Rossz keresztény érvek
feb 17, 2017 Apologetika 7

Pár hónapja egy ismerősöm, aki régebben keresztény volt, de már nem az, érdekes felvetést fogalmazott meg nekem. Azt mondta, hogy rendben van az, ahogyan a kereszténységgel szembeni érveket elemzem és cáfolom, de az lenne az igazán korrekt, ha elfogulatlanul mindkét oldalt kritizálnám. Nos, nem tudok elfogulatlanságot ígérni (nem is tartom kívánatosnak), de azt gondolom, hogy keresztényként igazságot szerető embereknek kell lennünk, így fontos, hogy a hitünket is helyes érvekkel védjük, ne pedig tévedésekkel és hazugságokkal.

Ezért úgy döntöttem, összeállítok egy gyűjteményt gyakori keresztény érvelésekből, amelyeket helytelennek tartok. Természetesen ebben az ítéletemben is tévedhetek (hogy ezek az érvek nem állják meg a helyüket), de igyekszem majd alátámasztani, hogy miért nem jó ötlet ezeket alkalmaznunk. Attól még, hogy ezeket az érveket rossznak tartom, a kereszténységnek és Jézus üzenetének az igazságáról meg vagyok győződve, sőt azt gondolom, hogy ezek mellett jó érvek is állnak — ez azonban nem változtat azon, hogy egyesek olyan érveket is felhoznak az alátámasztásukra, amilyeneket nem kellene.

Amiket el kéne felejteni

Vannak azok az érvek, amiket jó lenne úgy magunk mögött hagyni, mintha sosem léteztek volna, hogy végleg elfelejthessük őket. Ugyanis annyira tévesek, hogy minket, keresztényeket is félrevezethetnek, ha pedig egy közepesen tájékozott, vagy kritikusan gondolkodni képes szkeptikusnak előadjuk őket, gyorsan nevetség tárgyává válhatunk nem csak mi magunk, hanem az üzenetünk is. Lássunk ezek közül párat.

Megtalálták Nóé bárkáját / óriások csontvázait stb.

Több olyan történet kering gyülekezetekben és az interneten, amelyek egyes bibliai történetekhez köthető régészeti leletek felfedezéséről szólnak. A régészet valóban megerősíti a bibliai beszámolókat számos ponton (pl. Izráel jelenléte Kánaán földjén az i. e. 13. század végén, Dávid, Omri, Jéhú, Gesem, Poncius Pilátus és mások létezése, Ezékiás víztározója, Círusz rendelete, és talán Mózes élete, Jerikó romjai és Báruk pecsétlője), azonban sajnos több tévedés, álhír is elterjedt.

Állítólagos óriás-csontváz egy ásatáson
Az egyik állítólagos csontváz. Forrás: Snopes.com

Ezek egyike az, hogy Góliát történetét és néhány más leírást megerősítve régészek óriások csontvázait tárták fel — ez a hír az interneten, meghamisított fotók társaságában terjedt. Valóságalapja nincs. A másik egy szélesebb csoport, Nóé bárkájának, a frigyládának és sok egyéb tárgynak az állítólagos megtalálása kapcsolható ide — ezek pedig elsősorban, bár nem kizárólag Ron Wyatt munkásságához kötődnek, és sajnos a tudományos alaposságot és megbízhatóságot súlyosan nélkülözik. Gyakran személyes beszámolókra, a tudományos módszernek eleget nem tévő kutatásokra vagy sajátos spekulációkra alapozva kerültek fel dolgok a megtalált bibliai tárgyak listájára. Fontos azonban tudnunk megkülönböztetni a tudományos és az áltudományos munkát — ezek sajnos ez utóbbiba tartoznak.

Az evolúció csak egy elmélet

Az evolúciót megkérdőjelező keresztényektől viszonylag gyakran hallani ezt a mondatot: „Az evolúció nem tény, hanem csak egy elmélet.” Ezzel azt igyekszenek alátámasztani, hogy maguk a tudósok sem tartják az evolúciót bizonyított ténynek, csupán egy feltételezésnek, amelyről nem tudhatjuk, hogy igaz-e. Ezen a fogalmi zavaron a tudományos közvélemény egyes védelmezői sem segítenek, amikor a fenti állítással szemben kijelentik, hogy az evolúció nem elmélet, hanem igenis tény.

Vannak olyan elképzelések, amelyeket tudósok „elméleteknek” neveznek, mégis gyakorlatilag senki nem vitatja őket, komoly kétség nem merül föl a hitelességükkel szemben — ilyen például a relativitáselmélet. Vannak olyan esetek is, amelyekben jelenleg több elmélet igaz volta is lehetségesnek tűnik, és (még) nem alakult ki egyetértés a tudósok körében róluk — ilyen az emberek evolúciós kialakulásával kapcsolatban a szavanna- és a vízimajom-elmélet. A példákat természetesen lehetne halmozni, de ebből látható a lényeg.

Azt vehetjük észre, hogy a tudományban az elméletek az ismert tényekre adott magyarázatok. A tényeket sokszor többféleképpen is lehet magyarázni, mégis minél több tény áll rendelkezésre egy adott kérdéssel kapcsolatban, annál több tudományos elmélet zárható ki, és annál jobban pontosíthatók az elfogadható elméletek. Egy elméletnek ugyanis rendszerint jellemzője, hogy „előrejelzéseket” tesz még nem ismert tények vagy események alakulására, amelyek alapján megerősíthető vagy cáfolható — noha persze a megerősítés a tudományos elméletek természetéből adódóan nem jelent megkérdőjelezhetetlen bizonyítást.

Mi tehát az evolúció? Bizonyított tény az, hogy minden valaha élt földi élőlény közös őstől származik? Nem, hiszen a tudomány eszközeivel minden kétséget kizárólag nem lehet ilyesmit bebizonyítani. Az evolúció elmélete egy az elérhető tényekre (fosszíliák, rétegtan, különböző élőlények tulajdonságai) adott magyarázat, amelyet a tudósok nagy többsége nagyon jó magyarázatnak tart — különösen azért, mert természetfeletti beavatkozás nélkül nehezen akad alternatíva. Mindenesetre még ha valaki nem is tartja annyira jó magyarázatnak, önmagában azzal nem érvelhet, hogy az evolúció „csak egy elmélet” — hiszen ezzel a megbízhatóságáról még nem állított semmit.

Darwin a halálos ágyán visszavonta az evolúcióelméletet

Szintén a fenti témához kapcsolódóan időnként hallani keresztények között keringve ezt a történetet: Charles Darwin a halálos ágyán megtért és visszavonta az evolúcióelméletet. Ezzel két probléma van: valószínűleg nem igaz, és ha igaz is lenne, akkor sem lenne különösebb jelentősége.

Lady Hope
Lady Hope

A történetet a Lady Hope néven ismert Elizabeth Reid Cotton, a 19. és 20. század fordulóján tevékenykedő evangélista kezdte el terjeszteni 1915-ben, több mint 30 évvel Darwin halála után. Állítása szerint halála előtt nagyjából fél évvel meglátogatta Darwint, aki akkor már ágyhoz volt kötve. Akkor ott Darwin megfogalmazta neki a kételyeit az elméletével kapcsolatban, majd megkérte, hogy beszéljen Jézus Krisztusról. Hope története több ponton ellentmond Darwin életének ismert részleteivel, Darwin családtagjai a legenda terjedésekor azt többször cáfolták, és vezető teremtéshívő szervezetek is elutasítják.1

De ha igaz is lenne a legenda, abból sem derülne ki semmi. Csak a világos, igazságra törekvő gondolkodást nehezítené, ha emberek magánéletét vinnénk bele a tudományos kérdésekbe. A tudomány nem úgy működik (jó esetben), hogy híres emberek tekintélyére alapozva fogad el elméleteket, hanem számos aprólékos vizsgálat eredményét igyekszik összeilleszteni, és azokra valószínű magyarázatokat találni. Ebben nincsen szerepe annak, ha egy elmélet képviselője meggondolja magát.

Szinte minden, ami Einstein

Az Albert Einstein nevével való visszaélésben emberek nagy tömegei vétkesek, nem is csak keresztények. Valamiért a kultúránkban a zseni eszményképének megtestesítője Einstein, ezért a különböző vegyes értékű gondolatok és történetek hitelesítéséhez sokan előszeretettel használják azt az eszközt, hogy azok forrásául őt jelölik meg. Azonban az, hogy ezt sokan teszik, minket, keresztényeket nem jogosít fel arra, hogy hasonlóan viselkedjünk, hiszen becsületességre és igazságszeretetre kell törekednünk. Úgyhogy nekünk, keresztényeknek Isten előtti erkölcsi kötelességünk megvizsgálni, hogy mit hiszünk el, hogy mit osztunk meg a Facebookon, hogy mit mesélünk tovább a gyülekezeteinkben stb.

Einsteint keresztények több helyzetben felhasználják. Az egyik az, hogy egyszerűen azt állítják róla, hogy hívő keresztény volt. Ezt azonban saját írásai cáfolják, ahogy azt is, hogy egyáltalán hitt volna egy a világvallásokéhoz hasonló istenfogalom valóságában. A másik egy történet, amelyben egy diák vitatkozik a professzorával Isten létéről (mellesleg gyenge érvekkel), dicsőséges diadalt arat, majd csattanóképpen a végén az olvasó megtudja, hogy a diák maga Albert Einstein volt. Ez ebben a formában pusztán legenda, de a konkrét történetnél itt fontosabbnak tartom az általános tanulságot: ne higgyünk el és terjesszünk mindent, ami tetszik, ha könnyen lehet, hogy nem igaz.

Amiket árnyalni kéne

A nyilvánvalóan rossz érvek mellett van az érveknek egy másik csoportja is, amikkel érdemes vigyázni. Ezekben, úgy gondolom, van igazság, mégis félrevezető és nem meggyőző lehet az alkalmazásuk, vagy pontatlan a kiindulási pontjuk, ezért szeretném őket az alábbiakban megvizsgálni és kontextusba helyezni.

A Biblia csodálatos egységet mutat

Gyakran hallani keresztényektől a következőket: a Biblia másfél évezred alatt, nagyjából negyven szerző tollából, három nyelven, két kontinensen íródott, mégis csodálatos egységet mutat a tanításában és az üzenetében. Mi lehet ezzel a baj? — kérdezheti valaki jogosan. Egyrészt semmi, a fenti mondattal én is teljesen egyetértek. Akkor tartom problémásnak, amikor ezt egy nem hívő ember felé meggyőző érvként próbáljuk használni. Ugyanis a Biblia kritikusai számos állítólagos ellentmondással vádolják a Bibliát. Ezeket szerintem nagyrészt meg lehet válaszolni (azért csak nagyrészt, mert véges tudású emberekként nem rendelkezünk minden válasszal), mégis az, aki kétellyel és szkepticizmussal közelíti meg a Bibliát, rendszerint nem fog eljutni arra, hogy meglássa annak egységét — ezt a Szentlélek adja meg.

Állítólagos bibliai ellentmondások
Állítólagos bibliai ellentmondások: a vízszintes tengelyen balról jobbra a Biblia könyvei állnak. Az „ellentmondások” nagy része párperces utánanézéssel feloldható. Forrás: BibViz.com

Viszont ha valakit meg szeretnénk győzni valamiről, akkor az érvelésünk kiindulási pontját (premisszáját) olyan állításnak kell megválasztanunk, amiben a másik fél is egyetért, hogy ebből a közös alapból juthassunk el logikus úton olyan következtetésre, ami számára új (ebben az esetben a Biblia Istentől való ihletettségére). Ha a másik fél a kiindulási pontunkat sem fogadja el, akkor nem tudunk mit elérni az érvvel. Más kérdés az, hogy a nem hívő ismerősünket is biztathatjuk a Biblia tanulmányozására, bízva a Szentlélek meggyőző erejének a megnyilvánulásában — ez azonban egy nem racionális (bár nem is irracionális) folyamat.

Azért van a világban ennyi szenvedés, mert Isten szabad akaratot adott nekünk

A kereszténység kezdete óta az egyik legnagyobb kérdés az: ha van Isten, akkor miért van ennyi szenvedés a világban? Ha Isten hatalmas és jó, akkor miért engedi ezt? A probléma vitathatatlanul nehéz, és ha valakit személyes tragédia ér, a súlyát maga is átérezheti. Az idők során a keresztények számos választ javasoltak, a ma egyik legelterjedtebb pedig a fent olvasható.2

Tagadhatatlanul van igazság abban, hogy Isten valamilyen értelemben képességet adott nekünk arra, hogy erkölcsi felelősséggel járó döntéseket hozzunk önként, nem külső kényszer hatására — ezt nevezhetjük szabad akaratnak.3 Azonban ha Isten mindentudó, akkor pontosan tudta előre, hogy az emberek milyen döntéseket fognak hozni, és ezek milyen szenvedéseket fognak okozni, mégis megteremtette őket. Ráadásul tudjuk, hogy Isten mindenható akarata ellen semmi nem történik (abban az értelemben, hogy bármit képes lenne megakadályozni, mégsem teszi).

Így viszont úgy tűnik, hogy végső válasznak ez nem elég, hiszen maga után vonja a következő kérdést: miért adott Isten az embernek szabad akaratot, ha látta, hogy ennyi szenvedés fog származni belőle? Ha jó, akkor nyilván valamilyen olyan dolog miatt, ami akkora pozitívumot jelent, hogy miatta „megéri” ez a sok szenvedés. De mi lehet ez a pozitívum, miért engedi Isten? Erre a leggyakoribb manapság hallható keresztény válasz az, hogy azért, mert Isten olyan követőket szeretett volna, akik önként, szabad döntésből követik őt, hiszen különben „robotokat” teremtett volna, akik választás nélküli kényszerből imádják. Időnként még világosabban megfogalmazzák az emögött álló elvet: a valódi szeretet csak döntés eredménye lehet.

Ezzel a válasszal az a fő probléma, hogy a Biblia sehol nem állít semmi hasonlót. Ez még nem feltétlenül baj, hiszen — szerintem — létezhetnek legitim filozófiai spekulációk, azonban a Biblia beszél mindennek a végső okáról és céljáról, és nem a szabad szeretetet nevezi meg annak. Pál apostol a Római levél 9. fejezetében beszél ezekről a dolgokról, és a 22–24. versekben tér ki konkrétan erre a kérdésre:

Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Vajon nem azért is, hogy megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is?

Hasonlóan az Efezusi levél 1. fejezetében:

[Krisztusban] lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban. Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. (11–14. v.)

Tehát azt látjuk, hogy Isten az egész teremtett világ történetét azért alkotta meg — minden szenvedésével és szépségével együtt — hogy megmutassa az ő isteni tulajdonságait: a dicsőségét, a haragját, az irgalmát; és a megváltott népe őt imádja. Ez a Biblia szerint az a pozitívum, ami minden szenvedést megér.

A legjobb érv a személyes tapasztalat, mert azt nem lehet megcáfolni

Keresztény evangelizációk kapcsán szokott előkerülni ez a gondolat: a legjobb érv a kereszténység mellett a személyes megtérés és hitbeli tapasztalat, hiszen erre a nem vallásos ember nem tud mit mondani: a személyes élményt hogyan cáfolja meg? Ezzel azonban hasonló a problémám, mint a Biblia egysége kapcsán. A hitbeli élmények számunkra, akik átéljük őket, a Szentlélek által meggyőzőek és a hitünket megerősítők lehetnek, azonban ez a meggyőzés nem racionális folyamat.

