Ágoston László, a Biblia és a melegek
okt 13, 2017 ApologetikaBibliaEtika 5

Ágoston László énekes, blogger, a Facebook-oldalán népszerű bejegyzéseken és videókon keresztül humanista értékeket terjesztő influencer. Több mint százezer lájkjával a magyar internet népszerű alakjai közé tartozik, és a munkásságát látva elismerhetjük: joggal. Keresztényként az üzeneteinek is egyetérthetünk egy jó részével, hiszen könyörületet, igazságosságot, megértést hirdet.

Érdekes megjegyezni, hogy korábban egy keresztény ifi vezetője volt, és ezzel a háttérrel írt tavaly a blogjára egy bejegyzést Ha Istenre hivatkozol, amikor a melegek ellen hangolsz… címmel. A cikk jó bibliaismeretről tesz tanúbizonyságot, és amellett érvel, hogy a Biblia kulturális közegbe ágyazottsága miatt nem ragadhatunk ki egy-egy sajátos parancsot, hogy azt hirdessük ma, miközben a számunkra kényelmetleneket igyekszünk elfelejteni. Így kell tennünk a homoszexualitással is – érvel Ágoston –, felismerve, hogy annak tiltása sok parancshoz hasonlóan pusztán kulturális, és a szeretet és elfogadás alapvetőbb voltát figyelembe véve nem ítélkezhetünk felette.

A gondolatmenet elsősorban a bibliai parancsok mai korra való alkalmazhatóságát firtatja érdekes példák mentén, és a homoszexualitás kérdésétől függetlenül is, úgy gondolom, fontos tanulságokkal szolgálhat. Így a következőkben szeretném a cikk főbb állításait – persze nem az összeset – a Biblia és a logika mérlegére téve kiértékelni, hogy meglássuk, igaza van-e Ágoston Lászlónak. Mivel az alábbiakban nem fogom a poszt teljes egészét idézni, érdemes lehet először azt elolvasni.

Az Ószövetség és az Újszövetség viszonya

Ágoston a következőkkel kezdi az érvelését:

A Biblia végén ez áll:

“Ha valaki ezekhez hozzátesz, azt Isten e könyvben megírt csapásokkal sújtja; és ha valaki elvesz e prófétai könyv beszédeiből, annak Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és azokból, amik e könyvben megírattak.” (Jel 22, 18-19)

Tehát a Bibliának minden verse egyaránt fontos és időtálló. Igaz? Akkor az alábbiak is pontosan ugyanannyira igazak és érvényesek, mint amiket te idéznél.

Az idézet a(z újszövetségi) Jelenések könyvéből származik, és nagyon hasonló formában (az ószövetségi) Mózes ötödik könyvében is megtalálható, két különböző helyen:

Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! — 5Mózes 4,2

Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt, amit megparancsolok nektek! Semmit se tégy ahhoz hozzá, és semmit se végy el belőle! — 5Mózes 13,1

Ahogy ebből is látszik, ez nem a Biblia különböző részeinek egyforma aktualitásáról szól, amit a végére odabiggyesztettek, hanem az adott könyvben vagy szakaszban olvasható kinyilatkoztatás isteni tekintélyét erősíti meg. Ráadásul a Jelenések végén található megjegyzés nem is parancsolatok betartásáról beszél – ezt nehezen is tehetné, hiszen a könyv ilyet alig tartalmaz – hanem a próféciák Istentől való voltáról. Így tehát egyáltalán nem következik belőle, hogy minden a Bibliában található parancs vagy elv egyformán érvényes lenne minden korra. Sőt, az Újszövetség több ponton ezzel ellenkező dolgot állít. Azzal, hogy már nem az ószövetségi papság van érvényben, a törvény is más:

Amikor megváltozik a papság [az Újszövetségben: Jézus], szükségképpen megváltozik a törvény is. — Zsidókhoz írt levél 7,12

Az apostolok a pogány keresztényeket nem kötelezték a zsidó törvények megtartására (az akkori viták fényében kiemelten a körülmetélkedésre):

Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben! — Apostolok cselekedetei 15,28–29

Jézus úgy tűnik, eltörölte az étkezési törvényeket (Márk evangéliuma 7,19), Pál szerint pedig nem kötelező szombat- vagy vasárnapot tartani:

Van, aki az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, a másik pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. — Pál levele a rómaiakhoz 14,5–6

Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. — Pál levele a kolossébeliekhez, 16–17

Az ószövetségi törvények egy része arra szolgált, hogy Izráelt elválassza, megkülönböztesse a környező népektől (pl. körülmetélkedés), hogy lelki-hitbeli tanulságokat közvetítsen (pl. szövetek keveredése és a bálványimádó népekkel való keveredés), hogy a templomi áldozati rendet szabályozza (pl. a „kövérje” odaszentelése), hogy őket egészségügyi veszélyektől óvja (egyesek szerint az étkezési törvények), illetve hogy az ókori Izráel állam működését biztosítsa (pl. konkrét büntetések egyes bűnökért). Ezekről nem ízlés vagy magánvélemény, hanem az Újszövetség alapján tudjuk kijelenteni, hogy nem vonatkoznak a keresztényekre1.

Ennek ellenére találunk a Bibliában olyan erkölcsi törvényeket, amelyek mindenkire vonatkoznak: azokra is, akik a Mózes által átadott Tízparancsolat előtt éltek, azokra is, akik azalatt, de nem voltak zsidók, és a keresztény korban is mind hívőkre, mind nem hívőkre. Isten különben nem ítélhette volna el Káint gyilkosságért, az özönvíz korában az egész világot, az izráeli honfoglaláskor pedig a kánaáni népeket a gonszságukért, Sodomát és Gomorát utálatos cselekedeteikért, vagy a korinthusi gyülekezet egy tagját a (nevelő)anyjával való együttélésért. Van a Biblia szerint általános erkölcsi törvény. Vagy talán Istent nem zavarja a gyilkosság, az igazságtalanság, a képmutatás? Csakhogy ezeket a mai szekuláris közegben is divatos elítélni – de vajon nem zavarja-e Istent a bálványimádás, vagy a paráznaság?

Az Újszövetség parancsolatai

Ebben a helyzetben adja magát, hogy az Újszövetség tanítására támaszkodjunk, mint az általános (és aktuális) erkölcsi törvény kifejtésére. Persze jegyezzük meg, hogy nem ez az Újszövetség elsődleges célja: az Újszövetség fő üzenete az, hogy Isten uralkodása közel van, és a bűneinkért meghalt és feltámadt Jézus uralkodik szeretettel mindazok fölött, akik őhozzá fordulnak bűnbánattal és megtéréssel. Ennek ellenére az Újszövetség erkölcsi üzeneteit a szerzők (és végső soron Isten, a szerző) nem pusztán egyetlen kultúrára szánták alkalmazni, mint a mózesi törvényt, hanem minden népre, aki Istenhez fordul megtéréssel a világ végezetéig.

Ágoston László azonban itt is hasonlóan érvel, mint az Ószövetség esetében: vannak olyan kínosnak látszó utasítások az Újszövetségben is, amelyekről ma igazán nem állíthatjuk, hogy mindenkire és minden korra vonatkoznak – tehát lehet, hogy a homoszexualitás is csak ilyen kulturális szabály volt. A következőkben meg fogom nézni a példáit, de előtte részben el kell ismernem az érvét. Az Újszövetségben helyenként összefonódva látunk általános érvényű elveket vagy törvényeket, és azok konkrét alkalmazását egy-egy történelmi helyzetre. Így feladatunk ezeket szétszálazni, hogy megállapíthassuk, mi az, ami ránk is érvényes, és nekünk is alkalmaznunk kell – a saját körülményeinkben. Erre jó szempont az, ami főleg a Pál apostolnál olvasható érvekben előkerül: Pál hivatkozik a teremtés rendjére, mint ami az általános törvényt meghatározza, majd azt kapcsolja a kultúra elvárásaihoz.

Ezzel a bevezetéssel lássuk Ágoston László első „problémás” szakaszát Pál apostoltól:

Hasonlóképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetesen és mértékletesen ékesítsék magukat, nem hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával. — Pál első levele Timóteushoz 2,9

Azonban a mondat itt nem ér véget Pálnál, hanem így folytatódik:

hanem jó cselekedetekkel, amint illik az istenfélelemben járó asszonyokhoz.

Két észrevételt szeretnék tenni ezzel a szöveggel kapcsolatban. Az első az, hogy az egyik fő hangsúly az öltözet árán van: a keresztény nő Pál szerint ne a gazdagságát mutató öltözködéssel akarjon kitűnni, hanem jó cselekedetekkel. A másik pedig, hogy a szövegkörnyezet alapján ez a felszólítás először (bár feltehetőleg nem kizárólag) az istentiszteletekre vonatkozik, ahol akkoriban gyakori probléma volt a társadalmi-anyagi különbségekből fakadó megosztottság a hívek között. Az, hogy a fonott haj akkor a gazdagság jelének, esetleg kihívónak számíthatott – ez már a kulturális oldal, ahogyan elképzelhető olyan kultúra is, ahol a gyöngy olcsó, és mindenki azt hordja. Pál üzenete ennek ellenére szerintem egyszerű, meggyőző és általános érvényű. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy Pál csak a nőket utasítgatja, a fenti mondatot ez előzi meg:

Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.

Feltehetjük a kérdést: a férfiaknak talán nem kell szerényen öltözködniük? Vagy a nőknek nem gond, ha haragszanak? Nyilván nem erről van szó, viszont Pál arra figyelmezteti az olvasóit, amire megítélése szerint leginkább szükségük van – akár az adott közösségben, akár a nemek között általánosságban.

A cikk szerzője folytatja, és Pál apostol korinthusiakhoz írott első levelének 11. fejezetéből emel ki két szakaszt. Érdemes elolvasni a fejezetet egyben, hogy belássuk: az Újszövetség egyik legnehezebben értelmezhető részletéről van szó. Pontosan azért, mert nehéz szétválasztani a kulturális és az egyetemes elveket, illetve pár ponton még azt is kihívás megállapítani, hogy egyáltalán mire utalhat Pál apostol. A szöveg mély értelmezése önálló blogposztot venne igénybe, úgyhogy itt csak röviden fogom tárgyalni.

Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége. Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. (7–9. vers)

Kétségtelen, hogy Pál elismeri a teremtésből fakadó különbséget, sőt bizonyos hierarchiát is a nemek között – legalábbis a házasság viszonylatában (10. vers: „kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején”). Mivel ez Krisztus és az Egyház kapcsolatát hivatott kiábrázolni, szükségszerűen nem két teljesen egyforma tükörkép egysége, hanem az önfeláldozó szeretet és az önkéntes engedelmesség összhangjának titkán alapul (Efezus 5,21–33). De még mielőtt azt gondolnánk, hogy Pál hímsoviniszta, vagy a nőket alacsonyabb értékűeknek tartja, mint a férfiakat, olvassunk tovább az Ágoston László által idézett szakaszban:

De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. (11–12. vers)

Látjuk tehát, hogy nem emelhetjük fel egyik nemet a másik kárára, hiszen „mindez… Istentől van”, viszont a házasságban ez nem jelenti a szerepek egyformaságát. Továbbolvasva Ágoston cikkét, az utolsó „problémás” újszövetségi igét ugyanebben a fejezetben találjuk, mindössze két verssel később:

Nemde maga a természet is arra tanít-e titeket, hogy szégyen a férfinak, ha hosszú hajat növeszt? (14. v.)

A fejezet gondolatmenete arra mutat, hogy voltak sajátosan az akkori kultúrára vonatkozó szempontok, például a nőknél a rövid hajviselet mint a prostitúció ismérve. Hasonló úton érvelhetnénk amellett, hogy a férfiak hosszú hajviselete nőiességet vagy természetellenes jelleget üzent, és így pusztán az addigi korra vonatkozott. Azonban számomra Pál apostol közvetlen hivatkozása a „természetre” meggyőző az elv általános voltát illetően: valóban úgy gondolom, hogy nem való férfiaknak olyan hosszú hajat növeszteni, ami az adott kultúrában a nőkre jellemző.

Farizeusok, szöveg és szellem, ítélkezés, szeretet

Ágoston László a fenti példákkal amellett igyekezett érvelni, hogy mivel a Biblia más kultúrákban íródott, ezért nem lehet a különböző parancsolatait, felszólításait átültetni a mai életbe. Én ezzel szemben azt próbáltam megmutatni, hogy a következetes bibliaértelmezés alapján az Újszövetség tanításaiban, még ha kulturális háttérrel rendelkeznek is, megtalálhatjuk az egyetemes erkölcsi elveket, és ez az aktualizáció távolról sem annyira abszurd vagy önkényes, mint azt Ágoston látszólag feltételezi. Azonban a példák mellett a szerző hoz még néhány szempontot, amelyek alapján szerinte a Bibliát úgy kellene értelmeznünk, amely nem eredményezi a homoszexualitás elítélését. Most ezeket szeretném áttekinteni.

