Történelmi kérdések Jézus feltámadása körül: hallucináció? (3)
nov 10, 2017 Apologetika Nincs hozzászólás

Az előző posztban eljutottunk addig, hogy történelmi szempontból közel bizonyos a következő két állítás: (1) voltak az 1. század közepén Jézus-tanítványok, akik azt állították, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal, és (2) ezen tanítványok között voltak olyanok, akik valóban úgy gondolták, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal (vagyis nem mind szándékosan hazudtak). Ez fontos alap, azonban ebből még nem következik semmi fontos Jézus feltámadására nézve, hiszen ezeket elfogadva is számos szkeptikus elképzelés található ki. Ezek kizárására ebben a posztban megvizsgáljuk a következő kérdést.

3. Voltak-e ezen „Jézus”-élmények között olyanok, amelyek a külvilágból származtak (nem hallucinációk voltak)?

Ha erre a kérdésre nemlegesen válaszolunk, akkor megkapjuk a kortárs Újszövetség-kutatók körében legnépszerűbb nem természetfeletti elméletet: a tanítványok hallucinálták azokat a találkozásokat Jézussal, amik alapján később azt hirdették, hogy feltámadt. Emellett érvel az ateista Richard Carrier, a nem vallásos Bart Ehrman és Gerd Lüdemann, a zsidó vallású Vermes Géza, és a magát kereszténynek valló Dale Allison és John Dominic Crossan is. Mi lehet meggyőző ebben az elméletben?

Ezek a kutatók rámutatnak, hogy pszichológusok kutatásai szerint gyakoriak a váratlan, traumatikus haláleseteket követően a gyászolóknál jelentkező hallucinációk, amelyekben az elhunyttal találkoznak. Ha belegondolunk Jézus tanítványainak a várakozásaira (Jézus uralkodni fog Izráelben) és az evangéliumokban olvasható összeomlott lelkiállapotukra Jézus halála után, a kapcsolat világos.

Felmerülhet az ellenvetés: és Pál apostol? Erre is van válasz. Az elmélet szerint Pál elméjében és pszichéjében óriási feszültséget okozott az, hogy üldözte az egyébként ártatlan keresztényeket, és segédkezett kivégzésükben. A lelki stressz pedig végül hirtelen fizikai tünetekben is kiütközött: a damaszkuszi úton ideiglenesen megvakult, összeesett, hangokat hallott. Ez az ún. konverziós zavar (közeli kapcsolatban áll az ún. hisztériával), egy olyan jelenség, amelyben pszichés feszültség vagy disszonancia orvosilag nem indokolható testi elváltozásokat okoz.

Ahhoz, hogy az elmélet erősségét meg tudjuk ítélni, össze kell vetnünk a feltámadásról szóló megbízható beszámolókkal, hogy képes-e az ott leírtakat megmagyarázni. A következőkben Pál egy leveléből és két evangéliumból olvashatunk egy-egy szakaszt.

Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam:
hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,
és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. — Pál első levele a korinthusiakhoz, 15,3–8

Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait. Amikor pedig még mindig hitetlenkedtek örömükben, és csodálkoztak, megkérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok? Ők pedig adtak neki egy darab sült halat. Elvette, és szemük láttára megette. — Lukács evangéliuma 24,36–43

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! — János evangéliuma 20,24–27

Ezeket összevetve a Jézussal való találkozásoknak olyan jellemzőire találunk, amelyeket nagyon nehezen képes a hallucinációs elmélet megmagyarázni. A tanítványok többször, több helyen, időnként sok főből álló csoportokban látták Jézust – de nem csak látták, hanem hallották és érintették is. Hallucináció esetén nem várnánk efféle összhangot időn, helyszíneken, embereken és érzékszerveken átívelően. Továbbá ha a tanítványok valóban hallucinálták volna a Jézussal megélt találkozásaikat, érthetetlen lenne az, ahogyan Jézus testbéli feltámadásához ragaszkodtak – különösen tekintve, hogy – ahogyan Lukács evangéliumában is láttuk fentebb – ismerték a testetlen „szellemek” kategóriáját.

Van még egy fontos szempont, amely, ha megáll, valószínűleg megoldhatatlan nehézség elé állítja a hallucinációs magyarázat támogatóit: ez pedig Jézus vasárnapon megtalált üres sírja. Ha a sír valóban üres volt, pedig Jézus meghalt és eltemették, akkor az állítólagos feltámadását nem magyarázhatjuk pusztán a tanítványok pszichéjével. Az üres sírra egy hasonló kérdéssort is fel lehetne építeni, mint amit ezekben a blogposztokban bemutatunk, most azonban csak rövidebben tekintjük át a történetiségét érintő főbb kérdéseket. Először hasonlítsuk össze az evangéliumokban található beszámolókat arról, amikor a tanítványok először felfedezték az üres sírt:

 MátéMárkLukácsJános
AsszonyokMagdalai Mária
a másik Mária
Magdalai Mária
Mária, Jakab anyja
Salómé
Magdalai Mária
Mária, Jakab anyja
Johanna
más asszonyok
Magdalai Mária
A kőAkkor hengerítette el az angyalEl volt hengerítveEl volt hengerítveEl volt hengerítve
Az angyalokAz Úr angyala fehér ruhában, földrengésselFehér ruhába öltözött ifjúKét férfi fénylő ruhábanKét angyal fehér ruhában

Vitatható, hogy a beszámolók tényleges ellentmondásokat tartalmaznak-e, vagy csupán a különböző szemtanúktól várt módon más szereplőket és az események sorozatának más pontjait emelik ki. (Ha valaki hisz a Biblia igazságában, annak könnyű döntenie, de jelenleg ezt nem tekintjük hivatkozási alapnak.) Az azonban mindenképpen elmondható róluk, hogy nyersek: nem találunk köztük egyeztetési vagy összefésülési próbálkozásokat, sem pedig minél látványosabb csodás elemek beépítését. Így jó okunk lehet korainak és hitelesnek, nem pedig utólag kitaláltnak tartani őket.

Két másik részlet is utal a beszámolók hitelességére. Az egyik János evangéliumában olvasható (20,16): „Jézus nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.” A keresztény egyházban a héber, illetve arámi jelentősége hamar elveszett, már az Újszövetségtől kezdve a görög volt a meghatározó nyelv. Így az ilyen arámi nyelvű idézetek jó eséllyel tekinthetők hitelesnek, hiszen valószínűtlen, hogy a szerzők utólag érdemesnek látták volna kitalálni.

A másik ilyen részlet egy ún. tervezetlen egyezés. Ez az a jelenség, amikor két szöveg úgy erősíti meg egymást, jellemzően mellékes utalásokon vagy körülményeken keresztül, hogy nem gondolható, hogy az egyezés szándékos lenne. Ez viszont arra mutat, hogy tényleges és közösen megtapasztalt történelmi valóságról számolnak be. Máté evangéliuma szerint (28,9) amikor Jézus megjelent a sírnál, az asszonyok „odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte”. János ezt nem említi, egy ponton (20,17) mégis így szólítja meg nála Jézus Máriát: „Jézus ezt mondta neki: Engedj!”

Nem valószínű, hogy János ezt szándékosan, a hamisítás hitelesítése érdekében írta volna oda – már csak azért sem, mert az evangéliumok olvasói sok évszázadon át észre sem vették ezt az egyezést! Így viszont a legvalószínűbb magyarázat az, hogy mind Máténak, mind Jánosnak elérése volt szemtanúi beszámolókhoz.

Hogyan értékeljük tehát az üres sírról szóló beszámoló hitelességét? Gary Habermas úgy becsüli, hogy a témával foglalkozó kutatók körülbelül ⅔–¾ része tekinti ezeket nagyrészt megbízhatónak. Akik elutasítják, azok egyrészt arra hivatkoznak, hogy az evangéliumi beszámolók hiteltelenek a köztük lévő ellentmondások miatt, másrészt arra, hogy bár felhozhatók érvek az üres sír mellett, ezek nem elég meggyőzők. Az üres sír léte mellett szól azonban, hogy

  1. az evangéliumi beszámolók a szemtanúkhoz közelinek tűnnek,

  2. leírásaik szerint az üres sír felfedezői nők voltak, akiket a korabeli zsidóság nem tartott megbízhatónak, így nem állt volna a szerzők érdekében ilyet kitalálni,

  3. Pál apostol is megerősíti a Kr. u. 50-es évekre tehető és feltehetőleg jóval korábbról származó, az evangéliumoktól független beszámolójában: „eltemették… feltámadt” (ld. korábban), és

  4. gyakorlatilag vitathatatlan, hogy a feltámadás híre a kereszténység elejétől kezdve központi jelentőségű volt, a korai években viszont Jézus holttestének felmutatásával az apostolok viszonylag könnyen cáfolhatók lettek volna – erre azonban, úgy tűnik, nem került sor.

Hogy állunk végül a kezdeti kérdés megválaszolásával? Megvizsgáltuk, hogy az evangéliumokban és Pálnál található leírások a feltámadott Jézussal való találkozásokról mennyire feleltehetők meg annak, amit gyász által kiváltott hallucinációktól várnánk, és nagy eltéréseket találtunk. Továbbá jó érvek szólnak amellett is, hogy Jézus sírja valóban üres volt – ha pedig előzőleg oda temették, akkor a teste eltűnését nem magyarázza meg a hallucinációs javaslat.

Mit tudtunk meg eddig a kérdéseink sorozatával? Természetesen történelmi úton bizonyossághoz nem juthatunk, de a bizonyítékokat szemlélve a harmadik kérdésre is az igenlő választ kell valószínűsítenünk. Valóban volt valaki, akivel a tanítványok találkoztak, és akit a feltámadt Jézusnak gondoltak. Hogy ezen a ponton milyen alternatívák merülnek még föl, azt a következő poszt(ok)ból megtudhatjuk.

Békefi Bálint

Békefi Bálint

Békefi Bálint (1996–) a Pünkösdi Teológiai Főiskola teológus- és az Óbudai Egyetem mérnökinformatikus-hallgatója, a budapesti Golgota Gyülekezet ifjúsági munkájának segítője.
Békefi Bálint
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.