és meg szeretné simogatni — azonban úgy véli, hogy erre a legjobb módszer az, ha elfut tőle. … Esetleg a tigrist rendszeresen visszatérő látomásnak tartja, és, hogy vigyázzon az alakjára, elhatározta, hogy ahányszor meglátja ezt a látomást, sprintel egy kilométert. … Látható módon számtalan hit-és-vágy rendszer létezik, amelyek egyformán illeszkednek az adott viselkedésre.6

Meg tudom érteni, ha valaki a — szándékosan nevetséges — példákat nem tudja komolyan venni, és továbbra is úgy gondolja, hogy ha a hiteink befolyásolják a viselkedésünket, az többségében bizonyosan hasznos a túlélésünkre nézve. Hiszen még ha elképzelhető is, hogy egy-egy esetben téves elképzeléseink is helyes tettekhez vezetnek, valószínű ez általánosságban, életünk évtizedeinek minden döntésére nézve?

A Kaliforniai Egyetem kognitív tudományokkal foglalkozó kutatói 2010-ben publikálták egy tanulmányukat egy elméleti biológiai folyóiratban. Ebben beszámolnak az eredményeikről, amelyekre az élőlények észleléseinek (látás, hallás stb.) igazságtartalma és evolúciós előnyössége közötti kapcsolat vizsgálatában jutottak. Evolúciós játékelméleti szimulációkkal modellezték a természetes kiválasztódás menetét, és azt találták, hogy „az igazságnak megfelelő észleléseket kihalásra juttathatják egyes az igazságot nem tükröző stratégiák, amelyek a hasznosságra vannak hangolva, nem pedig az objektív valóságra.”7 Ha pedig ez igaz az észlelésre, akkor jó esély van rá, hogy a gondolkodásra is — de még ha ezt nem is fogadjuk el, akkor is be kell látnunk, hogy az a mód, ahogyan a materialista tudósok eljutottak az evolúcióelmélet igazságának következtetésére, feltételezte azt, hogy ők a valóságot tükröző észleletekkel rendelkeztek.8

Lépjünk egyet hátra, és gondoljuk át, hol tartunk az érvelésben. Felvázoltuk, hogy materialista alapon hogyan gondolkodhatunk a hiteink és a viselkedésünk viszonyáról: 1) a hiteink semmilyen befolyással nincsenek a viselkedésünkre, 2) a hiteink csak fizikai-kémiai tulajdonságaik révén befolyásolják a viselkedésünket, igazságtartalmukhoz kapcsolódóan nem, és végül 3) a hiteink tartalmuk függvényében is befolyásolják a viselkedésünket. Megállapítottuk, hogy az első két opció sokkal valószínűbbnek tűnik, mint a harmadik, amely nehezen magyarázható materialista keretben. Emellett azonban azt is beláttuk (én legalábbis), hogy az első két esetben semmi okunk nincs azt gondolni, hogy az evolúció során kifejlődött idegrendszerek többségében igaz hiteket állítanak elő, sőt, még a harmadik esetben is jó okaink lehetnek ebben kételkedni.

Mindezeket összesítve azt hiszem, jogosan kijelenthetjük: ha a materializmus és az evolúcióelmélet együttesen igaz, akkor jó okunk van kétségbe vonni azt, vagy legalábbis elbizonytalanodni abban, hogy az agyunk által bennünk megformálódott meggyőződések nagyrészt igazak. Ebből viszont az következik, hogy a saját hiteiben is kételkednie kell az ezen elméleteket elfogadónak, hiszen könnyen lehet, hogy azokat nem azért tartja igaznak, mert azok, hanem mert evolúciós múltjában vagy jelenében az azokat létrehozó idegrendszeri mintázatok a túlélést segítő viselkedést eredményeztek.

Az alapvető probléma pedig a következő: a materializmusban és az evolúcióelméletben együttesen hívő ember számára ugyanilyen megkérdőjelezhető magába a materializmusba és az evolúcióelméletbe vetett hite. Vagyis ha ez a két elmélet igaz, akkor nincs racionális okunk hinni bennük, tehát a beléjük vetett hit önmagát ássa alá — így irracionális.

Konklúzió

Az elmúlt heteket-hónapokat a blogon Boldogkői Zsolt egy cikkére adott válaszadással töltöttem. Milyen konklúziókat vonhatunk le mindebből? Először is érdemes megjegyezni, hogy az eredeti cikk szerzőjének a jelen téma nem elsődleges érdeklődési köre — valószínűleg ismertebb az alternatív orvoslást és az azzal visszaélő csalókat cáfoló és leleplező munkája, amelyet tiszteletre méltónak tartok.

Másodszor azt is érdemes tudnia az olvasónak, hogy az első cikkem megjelenése után a szerző felvette velem a kapcsolatot, és elismerően, barátságosan véleményezte, illetve a saját olvasóinak is felhívta rá a figyelmét. Örülök, hogy a vita egyik oldalról sem fajult sem személyeskedéssé, sem egyéb színvonaltalan megnyilvánulásokká. Harmadszor elismerem, hogy egy terjedelmi korlátoktól és szerkesztőktől mentes saját blogon sokkal könnyebb részletes kritikákat és érveléseket bemutatni, mint amire Boldogkői Zsoltnak a saját, az origo.hu-n megjelent cikkében valószínűleg lehetősége nyílt.

Mindezek mellett azért remélem, hogy tartalmilag sikerült az olvasók számára hasznos és elgondolkodtató érveléseket bemutatnom. De mi is ezeknek a konklúziója? Először az, hogy a tudomány nem alkalmas a vallásos hit cáfolatára, annak ellenére, hogy a vallásos hitnek vannak a természettudománnyal átfedő vizsgálódási területei; másodszor pedig az, hogy a természettudományos eredmények és előfeltevések jól illenek a keresztény világnézetbe, míg egy ateista-materialista világnézettel számos ponton feszültségbe kerülnek. Egyelőre ennyi.

(Megjegyzés: az előző posztommal kapcsolatban több olyan olvasói visszajelzés érkezett, hogy egyes gondolatmenetek vagy érvek nem voltak világosan érthetőek. Ilyenkor hálás lennék, ha a kedves olvasó megtisztelne a kérdéseivel, amelyeket egy lenti kommentben feltehet — örömmel válaszolok.)


  1. Itt a „teremtés” fogalmába beleértjük azt is, hogy Isten az evolúciót legalábbis részben eszközéül használhatta a teremtés folyamatában. A „tökéletesség” fogalmán pedig azt értjük, hogy az adott élőlény felépítése és működése a lehető legjobban szolgálja a túlélését és boldogságát — tehát például nincsenek felesleges, csak hátráltató vagy betegségek veszélyeit hordozó testrészei.
  2. A bibliai szakasz és az evolúció időrendi összeegyeztetése értelmezéstől függően számos kérdést felvet, de ezekre itt nem áll módomban kitérni.
  3. Ezekről részletesebben ld. Haig Khatchadourian: Some Metaphysical Presuppositions of Science. Philosophy of Science 22(3), 1995. 194–204. o.; W. L. Craig és J. P. Moreland: Philosophical Foundations for a Christian Worldview. IVP Academic, 2003. 348. o.
  4. Alvin Plantinga: Where the Conflict Really Lies: Science, Religion, and Naturalism. OUP, 2011. ix. o. Saját fordítás; az angol „naturalism” szót a kortárs filozófiai jelentésének megfelelően magyarra „materializmus”-ként fordítottam.
  5. Patricia S. Churchland: Epistemology in the Age of Neuroscience. The Journal of Philosophy 84(10), 1987. 544–553., itt: 548–549. o. Saját fordítás. Az angolban a négy terület leírásánál egy lefordíthatatlan és némileg obszcén szójáték olvasható: „the four F’s: feeding, fleeing, fighting, and reproducing”.
  6. Alvin Plantinga: Warrant and Proper Function. OUP, 1993. 225–226. o. Idézi: Uő.: Naturalism Defeated. Kézirat, 9–10. o. Kiemelés a szerzőtől, saját fordítás.
  7. J. T. Mark et al.: Natural selection and veridical perceptions. Journal of Theoretical Biology 266, 2010. 504–515., itt: 504. o. Saját fordítás.
  8. Erről bővebben ld. Greg Welty: The Case Against Reality. Greg Welty (blog), 2016.
Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint

Latest posts by Békefi Bálint (see all)

Megosztás:

11 comments on “Ateista hitvédelem a tudomány nevében? 3.

  1. Csupán néhány gondolat a te néhány gondolatod kapcsán:

    „Nos, ez attól függ, hogy evolúciósan előnyös-e egy élőlénynek az, ha ilyen, elsősorban igaz gondolatokat vagy meggyőződéseket (a továbbiakban a filozófiai szakkifejezést használom erre: hiteket) állít elő. ”

    Ezek a kérdések a kulturális evolúció tárgykörében szokták tárgyalni, melynek alapvető kiindulópontja, hogy az emberi kultúra is alá van vetve evolúciós törvényszerűségeknek. Magyarul és egyszerűen, a kultúrák között (ebből kifolyólag a vallások között) is verseny zajlik, és amelyik sikeresebben találja meg a helyét ebben a versenyben, az lesz dominánsabb. Ebben a versenyben egy jól „kitalált hit” és egy ebből kialakított, következetes, szisztematikus erkölcsi rendszer hallatlanul előnyös képes lenni, mert kohéziót teremt egy csoportban. Nyilvánvaló, hogy ha adott két csoport, és az első széthúzásra, erőszakra, erkölcstelenségre épül, míg a második az együtt élésre és az ennek feltételeit biztosító erkölcsi rendszerre alapoz, akkor utóbbi lesz alkalmasabb kultúrateremtésre és hosszú távon a túlélésre is. A magyarázat szerint az idők során az olyan kultúrák, vallások, eszmék voltak a kulturális evolúció szemszögéből sikeresebbek, amik egyrészt jobban szolgálták az összetartást a csoportokban (társadalmakban), másrészt annyira flexibilisnek bizonyultak, hogy minden helyzethez jól tudtak alkalmazkodni. (A kereszténység különösen is ilyen: minden korban és minden helyzetben megtalálta a helyét. Érdemes kulturális evolúciós szemszögből átgondolni azt, amikor az induló kereszténység kiszorította legnagyobb riválisát, a Mithrasz-kultuszt!)

    „Ha minden, ami létezik, anyagi természetű, akkor mik azok a hitek? ”

    Ha jól értem az ateisták álláspontját, ők ezt valahogy úgy értik, hogy a tudat az anyag kivetülése, ahogy a fának árnyéka. Egyébként maga a kultúra is virtuális, mesterségesen létrehozott, konszenzuson alapuló társadalmi konstrukció. Számos virtuális dologgal van telítve az életünk, a társadalmunk, melyek anyagi szempontból nem valóságosak, mégis valóságként éljük meg őket.

    A materializmussal azonban a nagyobb baj (szerintem) ez:
    http://megmondoka.blogspot.hu/2014/10/a-redukcionizmus-nyomora.html

    1. Szia Sytka!

      Szerintem amiről ott beszélek, az nem igazán a kulturális evolúció, mert nem az embercsoportok körében kialakult hiedelmekről van szó, hanem az emberek, illetve az evolúcióelmélet szerinti törzsfejlődés korábbi stádiumában a különböző emberszabásúak idegrendszerének, agyának a működéséről. Vajon a logikus érvelési képességünk („értelmünk”), az érzékszerveink, a memóriánk úgy működik, hogy azok a hitek, amikre ezek útján jutunk, nagyrészt igazak? A problémát (és a kulturális evolúció kérdéskörétől való különbözőségét) jól szemlélteti egy idézet Darwintól, talán már találkoztál vele:

      „Újra és újra felmerül bennem a szörnyű kétely: vajon az alsóbbrendű állatok elméjéből kifejlődött emberi ész hiteinek van-e bármilyen értékük vagy egyáltalában megbízhatóak-e? Bízna-e bárki azokban a nézetekben, amelyeket egy majom agya termelt ki (már ha egyáltalán lennének ebben az agyban bármilyen nézetek)?” (Innen.)

      Szóval itt egy alapvetőbb kérdésről, az egyedek kognitív működéséről van szó.

      A hitekről: igen, az egyik materialista magyarázat az, hogy redukálhatóak az azokat hordozó neurológiai-fizikai-kémiai struktúrákra, a másik pedig az, hogy bár nem redukálhatóak ezekre, de ezek hozzák létre, ezekre épülnek: filozófiai terminussal szuperveniálnak a neurofizikai struktúrákon. Azt hiszem, mindkét opcióból nagyrészt következnek azok a dolgok, amiket a linkelt posztban írsz, és azt is meg kell jegyezni, hogy a mentális állapotok efféle materialista leírásainak adekvátsága erősen vitatott.

  2. Ugy tudom, a Biblia szerint Isten a maga kepere es hasonlatossagara teremtette az Embert. (lásd. 1Móz 1:26)
    Ez meg a bunbeeses elott, nem volt meg oka arra, hogy tokeletlen munkat vegezzen.
    Azt irod:
    „a teremtett világ jelenlegi állapotában az ember lázadásának és Isten erre adott büntetésének következményeit viseli”
    Ugy ertsuk, hogy Isten utolag elrontotta a teremtmenyet, az Embert? Errol hol lehet olvasni? Mi a kulonbseg az eredetileg teremtett Ember es a mai Ember kozott?

    1. Kedves Fordulo Bogyo!

      A cikkből idézett részt ez a mondat követi: „Ez pedig megnyilvánul egyebek mellett a növényvilág (1Móz 3,17b–18), az állatvilág (14. v.) és az emberek (16. v.) biológiai hibáiban, gyengeségeiben.” Itt a zárójelekben megpróbáltam jelezni az 1Mózes 3-ból azokat az igehelyeket, amikre ezt alapozom. Az emberekkel kapcsolatban az 1Mózes 3,16 azt írja, hogy Isten a nők vajúdását megnehezítette. Könnyen lehet szerintem, hogy más következményei is voltak a bűnbeesésnek az ember „működésére”, hiszen ezek a dolgok nem egymástól függetlenül működnek.

      1. De miért volt a világ tökéletlen már akkor is, amikor még nem is élt ember a Földön, tehát nem létezett még bűnbeesés?

    2. Kedves Fordulo Bogyo!
      Az Újszövetségből még ide tennék egy lényeges értelmezést a bűnbeeséssel kapcsolatban:
      „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem mi is a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.” (Róma 8,19-23)
      Pál apostol nem csak az emberek megváltásáról beszél, hanem arról is, hogy az egész teremtett világot (nekem úgy tűnik, hogy a világegyetem, univerzum) hiábavalóság (haszontalanság, átmenetiség) és romlandóság (enyészet, szétesés) alá vetette Isten, méghozzá tudatosan. Az Ószövetségben ez a pont valóban az 1Móz 3-ban érhető tetten, amikor az ember bukása után nem csak Ádám és Éva teste válik halandóvá, hanem a Föld sem termi úgy a gyümölcsét, ahogy az édenkertben megszokott volt. Szóval teológiai szempontból igen: Isten utólag rontotta el a teremtést, és benne az embert is fizikai értelemben, abból a célból, hogy a halállal és a romlandósággal folyamatosan szembesüljön. Mert miközben ezzel szembesül, a lelke mélyén van egy vágy, egy életigenlés, ami keresni akarja a megoldást a romlandóság megszűntetésére. Ez pedig az Istennel való kibékülésre, új kapcsolatfelvételre ösztönzi az embert. Ha az ember lelki természetű bukása, a bűnbeesés és az ebből eredő torzulás után Isten meghagyta volna az édenkerti állapotokat az ember életében, akkor valószínűleg szinte senki nem kereste volna a megoldást, megváltást és helyreállítást, hanem a Föld nagyon gyorsan pokollá vált volna szerintem.

  3. A teológiára oly jellemző logorrheás csűrcsavar szofisztika, megint csak a tények feletti nagyvonalú átpillantás vaskos hibájával a sok szó mögött. Az akkor adott kommentjeim változatlanul relevánsak. Más nem vette a fáradtságot a reakcióra és lehet, hogy nekik volt igazuk, mert nem érdemes, lásd a figyelmeztető érvként beillesztett Kázmér karikatúrát.
    Egy plauzibilis tudományisten léte valójában nem kizárható (részemről nem is teszem), nade a bibliájé a leírt formában az mindenképp! Mert a „bűnbeesés” következményének semmiféle természettudományos és filozófiai relevanciája nem lehet – ez a természeti törvények univerzalitásának elvét is elfogadhatatlanul sértené, amin Einstein elméletei is állnak. Hogy „a teremtett világ jelenlegi állapotában az ember lázadásának és Isten erre adott büntetésének következményeit viseli”, ilyen egyszerűen nincs, és nem is lehet, se filozófiailag, se természettudományosan, se ismeretelméletileg, ez csak egy ókori mese, vagy a legnagyobb jóindulattal is egy megsejtésekre alapuló hipotézisnek tekinthető, amely nem igazolódott, és egyébként is csak utólag próbált volna valamiféle mítikus kultúrtörténelmileg érdekes magyarázattal előállni a világban megfigyelhető tökéletlenségekre. Teljesen mindegy, milyen szofisztika születik erre válaszul, erre akkor sem lehet semmit sem mondani érdemben, az Igazsággal sem a biblia, sem a golgota nem vitatkozhat, olyan pedig nincs, hogy valaki logikai bukfencet hányván erre azt mondatja magáról, hogy akkor „én vagyok az igazság”, hogy az érdemi vitát kikerülhesse. – Na mindegy, a golgotások körében biztos nagyon népszerű írás, ami csak őket jellemzi – egyszerűen nem éri meg intellektuális orientációval ilyen antiintellektuális nézetekkel hiábavalóan keserű civódásokat folytatni, mert az ember életkedve megy rá ezen hívők kétségbeejtő, szándékos szűklátókörűségére!

    1. Kedves Dr. Szabó Dávid!
      1, Semmi problémánk nincs azzal, ha valaki nem tud velünk egyetérteni, nem hívő, esetleg a világnézetét a tudományos módszertani naturalizmusban találja meg.
      2, Azzal sincs gondunk, ha a saját világnézetét ütköztetve a miénkkel megjeleníti ezt bejegyzésként a blogunkon. Sőt ez a vágyunk, hogy ez megtörténjen, és tanulhassunk sokat, hogy például Ön milyen módon látja és éli meg a saját látásmódját a világról, a tudományos dolgokról.
      3, Azzal sincs semmi gondunk, ha meg van győződve róla, hogy a Biblia és a kereszténység egy teljesen megalapozatlan „baromság”.
      DE: Ha mi megtiszteljük azzal mind a hívő és mind a nemhívő olvasóinkat, többek között olyan kitűnő tudományos kutatókat, mint Boldogkői Zsoltot, akinek a cikkére reagáltunk, hogy tiszteletben tartjuk a gondolatait, érveit és vele együtt próbálunk gondolkodni a saját világnézetünk szemszögét is beépítve, akkor elvárjuk azt is, hogy aki kommentál a vitában hasonló tiszteletteljes és kulturált hangnemben tegye ezt. Tehát az, hogy Ön ex-katedra érzelmi ömlengéssel kijelenti virágnyelven, hogy dióhéjban „a teológia és a Biblia baromság, és ti golgotások is barmok vagytok, de pont ilyen hülyéknek való az erről való bugyuta vitatkozás”, számunkra a stílusát illetően teljes mértékben tiszteletlen és elfogadhatatlan. Ezért kérjük, hogy vagy szánjon időt arra, hogy építő, előre vivő átgondolandó érveket mondjon, amit még érdemes a témában átgondolni, vagy ne kommentáljon.
      üdvözlettel:
      Dr. Baji Péter

  4. Csak a konklúzió egy mondatához fűzném hozzá, hogy a materializmus és az evolúció ténye (merthogy az már régesrég nem elmélet, hanem az egyik legjobban alátámasztott és bizonyított tény) nem hit kérdése. A hitet és a tudományt alapvetően elválasztja egymástól az a körülmény, hogy a tudomány nem igényel hitet (és fordítva). Bárki előtt nyitva áll az út, hogy az általa hamisnak vélt tudományos világképet a tudomány módszereivel megcáfolja. Ha képes rá. Ezt azonban eddig egyetlen kreacionistának sem sikerült.

    1. Kedves András!

      Azt írja, hogy „a materializmus és az evolúció ténye (merthogy az már régesrég nem elmélet, hanem az egyik legjobban alátámasztott és bizonyított tény) nem hit kérdése. A hitet és a tudományt alapvetően elválasztja egymástól az a körülmény, hogy a tudomány nem igényel hitet (és fordítva).”

      Ezt és az előző két posztot arra szántam, hogy azt a tudomány és a hit viszonyával kapcsolatos naiv elképzelést, amit Ön is képvisel, eloszlassam. Őszintén sajnálom, hogy ebből semmi nem ment át.

      1. Én viszont azt sajnálom, hogy a tudomány jelen állásából se ment át semmi, de leginkább azt, hogy a tudomány mint módszertan és a hit mint módszertan alapvetően egymást kölcsönösen kizáró dolgok. Lehet címkézni, hogy ez naivitás lenne (bár távolról sem az), de én inkább nem minősítem az esetet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.