Az első a farizeusok kérdése. Az egyik fő vád, amit találunk a posztban a farizeusok kapcsán: ők „voltak azok, akik szöveg és nem szellem szerint értelmezték az írásokat” – és ezt teszik azok is, akik a Biblia alapján ellenzik a homoszexualitást. A „szöveg” és „szellem” szerinti értelmezés Pál szavait visszhangozza (2Korintus 3,4–18) a „betű” és a „Lélek” szembeállításáról. Azonban Pálnál ez nem a Biblia értelmezésének két megközelítése, hanem az ószövetségi törvény rendszere és az evangélium általi élet, amelyeket többféleképpen szembeállít, és ezek egyike a „betű” és a „Lélek” ellentéte.

Ráadásul Jézus nem azért kritizálta a farizeusokat, mert „szellem” helyet „szöveg” szerint értelmezték az írásokat, hanem éppen azért, mert ahelyett, hogy komolyan vették volna Isten Igéjét, azt a saját hagyományaik – kis túlzással: a korszellem – fényében a háttérbe szorították a saját tetszésük szerint. (Máté 25,1–6) Ez pedig sokkal jobban emlékeztet arra, ahogyan a homoszexualitást védelmezők igyekeznek elkerülni a Biblia tanítását. Jézus a válás és újraházasodás kérdésében például a korában is nagyon konzervatívnak számító álláspontot képviselt (Máté 19,3–9). Farizeus volt talán? Ágoston folytatja:

Arról pedig, hogy Isten teremt-e valakit a saját képmására és ad-e belé kívánságokat, majd mondja, hogy “ezért bűnös vagy!” – nos ezt erősen kétlem…

Ezen a ponton nem felejthetjük el, hogy a keresztény tanítás szerint romlott világban élünk: nem olyanok vagyunk, mint voltunk, mint kéne lennünk, és – keresztény reménység szerint – mint leszünk. Az ember lázadása Isten ellen (1Mózes 3) azt eredményezte, hogy mindnyájan rendelkezünk Isten elleni kívánságokkal, vágyakkal, tendenciákkal: kit a kapzsiság, kit a dicsőségvágy, kit az irigység, kit a házasságtörés, kit az ítélkezés, kit a beképzeltség kísért. Ez az elbukott emberi állapot alapvető része. Ha Ágostonnak igaza lenne, akkor Isten ezért a listáért se tarthatna senkit bűnösnek.

Ágoston ezután emlékeztet minket néhány fontos, ám szerinte elhanyagolt bibliai passzusra (a szakasz hátralévő részében minden idézet a posztból származik, a bibliaiak is):

Ilyeneket is mond a Biblia, ezeket is vegyük számításba:

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7,1)

Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban?” (Máté 7,3)

A két majdnem egymást követő mondat után kettővel olvassuk az egyébként összefüggő szakasz konklúzióját: „Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.” (Máté 7,5) A megoldás tehát nem a mindenféle ítélet felfüggesztése, hanem a megtérés és a képmutatás feladása.

“A törvény van az emberért és nem az ember a törvényért!” (Márk 2,27)

Ágoston tévesen idézi a szakaszt, amely valójában a törvény helyett a szombatról beszél: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is.” Egyrészt az üzenete az, hogy Jézus felette áll a törvénynek, másrészt az állítólagos humanista üzenet általánosítását aláássa, hogy a szombat egy ideiglenes törvény, amit az Újszövetség nem követel meg, szemben az általános erkölcsi törvényekkel.

Volt egy nő, aki ugyanúgy megszegett egy törvényt, mint ahogy te mondod – én nem hiszem – a melegekre. Jézus ezt válaszolta: “Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János 8,7)

A házasságtörő asszony története azonban azzal végződik, hogy Jézus nem ítéli el az asszonyt, azonban ezzel a felszólítással zár: „menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8,11) Vajon nem ugyanez-e a mi üzenetünk is a megtérők felé, beleértve a homoszexualitásból megtérőket is?

És a lényeg: “Jézus pedig [arra a kérdésre, hogy mi a legfőbb törvény, hogyan írná le az egész tanítását egy mondatban] így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Vajon honnan merítette Jézus ezt a két parancsolatot? A – talán meglepő – válasz: Mózes törvényéből! Az 5Mózes 6,5 szerint: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” A 3Mózes 19,28 hozzáteszi: „Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!” Mit árul el ez arról, ahogyan Jézus a Tórára tekintett? Kijátszható-e egymással a szeretet parancsolata a szentséget le- és előíró utasításokkal szemben, amelyek azt körülveszik?

