Genezis 16. – Amikor besegítünk Istennek
2020. április 02. BibliaBlog Nincs hozzászólás

Mózes első könyvének tizenhatodik fejezetében egy különleges, és mai szemmel kifejezetten megalázó eseményt láthatunk. Abrám már közel 10 éve az ígéret földjén vándorol és él, és egyetlen dologra vár: a családalapítás örömére. Száraj türelme ezzel kapcsolatban elfogy, és egy kulturálisan elfogadott, de Isten szemében mégis problémás megoldáshoz nyúl. Az egyiptomi fiatal lány szolgáját Abrámnak adja másodfeleségként, hátha gyermeket szül, és akkor az a gyerek az akkori jog szerint Szárajt illeti majd. Itt kapcsolódunk be a történet folyásába.

1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.1
2 Száraj azt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR bezárta a méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának.
3 Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta.

Az első dolog, ami szembetűnik az ősatya háztartásában, hogy szolgálókat tart. Lehetséges, hogy Hágár az „egyiptomi kirándulás” során csatlakozott hozzájuk. Az akkori kultúrában és társadalmi hierarchiában teljesen természetes volt, hogy gazdagabb emberek szolgálókat, vagy rabszolgákat tartanak. Azt azonban fontos látnunk, hogy ezek a szolgák a család és háztartás részei voltak, és alapvetően a mai „alkalmazott”, vagy „kertész” esetleg régebbi kifejezéssel élve a háznál lakó „cseléd” szerepet töltötték be. Sokan vádolják a Bibliát, hogy támogatja azt a fajta rabszolgaságot, amit az Amerikai Egyesült Államok észak-dél háborújából ismerünk, ahol afrikai embereket behurcolnak, és embertelen körülmények között erőszakosan munkára kényszerítik. Az ószövetségi házban élő szolgák intézménye, főleg az istenfélő embereknél, nem volt ilyen embertelen. Azt viszont látjuk, hogy Száraj utasíthatta Hágárt, hogy legyen Abrám másodfelesége – ami persze abban a kultúrában egy nő számára mindenképpen előnnyel járt.

Azt is megfigyelhetjük, hogy Száraj neheztel Istenre – az Úr zárta be a méhét, pedig megígérte, hogy gyermekük lesz. Ez egy valódi csalódás lehetett a már egyre idősödő asszony számára, hogy 10 év után sem történik semmi, nem szülhet gyereket. Istenből viszont az ígéreteinek betartását nem lehet idő előtt kicsikarni – ez a gondolat végigvonul a Szentíráson. Ha az Örökkévaló valamit megígér, az biztos, hogy meglesz – de az idő az Úr kezében van. Ilyenkor pedig mindig két választásunk van: vagy türelemmel és békében várjuk az ígéretek beteljesülését, vagy önzésünkre hallgatva kerülőutakon megoldjuk, hogy meglegyen, amit szeretnénk. Száraj az utóbbi mellett döntött, és ennek meglettek a következményei.

4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós nem volt becsülete előtte az ő asszonyának.
5 Száraj ezt mondta Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem.
6 Ezt mondta Abrám Szárajnak: Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy elfutott tőle.
7 Az ÚR angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van.
8 Ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok.
9 Akkor azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt.
10 Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen.
11 Azután ezt mondta neki az ÚR angyala: Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat.
12 Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz; és minden testvére ellenében üti fel a sátrát.
13 S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.
14 Azért nevezik azt a forrást Lahaj-Rói-forrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között.

Hágár tehát Abrám másodfelesége lesz, és rögtön megfogan a méhében egy fiúgyermek. Amire Száraj és férje már évtizedek óta vár Hágár életében azonnal létrejön, az első próbálkozásra. A szolgálólány lehet, hogy csak annyiról tudott, hogy Abrám úgy döntött, hogy gyermeknemzés céljából történjen meg ez a dolog, vagyis kell neki egy fiatalabb, és remélhetőleg termékenyebb feleség is. Természetes, hogy büszke volt magára, miután észrevette, hogy várandós.

Száraj reakciója is – emberi szinten – teljesen természetesnek tűnik. Ő akarta, hogy így oldják meg a gyerek kérdést, mégis nagyon bosszantó, hogy Hágárnál ez a dolog ilyen gyorsan és egyszerűen ment. Az ősatya feleségében még az is kavaroghatott, hogy maga Abrám is jobban fogja értékelni és szeretni Hágárt, mint őt. Itt érdemes megemlíteni, hogy sok ószövetségi történetben Isten közvetlen reakciója nincs leírva, csak az olvasó számára hagyja meg, hogy levonja a tanúságot az eseményekből. A két nő kapcsolatából azt láthatjuk, hogy – mint minden kapcsolat elromlásáért – mindkét fél felelős. Hágár valóban kifejezte büszkeségét, és lenézően bánt Szárajjal. Száraj pedig irígy és féltékeny volt Hágárra, és ennek az érzelemnek utat engedett az életében. Ilyenkor már nem számít „ki ütött először”, csak az, hogy engedjük e tovább eszkalálódni az egymással szemben dédelgetett haragunkat. Száraj esetében az utóbbi történt, és mivel a kapcsolaton belül ő volt a hatalmi pozícióban, ő tudott igazán ártani Hágárnak. Hogy ez a sanyargatás, vagy elnyomás mi volt pontosan, arról nem beszél világosan a Szentírás. Az viszont biztos, hogy Hágár nem bírta tovább, és mivel fellázadni nem lehetett, neki csak a menekülés maradt.

Ahogy a szolgálólány valószínűleg korábbi otthona, Egyiptom felé menekül egy különleges Istenélményben van része. Ez az első alkalom a Teremtés könyvében, hogy az Úr angyala megjelenik, és ilyen testi valóban beszél valakihez. Az ilyen megjelenésekről sokan azt tartják, hogy maga Isten – igazából Jézus Krisztus, a Fiú – jelent meg angyal szerű alakot öltve azért, hogy fontos üzenetet adjon át az adott embernek. Ez az ember viszont, egy jelentéktelennek tűnő szolgálólány, akinek Isten nagy tervében úgy tűnhet nincs akkora szerepe, mint Abrámnak és Szárajnak. Hágár számára ez egy életet meghatározó élmény volt: Abrám Istene látta a nyomorúságát, és törődését kifejezve meglátogatta őt. Habár nem Isten kérte Abrámot, hogy az utódlást Hágáron keresztül oldja meg, mégis maga az Örökkévaló vállal felelősséget a születendő gyermekért, Izmaelért. Ő lesz majd később az arab törzsek ősatyja, és Izsák utódaival – Izrael népével – mindig szemben álló nép lesz. Mégis Isten megőrzi, és megáldja az Ő hatalmas kegyelméből. Ezért Hágár, a jelentéktelen szolgálólány új nevet az Istennek – „Isten, aki lát” – és ezzel nem is tudja jobban megragadni az Úr gondviselő szeretetét minden ember iránt.

Végül fontos meglátnunk ebben a történetben, hogy Isten nemcsak biztosította Hágárt a jelenlétéről, és törődő szeretetéről az életében, hanem irányt is mutatott számára határozottan. Vissza kell mennie Szárajhoz, és alázattal kell tovább élnie. Isten tehát Hágáron keresztül hozza ennek a kapcsolatnak a meggyógyulását. Amikor két ember között a harag és a neheztelés érzelmei elburjánzanak, és már mindketten sokat bántották a másikat, akkor már csak egy módon lehet megtörni ezt az irányt: valaki úgy dönt, hogy alázattal bocsánatot kér, és abbahagyja a viszályt. Hágárnak meg lett volna az oka, hogy továbbra is gyűlölettel tekintsen Szárajra, mégis Isten képessé tette rá, hogy kiszolgáltatta magát újra úrnőjének. És ennek eredménye a békesség volt, és úgy tűnik a viszály befejezéséhez vezetett.

15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte.
16 Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.

Valószínűleg Hágár elmesélte Abrámnak az Istennel való találkozásának történetét, hiszen az ősatyának volt joga a névadáshoz, és számára egyértelmű, hogy a gyermek neve Izmael. Ő lett a család új reménysége, bár Isten terve – ahogy a későbbiekben látni fogjuk – nem ez lesz vele. Hiszem, hogy Izmael születése nem átok volt, hanem áldás. Isten szerette Izmaelt és, mint Ábrahám utódját, ugyanúgy megáldotta, mint később Izsákot. Azonban abban biztos lehetünk, hogy Isten a saját terveit úgy valósítja meg, hogy ehhez nekünk nem kell besegítenünk. Abrám és Száraj életében ugyanis látni fogjuk, hogy ez a döntésük csak egy érdekes mellékvágányként jelenik meg a jövőjükben, de a fő vágányon továbbra is Isten terve fut azzal a gyermekkel, akit Száraj szül majd.

1 A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük