Genezis 7. – Az özönvíz
2019. december 19. BibliaBlog 2

Mózes első könyvének hetedik fejezete maga az özönvíz története. Isten elhozza azt a pillanatot, amikor az ítélettel kapcsolatos ígéretei valósággá válnak. A bárka készen áll, Noé megmenthető – már csak el kell indulnia az eseményeknek. Egy héttel az özönvíz előtt Isten megszólítja Noét:

1 Ezt mondta az ÚR Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben1.

Képzeljük el a helyzetet: Noé már hónapok óta aktívan építi a bárkát a verőfényes napsütés közepén, és konkrétan semmi jel nem mutat arra, hogy hamarosan egy olyan kataklizma fog bekövetkezni, ami minden élőlényt elpusztít a Földön. Noé nem volt sem fizikus, sem meteorológus – fogalma nem volt bolygónk működésének rendjéről – egyetlen okból hozta létre a bárkát: mert az Örökkévaló Isten ezt mondta neki. Érdekes lehet eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Noé kortársai közül egyesek megkérdezték volna tőle, hogy miért építi a bárkát? A választ meghallva pedig kérték volna, hogy ők is bemehessenek. Az biztos, hogy ilyen nem történt – inkább olyannak látszott főhősünk, mint aki sífelszerelést visz az egyiptomi nyaralására. Isten azonban elmondja neki, hogy „csak téged találtalak igaznak” a kortársaid között. A Szentírás alapján teljesen világos, hogy Noé nem bűntelen volt, hiszen ő is Ádám és Éva leszármazottja – e férfit a hite tette igazzá: bízott Isten szavában, és engedelmeskedett neki, amikor el kellett kezdeni bárkát építeni. Sokan úgy gondolják ma is, hogy a Biblia Istenéhez csak tökéletes erkölcsű emberek közeledhetnek, a többieket pedig Isten utálja. Ennek azonban pont az ellenkezője igaz: Isten éppen a bűnös embereket hívja magához, hogy tapasztalják meg az Ő szeretetét, és ezáltal felszabaduljon az életük a mindent tönkretevő bűn alól.

2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt.
3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon a föld színén.
4 Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színérő, minden élőlényt, amelyet teremtettem.

Mivel az özönvízzel nem csak minden ember, hanem minden szárazföldi állat is el fog pusztulni, Isten kérte Noét, hogy vigyen be szaporodóképes állatokat a bárkába minden fajból, amit csak talál. Az Úr nem akart újra állatokat teremteni, inkább a régi állatokat mentette át az „új világba”. Itt fontos látnunk, hogy a Genezis eddigi beszámolója szerint az embereknek és a körülöttük élő állatoknak Isten a növényeket adta eledelül, vagyis a bárkába kizárólag növényevő állatok kerültek. Ezek közül a szárazföldi növényevők közül Isten (és Noé) megkülönböztette a tisztákat és nem tisztákat. A tisztákból hétszer többet kellett bevinni és megmenteni. Miért lehetett fontos itt Istennek ez a megkülönböztetés? Mivel a könyv szerzője Mózes, azt tudhatjuk, hogy az ő korában már Isten parancsba adta, hogy milyen állatok „tiszták” és melyek a „tisztátalanok”. A tiszta állatokat rituálisan fel lehetett áldozni Istennek, és utána a húsukból enni lehetett. Mivel az özönvíz előtt is mutattak be állatáldozatot Istennek (pl. Ábel), valószínű, hogy Isten elmondta milyen állatok fogadhatók el számára ilyen áldozatra.

Ami még itt érdekes, hogy a madarakból is hetet-hetet kellett bevinni. Mózes további könyveiben láthatjuk majd, hogy a madarak között is vannak tiszták és tisztátalanok, mégis itt Isten más logika alapján gondolkozik: minden madárból sokat kell megmenteni. Az is lehetséges, hogy mivel Isten egyes madárfajokat arra is használ, hogy bizonyos növények megporzását, illetve magjainak távolba eljuttatását elősegítse, ezért kellett többet megmenteni ezekből az élőlényekből.

Hogyan vitt be Noé ennyi állatot hét nap leforgása alatt a bárkába? Véleményem szerint ez a mentőakció az állatok felé is Isten kegyelmének megnyilvánulása volt, és ahogy látunk például olyan költözőmadarakat, akik tudják merre kell repülni, amikor eljön a vonulás ideje, valószínűleg Isten indította fel ezeket az állatokat, hogy menjenek be önként a bárkába.

5 Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az ÚR megparancsolta neki.
6 Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön.
7 Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől.
8 A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden földön csúszó mászó állat közül
9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak.
10 Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre.
11 Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.
12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.
13 Ugyanazon napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába.
14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszik-mászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat.
15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek volt.
16 Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az ÚR pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
17 Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és fölemelkedett a földről.
18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt.
19 Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is elborította az ég alatt.
20 Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította.
21 És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett.
22 A szárazföldön élők közül mindaz elpusztult, aminek az orrában élő lélek lehelete volt.
23 Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában.
24 A víz nőttön nőtt százötven napig a földön.

Ha sok mindent nem is tudunk meg a leírásból Noé gondolkozásáról és jelleméről, azt biztosan láthatjuk, hogy nem volt problémája azzal, hogy engedelmeskedjen Istennek. Az Örökkévaló kért tőle dolgokat, ő pedig megtette úgy, ahogy kérték tőle. Mint az Ó-, mind az Újszövetségen végigvonul az a gondolat, hogy amikor az ember úgy dönt, hogy engedelmeskedni kíván Istennek, akkor az Úr fog kérni tőle dolgokat, és ha megteszi ezeket, akkor boldoggá teszi cselekedete. Lehet olyan életet élni – ha nem is mindig tökéletesen – hogy törekszünk megtenni Isten akaratát az életünkkel kapcsolatban. Isten ebben gyönyörködik, sőt Noénál láttunk, hogy a jövő társadalmát ilyen emberekre akarta alapozni az özönvíz után az Örökkévaló.

Az özönvíz történetével kapcsolatban egyrészt nagyon érdekes, hogy a világtörténelemben nagyon sokan gondolták azt, hogy ez csak egy kiszínezett mese és valóságtartalma egyenlő más népek mitológiai történéseivel. Azonban érdekes látni, hogy más közel-keleti és távolabbi népek őstörténeteiben is újra és újra előkerül az özönvíz képe. Ebből én arra következtetnék, hogy valóban volt özönvíz a Földön, és ezek a történetek torzultak az idők folyamán, de egy nagyon is valóságos történelmi eseményre mutatnak. Hívőként természetesen meg vagyok győződve, hogy a Szentírásban található történet az eredeti, más népek történetei pedig a Teremtőtől való eltávolodás miatt torzultak.

Az özönvízzel kapcsolatban megtudhatjuk azt is, hogy fokozatosan érte el csúcspontját. Negyven nap folyamatos esőzés után emelkedett fel a bárka a földről, és ugyan az eső elállt, de a vizek növekedése folytatódott mindaddig, amíg a hegyek csúcsait is mind belepte a víz. Mai természettudományos ismereteink alapján természetesen nonszensz azt gondolni, hogy szimplán 40 napnyi szakadó eső ekkora víztömeget tud előhozni, azonban a Biblia hozzáteszi, hogy a mélység forrásai is megnyíltak. Azt pedig tudjuk, hogy a Föld kőzetburka is tartalmaz sok helyen rengeteg vizet. Ezek hozzáadásával már sokkal könnyebben elképzelhető, hogy ekkora kataklizma be tudott következni.

Az özönvíz történetével kapcsolatban rengeteg geológiai és teológiai vita és elmélet jelent meg az utóbbi évtizedekben. Természettudományi oldalról a Föld geoid alakját és a kőzetlemezek mozgását figyelembe véve nagyon nehéz elképzelni egy pusztán a természet okozta globális özönvizet, ahol Noé a hegyek tetejét se látta a sok víztől. Ezt a nehézséget próbálták azzal oldani, hogy esetleg csak az akkori Közel-Keletet érintő lokális özönvízről lehetett szó. Ez utóbbi elmélet egyébként olyan szempontból logikus lehet, hogy a Noé előtti emberiség még területileg nem terjedhetett el nagyon, sőt koncentráltan élt az akkori földrajzi térben, ezért Istennel az ő kiirtásukhoz elegendő volt csak a „lakott földet” elárasztania. Sőt a lokális özönvíz választ adhat arra, hogy hogyan kerültek elő a ragadozó állatok, hiszen Noé ilyeneket nem is látott, és nem is mentett meg a bárkában. Azonban lehetséges, hogy Isten a bolygónk más, emberek által még ismeretlen területein megteremthette ezeket, később az özönvíz után pedig szépen elterjedtek a távolból.

Akárhogy is gondolkozunk az özönvíz természettudományi oldalával kapcsolatban, az teljesen világos, hogy Isten beavatkozása nélkül a Föld bolygóról való jelenlegi ismereteink szerint ilyet a természet nem produkál. A mai (és korabeli) olvasónak tehát fontos üzenet, hogy Isten olyan hatalmas, hogy Ő a teremtett világával azt tesz, amit akar. Ha kell „természetellenes” módon kicsavarja a kőzetlemezeket, hogy vizet facsarjon belőlük, vagy akár az akkori élő emberek földrajzi területét egy „tállá” formálja, hogy teli rakhassa vízzel az elpusztításukra. Legyen tehát akár globális, akár csak kis területet érintő az özönvíz: maga Isten személyes és természetfeletti beavatkozása miatt történtek a dolgok úgy, ahogy történtek. De manapság miért nem látunk ilyeneket? A következő fejezetben megtudjuk, hogy Isten szövetséget kötött az akkori új világgal, hogy ilyet többet nem csinál.

Az egész özönvíz történet előkészíti azt a végső ítéletet, amit majd Isten az idők végén Jézus Krisztus visszatérésével fog véghez vinni a lázadó emberiségen. Az Újszövetség beszél egy utolsó ítéletről, amikor Jézus Krisztus eljön és Isten újra hozzányúl a teremtett világához: „Az Úr napja pedig úgy jön majd el, mint a tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig égve felbomlanak, és a föld és a rajta levő dolgok is megégnek.” (2Pt 3,10) Az ítélet nem víz, hanem tűz által jön el majd – de az akkori világ „Noéi”, a hívő emberek megmenekülnek ez ítélet elől.

Hálásak lehetünk Istennek, hogy ma még az az időszak van, amikor a bárka csak épül, de az eső nem kezdett el esni. A Jézus Krisztusban hívők pedig sok ember számára valódi „csodabogarak”, mert várnak egy eljövendő világra, ahol igazság lakozik. Mert sok mindent feláldoznak a földi lehetőségeikből, boldogulásukból azért, mert Isten Szavát hozzájuk többre becsülik, mint a földi életüket. Ahogy akkor kiderült, hogy kinek lett igaza – most is ki fog.

1 A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

2 comments on “Genezis 7. – Az özönvíz

  1. Kedves Péter! Ha azt mondom, hogy ez egy ezer sebből vérző hermeneutika, akkor nem mondok semmit.

    „Képzeljük el a helyzetet: Noé már hónapok óta aktívan építi a bárkát a verőfényes napsütés közepén…”

    Valóban, ezt a helyzetet nehéz elképzelni, hiszen egyrészt bármikor is élt Noé, nincs tudomásunk róla, hogy az emberek ekkora hajókat képesek lettek volna építeni. Más egy csónakot elkészíteni és megint más egy óceánjáró hajót. Különösen nem szárazföldön, mert egy ilyen méretű hajó összeroskad a saját súlyától. Tehát a szó szerinti magyarázatnak itt feltételeznie kell, hogy Isten minden pillanatban felfüggesztette a fizika törvényszerűségeit.

    „„csak téged találtalak igaznak” a kortársaid között”

    Érdekes dilemma, hogy ez vajon azt jelenti akkor, hogy pl. a csecsemők vagy a szellemi fogyatékosok is felbőszítették Istent? És mi a helyzet az állatokkal, nekik miért kellett 99,9%-ban kínhalállal elpusztulniuk?

    „vigyen be szaporodóképes állatokat a bárkába minden fajból, amit csak talál”

    Nem, nem arra kérte Noét, hogy minden fajból „amit csak talál”, hanem szó szerint minden fajból. Nem ugyanaz!

    „vagyis a bárkába kizárólag növényevő állatok kerültek.”

    Úgy gondolod akkor, hogy akkoriban az összes ma ismert húsevő állat növényevő volt? Lehetségesnek tartod ezt?

    „Az is lehetséges, hogy mivel Isten egyes madárfajokat arra is használ, hogy bizonyos növények megporzását, illetve magjainak távolba eljuttatását elősegítse, ezért kellett többet megmenteni ezekből az élőlényekből.”

    Hány ilyen madárfaj van összesen? A rovarokból nem logikusabb akkor hetet-hetet bevinni? Egyébként pedig a biológiában tény, hogy ha egy faj mérete adott egyedszám alá csökken, akkor menthetetlen. És az nem hét példány…

    „ez a mentőakció az állatok felé is Isten kegyelmének megnyilvánulása volt”

    Nem tudom milyen értelemben használod a kegyelem szót egy olyan, a szó szerinti értelmezés alapján globális kataklizmára, ahol gyakorlatilag az élővilág 99,9999%-a brutálisan elpusztult.