Konklúzió

A Biblia elítéli a homoszexualitást még Mózes előtt, Ábrahám korában Sodoma és Gomora esetében (1Mózes 19), Mózes korában a Törvényben (3Mózes 18,22; 20,13), Jézusnál implicit módon (Máté 19,12?), illetve Pál (1Korinthus 6,9; 1Timóteus 1,10) és Júdás2 (Júd 7) apostolok írásaiban is. Ezeken felül éppen Jézus az, aki elítéli a paráznaságot (Máté 5,27–28), és a házasságot a teremtésre hivatkozva egy férfi és egy nő életre szóló szövetségeként határozza meg (Máté 19,4–6). Hasonlóan Pál apostol a természetről és a természetellenességről beszélve, egy a teremtéstörténettel áthallásos szövegben mondja a homoszexualitást bűnnek (Róma 1,26–27).

Éppen ez az, amiért a „konzervatív” keresztények olyannyira kötik az ebet a karóhoz: a Biblia annyira világos ebben a kérdésben, hogyha ezt tagadjuk, akkor semmiről nem jelenthetjük ki, hogy a Szentírás világos tanítást ad róla. Egy olyan erkölcsi elv, amely jelen van Mózes előtt, sőt Isten pogány városokon is számon kéri, és az Újszövetség több ponton megerősíti a teremtésre és a természetre hivatkozva – nehéz ennél határozottabb tanítást elképzelni. Nem (elsősorban) arról van szó, hogy a keresztények szeretnék jobban érezni magukat azzal, hogy olyan bűnöket ostoroznak, amelyek – tudomásuk szerint – viszonylag távol állnak tőlük. Könnyen lehet, hogy ez is szerepet játszik a jelenlegi vitákban, azonban be kell látnunk: itt az isteni kinyilatkoztatás, a Biblia komolyan vétele a kérdés. Ezért nem engedhetünk.

Mi a reménység üzenete minden bűnösnek – akár gonosz, akár hűtlen, akár tolvaj, akár részeges? Az, amit Pál apostol leír a súlyos bűnlajstroma után (1Korintus 6,11):

Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Ez az ígéret mindenki számára, aki hittel Jézushoz tér.


  1. Illetve egy sajátos értelmezés szerint a nem zsidó származású keresztényekre.

  2. Nem az a Júdás, aki elárulta Jézust – Jézusnak több Júdás nevű követője is volt, akik egyike egy rövid újszövetségi levél szerzője.

Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint
Megosztás:

5 comments on “Ágoston László, a Biblia és a melegek

  1. A cikk alapvető mondanivalójával egyetértek, teszik az érvelése. Kár, hogy néhol elcsúszik, szívesen megosztottam volna FB-n.
    Nem jön le számomra világosan, hogy a törvények között mi alapján szelektálhatunk?

  2. Kedves Bálint!

    Mélységesen érdekelne a véleményed az ebben a szövegben található érvek kapcsán:
    http://otkenyer.hu/val-eletet.php

    Szeretném előre tisztázni: nem a te álláspontodon vagyok, hanem a fenti szöveg álláspontján. A szöveg 2004-es; a benne foglalt érvek egy jelentős részét a szerző már az 1997-ben megjelent „Halállal lakoljanak?” c. könyvében is felhasználta (azért nem azt a könyvet linkeltem, mert az kifejezetten a katolicizmus keretei között gondolkodik, ez a szöveg ökumenikusabb), és már abban a könyvben is idéz 1980-as megjelenésű (a homoszexualitás dekriminalizálása mellett álló) teológiai munkákat. Mindezt csak azért emelem ki, mert lényegében lassan 40 éve hozzáférhető szempontokról van szó az általad is felsorolt konkrét igehelyekkel kapcsolatosan, amelyek még csak a kritikai reflexió szintjén sem jelennek meg a fenti írásodban, és én személyesen hiányolom őket. Ha mást nem, akkor azt, hogy szerinted miért nincs igazuk.

    Ha tudsz erre időt szánni, azt megköszönöm.
    Üdv,
    Ádám

    1. Kedves Ádám! Köszönöm a kommentedet.

      Ahogy én látom, a homoszexualitást a bibliai tiltások fényében alapvetően kétféleképpen próbálják védeni: amellett érvelve,

      1) hogy a tiltások valójában nem a mai homoszexualitást tiltják, vagy
      2) hogy még ha a tiltások azt is tiltják, nem vonatkoznak mára, vagy nem kell kötelező érvényűnek tekintenünk őket.

      Ágoston László érvelése szerintem a 2-es kategóriába esik, ezért — tekintve, hogy nem tudtam egy posztban mindenre kitérni — adottnak vettem, hogy elfogadja, hogy a klasszikus szövegek valóban a homoszexualitásról szólnak, hiszen ez ellen nem érvelt.

      Ennek ellenére ismerem az 1-es stratégia képviselőinek sok érvét, és — hogy őszinte legyek — súlyos félremagyarázásoknak tartom őket. Sajnos erről még nem jelent meg írásom, így csak egy viszonylag rövid, illetve egy kicsit részletesebb angol nyelvű cikket tudok most ajánlani neked. Persze tisztában vagyok vele, hogy ezek nem közvetlenül Birtalan Balázsnak válaszolnak, mégis nagy az átfedés az érvek, főbb gondolatok terén, legalábbis ami a bibliai passzusok magyarázatát illeti.

      Üdvözlettel:
      Bálint

      1. Kedves Bálint!

        Köszönöm a választ. Lényegében bármit szívesen veszek, ami magyarul, angolul vagy olaszul van. 🙂

        Van egy provokatív, személyes kérdésem, tök oké, ha nem válaszolsz rá, hiszen nem vagyunk olyan nexusban. Neked személyesen mi a jelentősége annak, hogy azon az állásponton helyezkedsz el, ami kriminalizálja a homoszexuális cselekedeteket? És hogy ne legyen egyszerű a helyzeted, azt a(z esetleges) választ, hogy „a hit/Szentírás integritásának védelme” azzal szeretném „előre kivédeni”, hogy a figyelmedbe ajánlom: azok, akik akár az 1., akár a 2. számú, a tiédtől eltérő exegetikai álláspontot választják, szintén azon vannak, hogy hitük és a Szentírással való kapcsolatuk integritását megőrizzék, máskülönben egyszerűen nem foglalkoznának azzal a kérdéssel, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról. Így tehát én legalábbis úgy látom: egy adott biblia-magyarázati megközelítés választása nem feltétlenül inherensen magából az Írásból vagy a kereszténység mibenlétéből következik (minthogy mindkét megközelítés hívei elkötelezett kereszténynek vallják magukat, és az ellenkező bizonyításáig én szívesen elfogadom ezt önazonos, kongruens vallomásnak [nagy kérdés, hogyan lehetne ezt cáfolni…]), hanem adott esetben valamiféle, talán nem is a kereszténységhez kapcsolódó értékrendi választáshoz (legyen az tudatos vagy tudattalan).

        (Talán ezen a ponton fontos tisztáznom a kölcsönösség és a nyíltság jegyében két dolgot: egyrészt, magam is meleg vagyok, másrészt nem vagyok keresztény, viszont katolikus voltam nagyjából 5,5 évvel ezelőttig – az aposztáziámhoz pedig, minden ellenkező látszat dacára, semmi köze nincs a Katolikus Egyház hivatalos álláspontjának a homoszexualitásról. A sztorit hosszú lenne kifejteni, de talán annyit magyaráz valamennyire, hogy miért maradt a téma számomra még mindig intellektuálisan érdekes, ha egzisztenciálisan nem is fontos és pláne nem releváns.)

        Köszönöm, ha időt szánsz a válaszra, illetve ha elküldöd a mondott írásokat.

        Üdv,
        Ádám

  3. „mindnyájan rendelkezünk Isten elleni kívánságokkal, vágyakkal, tendenciákkal: kit a kapzsiság, kit a dicsőségvágy, kit az irigység, kit a házasságtörés, kit az ítélkezés, kit a beképzeltség kísért. Ez az elbukott emberi állapot alapvető része. Ha Ágostonnak igaza lenne, akkor Isten ezért a listáért se tarthatna senkit bűnösnek.”

    Egy öröklött (vagy akár csak gyermekkorban kialakult) szexuális orientáció nem vonható párhuzamba a fent felsorol tulajdonságokkal. Azok szellemi síkon zajlanak, míg a szexuális vágyak fizikai síkon (is). Az a homoszexuális aki magára erőlteti a heteroszexuális életmódot, egy életen át küzdhet a homoerotikus álmaival, a hétköznapokon tapasztalható egyes férfiak iránt érzett erős vonzalmi érzéseivel, vagy folyamatosan maszturbál homoerotikus tartalmakra, ami meg kb „bort iszik vizet prédikál” hozzáállás.
    A homoszexuális vágyak leküzdése épp annyira egy életen át tartó küzdelem mint a cölibátus.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.