Mit gondolna Jézus az internetről?
2018. február 05. Etika Nincs hozzászólás

Az utóbbi évtizedek legnyilvánvalóbb társadalmi változása a nagyvilágban és Magyarországon is az internet és az ahhoz kötődő szolgáltatások rohamos térnyerése életünk szinte minden területén. Amíg az 1990-es évtized elején lassan bekerült a köztudatba a lakossági internetezési lehetőség hazánkban, 2006-ra már a 16 éven felüli népesség 41%-a használta rendszeresen az internetet, ez az arány 2017-re 76%-ra emelkedett[1]. Természetesen, ha a fiatalabb korosztályt is számba vennénk, még nagyobb arányt mérhetnénk. Vannak, akik azt gondolják, hogy a társadalmunk manapság az ipari forradalomhoz mérhető átalakuláson megy keresztül az internet hatására. Egy ilyen nyilvánvaló és elterjedt jelenség mindig vonzza a fanatikus ellenzőket és támogatókat egyaránt. A magyar ember mára már nem csak a politikához és a focihoz „ért” és nyilvánít véleményt, hanem az internettel kapcsolatban is vannak határozott elképzelései. Keresztényként mindig jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi történik éppen a körülöttünk lévő társadalomban, hiszen mi is része vagyunk annak. Az internet hatásainak megítélésében pedig az a nagyon érdekes, hogy a különböző véleményeket megtestesítő csoportokban mind találhatunk Jézusban hívőket és nem hívőket egyaránt. E bejegyzésben azt a nem csekély kihívást vállalom magamra, hogy a Szentírás üzenete alapján megpróbáljam halványan körvonalazni azt, hogy ha Jézus ma közöttünk járna, mi lenne a véleménye az internetről[2].

Mire is használjuk az internetet?

Az életünk nagyon sok részterületéről elmondható, hogy amit korábban (mondjuk 20 évvel ezelőtt) otthonunktól távoli, csak utazással elérhető helyszíneken tudtunk elérni, ma már az interneten keresztül is elérhető. Adminisztratív ügyeink elintézéséhez például már sokkal ritkábban van szükség arra, hogy személyesen felkeressük az adott hivatalt vagy bankfiókot, hiszen az interneten keresztül a legtöbb ügyünket kényelmesen megoldhatjuk. Hasonlóan a munka világában is terjed az ún. „home office” jelensége, mellyel rengeteg utazási időt takaríthatunk meg, amíg az elkészített munkánkat az interneten keresztül megoszthatjuk azokkal, akik megrendelték azt. Amikor vásárolni akarunk dolgokat, az online áruházak és árukiszállító szolgáltatások versenyeznek figyelmünkért (és vásárlóerőnkért), kínálva az otthonról vásárlás kényelmét. Mindemellett ha hírekre, információkra vagy akár adott témával kapcsolatos tananyagra vágyunk, az internet különböző zegzugaiban nagyon sok mindenre rátalálhatunk, ha bölcsen keresünk. És végül, de nem utolsó sorban napjainkban az e-mailen, a közösségi médián és egyéb kapcsolattartó szolgáltatásokon keresztül családunkkal, barátainkkal és ismerőseinkkel kommunikálhatunk, megoszthatunk képeket és videókat az életünkről, és megtalálhatunk új embereket, akiket meg szeretnénk ismerni. Mindezt pedig az okos telefonok elterjedése azzal fokozta tovább, hogy már nem csak otthon, hanem a világ bármely pontján, ahol van térerő, elérjük a világhálót – mondhatni a „világ a zsebünkben van”.

Társadalomtudósnak sem kell lenni ahhoz, hogy meglássuk: életünk alapvető funkciói és szükségei nem változtak. Ezeket a dolgokat (pl.: bevásárlás, kommunikáció másokkal, ügyintézés… stb.) korábban is tettük, csak nem az interneten keresztül. Ami igazán változott, az az emberek és szolgáltatások közötti információcsere gyorsasága. Ez a változás pedig ténylegesen hatással van az életünkre. A nagy kérdésünk viszont az, hogy Jézus Krisztus, ha ma itt járna a Földön, vajon hogyan viszonyulna az online világhoz? Illetve ehhez kapcsolódóan az is felmerül, hogy e felgyorsult információs világnak van-e olyan közvetlen hatása, melyről megállapíthatjuk, hogy az embert gonoszabbá, önzőbbé és istentelenebbé teszi? Ha ugyanis van ilyen, akkor egyet kell értenünk azokkal az embertársainkkal, akik az információs technológiáknak 21. századi korát az emberiség romba döntőjeként tartja számon.

Érvek az „internet mindenhol” mellett

Nagyon sok olyan jó, áldott és építő dolog van a Földön, amiket emberek csinálnak vagy átélnek a hétköznapi életük során, és mindezt megosztják az interneten másokkal. Amikor ilyen dolgok után kutatva barangolunk a világhálón, akkor a lehetőségeink jóval túlmutatnak a saját ismeretségi körünk által előállított „áldásokon”. Keresztényként például kiváló bibliai üzeneteket találhatunk az interneten. Prédikációk, írásmagyarázati segédanyagok tömkelegét találhatjuk meg néhány kattintással magyarul és angolul is, a tudományos mélységűektől kezdve egészen a gyakorlati tanácsokig. Mivel egyre több ember blogot ír a saját harcairól, győzelmeiről és megpróbáltatásairól, nagyon gyorsan juthatunk olyan bátorító tapasztalatokhoz, amit mások éltek át Istennel. Ezen a téren az internet lehetősége mindenképp gazdagít minket. Azonban azzal tisztában kell lennünk, hogy attól még, hogy valami „tanítás” vagy „élmény Istennel” kategóriában van a világhálón, nem biztos, hogy felépít minket. Pál apostolnál láthatjuk, hogy Ő tisztában volt korának különböző irodalmaival és biztos, hogy olvasott különböző ószövetségi írásmagyarázatokat vagy a görög-római világ különböző műveit, de mégis egy valamihez ragaszkodott: Jézus és az apostolok eredeti hagyományához (Gal 2,9; 1Kor 15,1-11), ami maga a tiszta evangélium tanítása. Amikor különböző tanításokat vagy bizonyságtételeket látunk az interneten, fel kell tennünk a kérdést: az anyagban képviselt üzenet tényleg biblikus? Ha ezt nem tudjuk könnyen eldönteni, érdemes megkérdezni olyanokat, akik nálunk jobban ismerik a Szentírást.

Ami egy másik, véleményem szerint ellenérvek nélküli, pozitív hozadéka az információs világnak, nem más, mint a gyors közösségszervezési lehetőség. Egész gyülekezeteket, vagy azon belüli kisebb csoportokat lehet hatékonyan és gyorsan informálni adott programok szervezése közepette. Ez a lehetőség eleinknek nem adatott meg. Természetesen, ha Isten Igéje és a Szentlélek munkája a gyülekezeti életben nem tölt be központi szerepet, akkor a gyors és hatékony szervezés internettel vagy anélkül sem jelent semmit. Mindezek figyelembevételében azonban, ahogy Jézus is élt korának kommunikációs lehetőségeivel (pl.: a 70 tanítvány kiküldése az üzenetátadás felgyorsítására – Lk 10,1-2), mi is élhetünk bátran vele. Így több lehetőségünk van nem lemaradni közösségi eseményekről.

A harmadik valódi lehetőség, amit az internet kínál nekünk, az nem más, mint az örömhír megosztása a Jézus Krisztust még nem ismerő emberekkel. Több, mint valószínű, hogy például a Facebook-ismerőseink között bőven akadnak emberek, akik oly rég találkoztak velünk, hogy nem is tudják, hogy hívők vagyunk. Vagy tudják, csak még nem vettek bátorságot, hogy leüljenek velünk beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen mit is hiszünk. Ha időnként megosztunk az életünkről az Úrral kapcsolatos tartalmakat (nem naponta idegesítően telespamelve az üzenőfalunkat!), akkor ők „biztonságosan” megnézhetik ezt, és gondolkodhatnak rajta úgy, hogy ha nem akarják, senki nem tudja meg. Maga a Webzegézis blogunk működtetése is egy jó példa erre, hiszen az a vágyunk, hogy minél több ember olvassa, és ezáltal rátaláljon Jézus Krisztusra mint megváltójára.

Érvek az online világ használata ellen

Keresztény és nem keresztény emberek, akik a saját életükben és családjukban is tapasztalták már az internettel kapcsolatos negatív dolgokat, általában három fő ellenérvet szoktak felsorakoztatni. Az első ezek közül a társadalom elszemélytelenedése. Amikor ugyanis az internet előtt ülve kommunikálunk más emberekkel, és ezt túl nagy arányban tesszük, akkor ez a személyes kapcsolataink kárára megy. Ha személyesen találkozunk valakivel, akkor láthatjuk az arckifejezését, hallhatjuk a hangját, érezhetjük kisugárzását és az illatát (vagy egy hosszú, sportos nap után mást is), és mindezt az élményt szimpla cseteléssel nem lehet kiváltani. Valóban igaz, hogy az internet korai korszakában (90-es évek vége, 2000-res évek eleje) ezt a személytelenséget erősen fokozta, hogy például adott csetelős honlapokon teljesen ellenőrizhetetlen volt, hogy ki milyen ún. „nicknevet” adott meg. Így ekkor #macilaci72 órákig beszélgethetett #cicavirág33-mal úgy, hogy végső soron abban sem lehettek biztosak, hogy különböző neműek-e? Ez napjainkra annyiban mérséklődött, hogy a legtöbbet használt közösségi kapcsolattartást és kommunikációs lehetőséget kínáló oldalak (pl.: Facebook, Google alkalmazások) igyekeznek egyre több beépített védelmet használni arra, hogy valós személyek, valós adatokat adjanak meg. Emellett pedig már jó minőségű videó kapcsolatban is létre tudjuk hozni az online kommunikációt. Természetesen ez soha nem lesz minőségileg olyan, mintha egy padra leülnénk és élőben beszélgetnénk, de az biztos, hogy nem lehet személytelennek tekinteni az internetes kommunikációt. Nem is olyan rég, egy magyar kutatócsoportnak lehetősége nyílt feldolgozni a korábbi iWiW magyar közösségi oldal teljes adatállományát[3], és ebből kiderült (mint más kutatásokból is), hogy az emberek olyan ismerősökkel kommunikálnak az online világban, akikkel egyébként a fizikai térben is közel laknak egymáshoz. Attól félni tehát, hogy egy ember a mai társadalomban kizárólag interneten keresztül fog „találkozni” emberekkel, néhány szociopata alkatú embertől eltekintve, nem tűnik reálisnak.

A másik nagyon fontos érv, hogy az internet világa a gyerekekre veszélyes, hiszen nekik még nincs kialakult „immunrendszerük” a bölcs keresés területén, így nagyon hamar olyan tartalmakra bukkanhatnak, melyek életkoruknak nem megfelelőek, sőt károsak (pl.: pornó). Ez a veszély nagyon is jelen van gyermekeink életében. Az érvet viszont annyiban árnyalnám, hogy a gyerekek információbefogadásának elsődleges korlátozó tényezője mindig is a szülő volt. Sok olyan mai felnőtt – akik az internet elterjedése előtt élték gyermekkorukat – tudna arról beszámolni, hogy milyen módon találta meg már kisiskolás korban az otthon bizonyos helyekre elrejtett offline pornó anyagokat, vagy netán elment a barátaihoz, akik olyan „szerencsések” voltak, hogy ilyen dolgot találtak otthon. Szülőként a mi felelősségünk, hogy mikor és mennyi időre adunk teljes vagy részleges hozzáférést az internet különböző részeihez. Ebben tényleg hívőknek és nem keresztényeknek egyaránt tudatosak kell lennünk, ha szeretnénk, hogy gyermekünk egészségesebb lélekkel nőjön fel. Az internetet azért hibáztatni, mert rosszra is használják, legalább olyan felelősséghárítás, mint az urániumot hibáztatni azért, mert nem csak atomerőművet, hanem atombombát is lehet belőle készíteni.

Utolsó negatív érvként az internettel szemben annak addiktivitását érdemes megemlíteni. Az internetfüggőség jelenségéről megannyi hírt, vezércikket és tudományos kutatást találhatunk (majdnem hiteltelenül azt írtam, „ha rákeresünk az interneten”). Valóban láthatjuk, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt ahogyan egyre több érdekességet találnak a világhálón való szörfözés közben, egyre gyakrabban járnak vissza oda „időt tölteni”. Ennek egyik jó példája a Facebook üzenőfal, ahol ha az embernek több száz ismerőse van, akkor végtelen ideig lehet lefelé görgetni és posztokat nézni. Az igazi filozófiai kérdés itt visszavezethető a „mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?” esetére. Az internet van úgy kialakítva, hogy függőséget hozzon létre vagy mi emberek tudunk egészségtelenül „rákattanni” dolgokra. Nem szeretném azt a naiv látszatot kelteni, hogy nincs tudatos marketingstratégia abban, hogy bizonyos internetes oldalakat egyre gyakrabban látogassunk, és ott reklámokkal bombázhassanak minket. Természetesen az online világ is a kapitalizmus része, így nyilván tagadhatatlan a felelőssége ebben. De azért felhívnám a figyelmet arra, hogy a Szentírás üzenete arról tesz tanúbizonyságot, hogy mi emberek a bukott valónkban vagyunk hajlamosak szenvedélyesen rákattanni olyan dolgokra, melyek az életünket csak rombolják és az időnket elveszik. Y generációsként számomra már teljesen idegenül hatnak azok a korábbi statisztikák, melyek az internet ideje előtt arról tettek tanúbizonyságot, hogy a magyar ember naponta hány órát néz TV-t. Ezt akkor éppen TV-függőségnek nevezték. Összességében nem valószínű, hogy az internet marketingvilágának megváltozására hathatunk. De az a mi felelősségünk, hogy tudjuk, mennyi időt és milyen céllal töltünk el az online világban. Erre viszont nincsenek szabályok, hiszen van olyan ember, akinek az a munkája, hogy az internet bizonyos területeit nézi egész nap. Őt is netfüggőnek neveznénk?

Amikor Jézus Krisztus itt volt a Földön, akkor az emberek legbelsőbb és legvalóságosabb problémájára fókuszált: az Istentől elszakadt állapotukra. Miután az ember el tudja hinni, mit tett érte Jézus, új emberré válik. Ekkor már vágyódik Isten után, és lehetősége van Vele élni a hétköznapjait. És természetesen Jézus ott lenne az interneten, sőt Isten mindentudásából kifolyólag természetesen mindent lát, ami az interneten történik. De nem azzal töltené az idejét, hogy teljesen időrabló és romboló gigabájtokkal tömje az agyát, hanem hogy elérje azokat az embereket, akiket a legjobban szeret a világon. Minket.

[1] https://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tin00091.html

[2] Újjászületett hívőként meggyőződésem, hogy Jézus valóban itt van ma közöttünk a pünkösd óta kitöltetett Szentlélek által, így Neki ténylegesen van véleménye az internetről az életünkben.

[3] Lengyel Balázs, Varga Attila, Jakobi Ákos, Kertész János és Ságvári Bence (2016): Az iWiW földrajza. Területi Statisztika: a Központi Statisztikai Hivatal folyóirata, 56 (1). pp. 30-45. ISSN 0018-7828; Online: 2064-8251.

Baji Péter

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.