Egy külső személőnek a beszámolóink nem számítanak cáfolhatatlan bizonyítéknak — ezen az elven ugyanis nekünk is UFO-hívőkké, mormonokká vagy buddhista szerzetesekké kéne válnunk, hiszen mind beszámolnak hitbeli tapasztalatokról, amik szerintük alátámasztják a meggyőződésüket. Ettől még viszont a történetünk emberileg hitelessé teheti az üzenetünket a hallgatóság felé, ahogyan Pál apostol is többször elmondta a megtérésének történetét, és intézhetünk meghívást a nem hívők számára: ők is kereshetik ezt az Istent, aki nekünk kinyilvánította magát.

Ha be lehetne bizonyítani, nem kellene hinni

Ez az utolsó átgondolandó érv is gyakran elhangzik a kereszténység igazsága kapcsán: ha az evangéliumot vagy a kereszténység üzenetét be lehetne bizonyítani, akkor fölöslegessé válna a hit. Ezzel az — egyébként fideizmus névre hallgató — elképzeléssel kapcsolatban fontos tudni, hogy bár egyesek szerint volt ókori képviselője (Tertullianus egyházatya), mégis elsősorban a felvilágosodás-korabeli és utáni gondolkodóktól ered: talán a 17. századi Blaise Pascaltól, de még inkább a 19. századi Søren Kierkegaard-tól.

Eszerint a hit egy a racionalitástól független döntés, egy „ugrás” (Kierkegaard szóhasználatában) a sötétbe, vagy legalábbis a bizonytalanba. A keresztények többségének a véleménye azonban a felvilágosodásig az volt, és szerintem ez közelebb áll a Biblia tanításához, hogy a hit és az értelem egységben állnak. A valóságot a hittel szemlélve értjük meg, az értelmünkkel pedig felfedezzük a hitünkre mutató bizonyítékokat. A „hit” így nem pusztán egy döntésből fakadó meggyőződés („elhiszem, hogy”), hanem hűség Jézus mellett és bizalom őbenne. Jézus arra szólította fel a tanítványait, hogy Istent „teljes elméjükből” is szeressék (Lukács 10,27) — ezt pedig nem az elménk kikapcsolásával kell gyakorolnunk.


  1. Ezt és sok más felejtésre méltó érvet (köztük a Nóé bárkájával kapcsolatosakat is) gyűjt össze és cáfol a teremtéshívő Creation Ministries International egy oldala itt. Azoknak a keresztényeknek, akik igyekeznek a Föld fiatal kora mellett érvelni (ebben a kérdésben én nem foglalok állást), érdemes átnézni, nehogy egyértelműen téves érveket használjanak.
  2. Az érv a legmagasabb akadémikus szinteken is megfogalmazásra került, pl. Alvin Plantinga: God, Freedom, and Evil. Eerdmans, 1977.
  3. Még a szabad akarattal gyakran szembeállított eleve elrendelés tanát hirdető dokumentumok egyik leghíresebbje és „legradikálisabbja”, a református Westminsteri Hitvallás is így fogalmaz (9. 1.): „Isten felruházta az ember akaratát természetes szabadsággal, amelyet sem kényszer, sem semmilyen szükségszerűség nem rendelhet jóra vagy gonoszra.”
Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint

Latest posts by Békefi Bálint (see all)

Megosztás:

7 comments on “Rossz keresztény érvek

  1. Leszámítva a „Biblia csodálatos egységet mutat” résznél írt álláspontodat, nagyon jó a cikk, maga a témafelvetés és a kifejtés is. A „Darwin a halálos ágyán visszavonta…” kezdetű témát pedig éppen a napokban mondta nekem valaki! 🙂

  2. „Az evolúció csak egy elmélet” – miért rossz felvetés ?
    Véleményem szerint mikor az evolúcióval kapcsolatban felmerül,
    hogy az „CSAK” egy elmélet, akkor ennek a keletkezési modellnek, hipotézisnek
    azon tulajdonságára próbálnak utalni, hogy az tudományosan NEM BIZONYÍTOTT TÉNY.
    (Nem támasztják alá megismételhető kisérletek, nem lehet reprodukálni.)
    Azaz elfogadása ugyanúgy hit tárgyát képezi, mint a teremtési modell.

    Tetszik a cikk, gondolkodásra serkent. Gratulálok !

    1. Kedves andras,
      egyetértek veled, szerintem is valami ilyesmit értenek általában az alatt, hogy az evolúció „csak egy elmélet” (hogy igazuk van-e, az egy másik kérdés). A posztban arra próbáltam rámutatni, hogy ezt a gondolatot ezzel a kifejezéssel átadni nem szerencsés, mert a tudományos fogalomhasználatot tekintve nem ezt jelenti, sőt, kevés értelme van. (Olyasmi, mintha azt mondanánk, hogy az, hogy O. J. Simpson gyilkos volt, „csak egy elmélet”.)

      1. Köszönöm a választ !
        Jól értem, hogy a szóhasználatot nem tartod szerencsésnek ? Miszerint az hogy „elmélet” nem von le az értékéből ? De szerintem mikor szóbakerül az evolúció keresztények és világiak közti beszélgetésben, akkor nem akadémiai szintű tudományos vita folyik, hanem hétköznapi emberek véleményt cserélnek. Miért várnánk el tőlük, hogy az „elmélet” kifejezésnek tudomány filozófiai értelmezést adjanak ?
        Nyilván ha olyan disputáról van szó, amiben tudósokkal kell az érvrendszereket ütköztetni, akkor elvárható a nyelvezetben is a szakszerűség. De más esetben számomra ez erőltetett elvárásnak tűnik.
        Azaz röviden: hétköznapi fogalmakat tekintve az „elmélet” szinonimája a „nem bizonyított tény”-nek. Eképpen ezt nem gondolom rossz érvnek.

        1. Kedves andras,
          igen, egyrészt a szóhasználattal van a problémám, hiszen ha tudományos elméletekről beszélünk, és az evolúcióelmélet nevében is benne van az elmélet szó, akkor szerintem jogos feltételezés, hogy mi a kritikánkban a szót ugyanolyan értelemben használjuk, ahogy annak a nevében áll (nem pedig egy elég sajátos jelentésben). A másik problémám pedig az, hogy a bizonyítottság a matematikát leszámítva szinte soha nem bináris, „bizonyított vs. nem bizonyított” állítások kérdése, még a fizikánál sem. Sokkal inkább valószínűségekről, jobb és kevésbé jó magyarázatokról beszélhetünk – a „csak egy elmélet” ellenvetés ezt is elhomályosítja. Az ettől függetlenül igaz, hogy az evolúcióelmélet nem tény, és erre rámutathatunk – ezzel azonban még nem mondtunk sokat.

          1. Kedves Bálint !
            A cikked bevezetőjében általánosságban említed a „keresztény érvek”-et. Veszem a bátorságot ahhoz hogy úgy becsüljem, hogy azok a viták, melyek során az evolúció elméleti volta szóba kerül túlnyomó többségében „mezei” hétköznapi emberek között folyik és nem akadémikusok, tudósok között. A köznapi szóhasználatban létező ellentétpár az elmélet-gyakorlat. Pl. egy elméleti szakembernek van egyfajta elképzelése, a gyakorlati szakember tudja, hogy mi az, ami valójában működik.

            Kompromisszumos megoldást javaslok: az állításod igaz lehet, de csak az érvényességi kör leszűkítésével. Azaz „Az evolúció csak egy elmélet” érv rossz TUDOMÁNYOS VITÁBAN. Hétköznapi vitában nem az, mert ott az elmélet szó a hétköznapi értelmezésében szerepel. Indokolatlan és nem életszerű tudományos nyelvhasználatot, fogalomvilágot elvárni nem ilyen jellegű diskurzustól.

  3. Az evolúció tény is, és elmélet is.

    Egyrészt van az evolúció amely egy természeti jelenség, és van az evolúcióelmélet amely ennek a természeti jelenségnek a leírása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.