    „valószínűleg Isten indította fel ezeket az állatokat, hogy menjenek be önként a bárkába”

    Akkor ezt úgy kell elképzelni, hogy pl. a pingvinek végigugráltak a sarkkörről a bárkáig (közben nem táplálkoztak is és pusztultak el a számukra elviselhetetlen körülmények között), a föld alatt és csak ott élni képes élőlények feljöttek a felszínre, a dinoszauruszok is belépkedtek önként a bárkára.

    „más közel-keleti és távolabbi népek őstörténeteiben is újra és újra előkerül az özönvíz képe. Ebből én arra következtetnék, hogy valóban volt özönvíz a Földön, és ezek a történetek torzultak az idők folyamán, de egy nagyon is valóságos történelmi eseményre mutatnak.”

    Ez egy elhamarkodott és hibás elképzelés: a mítoszok anatómiájához tartozik, hogy terjednek népről-népre – ez semmit nem mond el a mögöttük álló történeti valóságról. Például – akárcsak az özönvíz – a világ minden földrészén és számos nép körében elterjedt hiedelem, hogy a nők nemi szervében fogak vannak. A mítosz szerint, amikor egy férfi közeledni akar egy lányhoz szexuálisan, meg kell oldani ezt a problémát. Hogyan tegye? Nos, itt válnak szét a különféle verziók attól függően, hogy melyik nép mesélte tovább a hozzá is megérkezett mítoszt. De ugye azért nem vesszük készpénznek, hogy a női nemi szervben fogak vannak csak azért, mert ez a világon mindenhol ismert történet?

    Kedves Péter, nem a kötekedés szándékával írtam le a fentieket. Teljesen abszurd az az értelmezés, ami legalábbis egy globális, történeti özönvizet próbál igazolni. (Szerintem a lokálissal jobb a helyzet, de ott is maradnak problémák.) Nem az a probléma, hogy nincs rá semmiféle bizonyítékunk, hogy ilyen valaha is megtörtént (a népek körében elterjedt mitikus elképzelés nem az, ahogy fentebb írtam), hanem arra van bizonyítékunk, hogy sosem történhetett meg. Teológusként ezzel kezdenünk kellene valamit, a szó szerinti értelmezés pedig gyakorlatilag nonszensz irány.

    1. Kedves Sytka!
      Természetesen ismerem az általad felvetett ellenvetéseket, és mindezekre a dolgokra azért nem térek ki a mostani bejegyzéseimben, mert a Szentírás egyszerű és hétköznapi üzenetén szeretném átvezetni az olvasókat, nem pedig a mélyteológiai és apologetikai cincálásokon. Ne érts félre, számomra is izgi a téma, de tudatosan kerülöm ezeket. De azért most itt hadd válaszoljak néhány dologra röviden.
      1. Megértem azt, hogy úgy gondolod, hogy az özönvíz bibliai történetének szó szerinti történelmi hitelességű értelmezése nonszensz irány. Azt is megértem, hogy a jelenlegi álláspontod alapján ilyeneket állítani teológiai szempontból felelőtlen. Viszont mindketten nagyon jól tudjuk, hogy a bibliai írásmagyarázat módszerét, ismeretelméletét és etikai határait illetően te egy adott paradigmát képviselsz (sokadmagaddal együtt természetesen). Ez az én olvasatomban arról szól, hogy ha a Biblia történelmi igénnyel fellépő beszámolóját az emberiség jelenlegi tudományos tudásával bármelyik ponton szembenállónak látjuk, akkor a teológiának kell igazodni más tudományok eredményeihez, és sohasem fordítva. Ebből az is következik számomra, hogy e nézet szerint az emberek által felépített tudomány racionális-empirikus kutatási eredményeinek és feltételezéseinek összessége MINDIG reálisabban és pontosabban tudja leírni a körülöttünk lévő valóságot, mint egy Biblia típusú iratgyűjtemény. A teológia, mint tudomány (ha egyáltalán annak nevezhetjük…) felelősségét és etikai sarokpontjait én máshol látom, úgy is fogalmazhatok, hogy más paradigma alapján kutatunk. Ahogy Newtonnál a relativitáselmélet nonszensznek tűnhetett, Einsteinnél már teljesen normális volt.
      2. Mivel Phd fokozatot szereztem geográfiából természetesen tisztában vagyok az északi-sarkkörök állatvilágával, a kontinensvándorást hajtó erőkkel, és azzal is, hogy a Föld bolygó magától nem szokott globális özönvizet generálni. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy nagyjából 200 év távlatában tudjuk dokumentáltan nézni és adatokkal mérni, hogy mit és hogyan csinál a bolygónk. Ha viszont elhisszük, hogy van egy Mindenható és Teremtő Isten, aki azt csinál a bolygóval, és annak élővilágával amit akar, akkor az özönvíz története (akár globális, akár lokális – ezügyben én sem foglaltam állást) minden elemével együtt teljesen reális lehet. Az, hogy a teológián kívüli tudományok nem fogadják tapsviharral ezeket a bibliai beszámolókat: őszintén nem tud érdekelni, mert ők Isten személyét SOHA nem veszik a képbe, és nem is kell elvárni tőlük. Simán el tudom képzelni, hogy az özönvíz előtti bolygó máshogy működött, mint az utáni – és az utánit mérjük természettudományos eszközökkel, pontosan és precízen.
      Itt hadd kérdezzek én is: Kedves Sytka, teológusként és lelkipásztorként hiszel-e abban, hogy a Názáreti Jézus 2000 éve testben feltámadt a halálból, együtt evett a tanítványokkal és végül felemeltetett az Atya trónjához a mennybe? Természetesen erről mindketten tudjuk, hogy fizikailak, biológiailag és kémiailag is ez a bibliai beszámoló tudományos nonszensz. De nagyon kíváncsi vagyok a válaszodra?
      3. Túllépve a természettudományos kérdéseken, evezzünk az etika felé. Miért talált Noé kegyelmet a kortársai között, és miért bőszítették fel Istent a csecsemők és a szellemi fogyatékosok? Azt nem tudjuk, hogy szellemi fogyatékosok voltak-e éppen akkor, de maradjunk a csecsemőknél. Talán nem teljesen pontatlan azt mondani a Biblia alapján Istenről, hogy Ő tudja minden csecsemő jövőjét, és pont az özönvíz leírásánál mondja el, hogy az ember szíve, gondolatai már fiatal korától kezdve gonosz. Ezt nevezzük az eredendő vagy áteredő bűn tanának a teológiában. De ez nem oldja meg teljesen az általad felvetett problémát. Az viszont igen, hogy az emberiség tulajdonosa a Teremtő Isten, szóval Ő akkor tart ítéletet az ellene lázadó embereken, amikor akar. És közben úgy döntött, hogy kegyelmesen megmenti Noét, mert ezt akarta és pont. Az, hogy mi a korrekt, helyes és etikus döntés Isten világában, azt az Örökkévaló dönti el. Ezt megértem, hogy érzelmileg nehéz felfogni – de a döntés már anno az özönvíz felől megszületett.
      4. Végül térjünk rá a bölcsészettudományi oldalra. Te azt kéred számon rajtam, hogy az exegézisemben, ahogy magyarázom ezt a rész, miért nem mondom azt, hogy Mózes első könyvének szerzője eredeti szándéka szerint tudatosan mítoszt írt a könyv első feléig. A mítosz felvetése érdekes, akár korhű is lehet – így akkor az irodalmi műfajjal próbáljuk tompítani az ott leírt, borzalmasnak tűnő valóságot – mindezt értem. Azonban az a helyzet, hogy a Biblia struktúrájából és közlésmódjából adódóan ez a kérdés nem egyértelműen eldönthető. Beállhatunk a teológusok egyik táborába, akik amellett kardoskodnak, hogy mítosz az özönvíz, de mindig lesz egy másik tábor is, akik pedig nagyon korrekt érvek alapján azt fogják mondani, hogy sok szempontból mégsem tűnik mitikusnak ez az egész. Mivel a Biblia szövege már nem fog változni, ezen a kérdésen a világ végéig el lehet vitatkozni, de soha nem lesz olyan egzakt válasz rá, mint ahogyan a fizikusok kimérték a gravitációs állandó értékét. A bölcsészet jellegű tudományok már csak ilyenek. Viszont számomra sokkal inkább izgalmas kérdés, hogy mi motivál abban, hogy ilyen erősen kardoskodj a mítosz elmélet mellett? Én a nem mítosz elmélettel állok jelenleg egy platformon, méghozzá azért, mert úgy látom, hogy a keresztény egyház ortodox-evangéliumi hitébe ez azért egy picit jobban illeszkedik, ezért inkább így látom.

      Ezek után nyugodtan lehet engem vaskalapos fundamentalistának gondolni. Nekem a lelkiismeretem és az Istennel való kapcsolatom itt húzza meg a határokat, ezért magyarázom így az írást. Természetesen lehet, hogy itt-ott kicsit pongyolán fogalmaztam, erre is köszönöm a visszajelzést, és igazad is van. De a felső négy pontra reagáltam inkább, mert azok az igazán fontos és izgalmas kérdések, ha már a Szentírás magyarázatára adjuk a fejünket.

      Love, peace, salvation! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük