Kereszténység és politika: 5 tanulság a bibliai Dánieltől
Sze 15, 2017 BibliaGyakorlati teológia Nincs hozzászólás

A kereszténység korai évszázadai óta vitatott kérdés, hogy hogyan viszonyuljanak a hívők a mindenkori földi hatalomhoz. A lehetséges válaszok skálája a teljes elszigetelődéstől a kizárólag keresztény állam létrehozásáig terjed. Ma minden politikai oldalon találunk magukat kereszténynek valló embereket, akik úgy gondolják, hogy a hitük alátámasztja politikai állásfoglalásaikat. Mi magyarázhatja ezt a zűrzavaros helyzetet?

Azt hiszem, legalább részben az, hogy a Biblia erről kevés útmutatást ad. Az Ószövetségben látjuk azt, ahogyan Isten Mózesen keresztül felállít egy részletesen megszerkesztett zsidó államot, viszont a keresztények többségének számára az is nyilvánvaló, hogy az Újszövetség idején nem ez a kívánatos állapot, hiszen Isten népe már nem egy etnikai és földrajzi szempontból körülhatárolható, evilági valóság, hanem a hívőknek egy olyan lelki közössége, amelynek tagjai jelen vannak minden országban és nemzetben.

Bár az evangéliumok és az apostoli levelek beszélnek a hatalomhoz való viszonyról (Máté 22,15–21; Róma 13,1–7; 1Tim 2,1–2; Tit 3,1; 1Pét 2,13–16), a mondandójuk rendszerint kimerül az engedelmességre és a tisztességes életre történő felszólításban. Az Apostolok cselekedeteiben látjuk azt, hogy a tanítványok szükség esetén konfliktust is vállaltak az uralkodókkal, amikor azok az evangélium terjesztésében akarták megakadályozni őket (pl. ApCsel 5,27–32) – ebből megállapítható, hogy a hatalomnak való engedelmességnek az Istennek való engedelmesség szab határt.

Ezek az alapvetések azonban számos gyakorlati helyzetre nem szolgálnak útmutatással. Vállalhat-e keresztény ember politikai tisztséget, és ha igen, akkor milyen intézkedéseket szorgalmazzon? Szavazzon-e egy keresztény a korunk nyugati országaira jellemző demokratikus választásokon, és ha igen, akkor milyen elvek szerint? Úgy gondolom, hogy van néhány bibliai megfontolás, amik fényében elindulhatunk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában – ezeket szeretném ebben a posztban bemutatni.

Az Újszövetség azt tanítja, hogy a hívők ezen a földön „idegenek és jövevények” (Zsid 11,13–16; 1Pét 1,1; 2,11), és „a mennyben van polgárjogu[k]” (Fil 3,20), ahová elvágyódnak (2Kor 5,8; Zsid 11,14.16). Ezzel a helyzetük hasonlít az ószövetségi fogságban élő zsidókéra: tudják, hogy ahol éppen laknak, az nem az igazi otthonuk, vágynak hazatérni, és Istentől ígéretük is van arra, hogy végül új, helyreállt otthonban kapnak lakhelyet. Az Ószövetségben pedig látunk több példát arra, hogy hogyan viselkednek Istennek tetsző módon a fogságba vitt zsidók Babilonban – a cikk hátralévő részében Dániel könyvéből fogok bemutatni néhány tanulságot.

1. A hívők betölthetnek politikai tisztségeket szakmai kiválóságuk alapján.

Amikor az izráeliek fogságba kerültek Babilonban, az uralkodó elrendelte, hogy válasszanak ki közülük olyan fiatalokat, „akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban” (1,4), hogy megfelelő felkészítés után a királyi udvarban dolgozhassanak. A hároméves képzés utáni elbeszélgetés során a király a júdai Dánielt és három barátját „bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta… egész országa minden mágusánál és varázslójánál” (1,20), így alkalmazni is kezdte őket az udvarában.

Dániel és barátai tehát kiemelkedtek a társaik közül azokban a képességekben, amelyek a kormányzati munkához szükségesek, és így a király alkalmazta őket. Nem a zsidó közösség követelőzésének hatására kerültek pozícióba, és nem is a király tanácsadóival ápolt jó kapcsolataik miatt, hanem tehetségük és képzettségük révén. Szeretnénk, ha keresztény emberek fontos tisztségekbe kerülnének? Amikor Babilon királya beosztottakat keresett, a legalkalmasabbakat választotta ki. Legyenek a keresztény jogászok a legjobb jogászok! A keresztény pedagógusok, közgazdászok, politikusok, titkárok, tolmácsok pedig a legjobbak a maguk területén – nem csak keresztény mércével. Dániel könyvében ez a politikai szerep elérésének útja.

2. A hívők igyekezzenek elérni, hogy lelkiismeretüknek megfelelően élhessék életüket, de egyes nézeteiket nem kell ráerőltetniük a nem hívőkre.

Amíg Dániel, Sadrak, Mésak és Abéd-Negó részt vettek a hároméves udvari képzésen, királyi étrend járt nekik – ez azonban nem felelt meg a mózesi törvényben leírt étkezési előírásoknak, vagyis nem volt kóser. Éppen ezért Dánielék megkérték az udvarmestert, hogy ők élhessenek csak zöldségeken. Ő ezt egy próbaidőre megengedte, majd látva, hogy ezen a koszton is jó testi állapotban vannak, beleegyezett Dániel és társai alternatív étrendjébe.

Mit láthatunk ebből? Legalább három dolgot. Egyrészt, hogy az istenfélelem és a lelkiismeret arra indította Dánielt, hogy ne fogadja el kényelemből vagy konfliktuskerülésből azt a berendezkedést, amit magára nézve nem tartott helyesnek. Másrészt, hogy Isten megsegítette Dánielt ebben a helyzetben, és nem hagyta magára: „Isten az udvarmestert jóindulatra és szeretetre indította Dániel iránt” (1,9). Harmadrészt pedig, hogy Dániel és társai ezek után sem követelték, hogy a más vallásúak is az ő meggyőződésük szerint éljenek, ezt csak magukra nézve tartották elvárhatónak.

3. A hívők a politikában is keressék nem hívő honfitársaik, kollégáik javát.

Nem sokkal később különös történetet olvashatunk, amikor a király, Nebukadneccar álmot látott. Ekkor magához hívta a babiloni „mágusokat, az igézőket, a varázslókat és a csillagjósokat” (2,2), hogy magyarázzák meg az álmát – azonban nem mondta el nekik azt! Úgy gondolta, csak akkor bízhat meg a bölcsek természetfeletti képességeiben és így magyarázatuk hitelességében, ha azok ki tudják találni magát az álmot is, nem pedig csak előadnak neki egy magyarázatot. Ők erre természetesen nem voltak képesek, így viszont a király halálos ítélete fenyegette őket.

Amikor Dánielékhez is elértek a testőrök – hiszen ők is babiloni bölcseknek számítottak –, Dániel jelezte, hogy az ő Istene el tudja neki mondani mind az álmot, mind a magyarázatot. Közös ima után egy éjszakai álomban Isten valóban feltárta neki ezeket, amiket másnap elő is adott a királynak. Dániel mondandójának fejtegetése előtt még egy másik mozzanatra szeretném felhívni a figyelmet: mikor Dániel megadta a választ, külön kérte, hogy a király ne végeztesse ki a babiloni bölcseket! (2,24) Meg lett volna a lehetősége arra, hogy hamis vallások vezetőit elpusztítsa, sőt, még ha nem is mond semmit, jó eséllyel akkor is így történtek volna a dolgok. Ő azonban külön közbenjárt ez ellen, a király pedig végül „a babiloni bölcsek elöljárójává tette” (2,48). Hasonló módon a hatalmi pozícióban lévő keresztényeknek sem lehet célja a más vallású tisztségviselők, munkatársak ellehetetlenítése vagy elpusztítása, még ha vallási vezetőről van lenne is szó. Dániel meghagyta nekik a teret, hogy saját elgondolásaik szerint éljenek, Isten pedig megáldotta ezt a döntését.

4. A hívők ragaszkodjanak Isten imádatához a bálványimádó uralommal szemben, és legyenek felkészülve az ellenséges reakciókra.

Dániel könyvének későbbi részeiben több olyan történetet is olvashatunk, amikor Dániel és a másik három júdeai férfi nyílt konfliktusba kerül a királlyal, akár személyes hitgyakorlatuk miatt, akár a mondandójukból fakadóan. Egyszer Nebukadneccar szobrot állít magának, ami előtt mindenkinek le kell borulnia, és amit mindenkinek imádnia kell. Néhányan viszont pontosan tudják, hogy a zsidók – itt Dániel három társa: Sadrak, Mésak és Abéd-Negó szerepel, mert Dániel ekkor máshol van – nem hajlandók leborulni, és így a király fenyegetésének megfelelően „izzó tüzes kemencébe” (3,6) kell őket vetni.

A kemencében azonban egy isteni alak megmenti a három férfit, Nebukadneccar pedig a csoda hatására – nem először, nem utoljára és nem tartósan – megtér az igaz Istenhez, sőt kinyilvánítja, hogy mindenkinek ezt az Istent kell imádnia. (3,28–33) Itt új tanulságot fedezhetünk fel: a három zsidó tisztségviselő halálos veszéllyel járó konfliktust vállalt azért, hogy a bálványimádást elkerülje, és ez csak isteni csoda által nem került az életükbe – viszont a történtek végkimenetele Isten nagyságára irányította a nép figyelmét.

A következő történet hasonló: Dárius király korában Dániel ellenségeinek biztatására hoznak egy olyan törvényt, hogy egy hónapig nem szabad máshoz imádkozni, mint a királyhoz. Dániel ennek ellenére, korábbi szokásának megfelelően, naponta háromszor imádkozott és magasztalta Istent az emeleti szobájának nyitott ablakánál. (6,11) Erre Dánielt oroszlánverembe vetik, ahonnan azonban sértetlenül kikerül. Dárius ezt látva kihirdeti, hogy mindenkinek imádnia kell Dániel Istenét. A közös szál ezekben a történetekben az, hogy Dániel és társai inkább Istenhez ragaszkodnak, mint hogy félelemből hitbeli kompromisszumokat kössenek, a következményekre nézve pedig Istenben bíznak, aki minden alkalommal Dánielék javára és a maga dicsőségére fordította az eseményeket.

5. A hívők hirdessék Isten üzenetét az uralkodóknak.

Bélsaccar király egyik lakomáján rejtélyes írás jelent meg a falon. A résztvevők ezen érthetően megrémültek, és kerestek valakit, aki magyarázatot tud adni a jelenségre és a feliratra. Végül Dániel volt az egyetlen, aki erre képesnek bizonyult. Viszont az üzenet nem kedvezett a királynak: Isten ítéletét hordozta, ugyanis az áldások és a siker ellenére Bélsaccar nem ismerte el Isten uralmát maga fölött. (5,18–28) Bélsaccart azon az éjszakán meg is ölték, előtte azonban gazdagon megjutalmazta és előléptette Dánielt, noha azt ő előre elutasította. (5,17.29)

Dánielnél itt is azt a rendületlen bátorságot találjuk, amit az eddigiekben: nem habozott Istent követni a képességei és lehetőségei szerint akkor sem, ha ez esetleg nagy hatalmú emberek haragjával járhatott – hiszen Bélsaccar ki is végeztethette volna a rossz hír átadásáért. Dánielhez hasonlóan a mai hívők is feladatuknak kell tekintsék, hogy Isten üzenetét hirdessék mindenkinek – beleértve az uralkodókat és nagy hatalmú embereket is.

Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.