Genezis 24. – A Biblia első leánykérése
2020. október 01. BibliaBlog Nincs hozzászólás

Mózes első könyvének huszonnegyedik fejezetében Ábrahám a fiának, Izsáknak feleséget igyekszik szerezni. Ehhez viszont a szolgáját el kell küldenie Mezopotámiába, a szülőhazájába. Isten különleges módon vezeti majd a szolgát, hogy rátaláljon Rebekára, az Izsák számára tökéletes feleségre. Ez Ábrahám utolsó „nagy tette” a Teremtés könyvében, és a leghosszabb önálló történet is egyben a könyvön belül.

1 Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az Úr mindenben megáldotta.[1]
2 Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá,
3 hogy megeskesselek az Úrra, a mennynek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom,
4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak.
5 Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél?
6 Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda!
7 Az Úr, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget.
8 Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat!
9 Erre a szolga urának, Ábrahámnak a csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.

Ábrahám lassan betelve az élettel már majdnem minden küldetést végrehajtott, amire Isten hívta. Az utolsó nagy feladata, Izsák kiházasítása viszont még előtte állt. A leírásból úgy tűnik, hogy Ábrahám már egy ideje nem igazgatja a háza népének dolgait, hanem a munka szervezését és a háztartás vezetését a legidősebb szolgájára bízta. E megbízható ember neve nem derül ki a leírásból, de talán a korábban említett damaszkuszi Eliézer lehet ő (ld. 1Móz 15,2), aki fiatal kora óta tanulja Ábrahámtól a házának irányítását. E fontos küldetésre tehát Ábrahám a legjobb emberét választotta.

Az ősatya legnagyobb problémája, hogy nem szeretné, ha fia a kánaáni lányok közül venne feleséget. Ugyan Isten arra hívta a családot, hogy ezen a földön éljen, de Ábrahám nem akar családilag beolvadni az ottani népek közé, hiszen Isten majd ezeket a népeket pusztítja el, amikor az ősatya utódai elfoglalják a földet. Kézenfekvő tehát, hogy ahogyan Sára is közeli rokonként ment hozzá Ábrahámhoz, úgy Izsák is Ábrahám rokonságából jövő leányt vegyen feleségül. Mivel pedig Izsák nagyon késői gyerek, ezért a saját unokatestvérének a lánya lesz a hozzá korban illő feleség – de ne szaladjunk előre ennyire! A szolga kicsit aggódik, hogy hajlandó-e lesz Mezopotámiából ilyen messze eljönni majd a kiszemelt leány, de Ábrahám megnyugtatja őt, hogy az Úr kezében van a dolog.

Érdekes még azt is megfigyelnünk, hogy az ősatya semmiképp nem szeretné, hogy Izsák az ősei földjére lépjen. A szolgát egyedül küldi, és ha a leány nem akarna menni, a szolga akkor sem viheti vissza oda Izsákot, még mutatóban sem! Lehetséges, hogy azt gondolta, hogy a hátrahagyott rokonai kényelmesebben élnek otthon, mint ő az ígéret földjén, és félt, hogy Izsákot megkísérti a visszatérés gondolata. Ezt pedig nem kockáztatta, hiszen Ábrahám elhívása Izsák elhívása is: „akármilyen körülmények között vagyunk, Isten erre a földre hívott minket, és nincs visszaút!”

10 És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába.
11 És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket egy városon kívüli kútnál.
12 Ekkor ezt mondta: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt.
13 Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
14 Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
15 Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége.
16 A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött.
17 Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból.
18 Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának.
19 Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.
20 Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének.
21 Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az útját vagy nem.

A szolga útja úgy tűnik minden tekintetben zökkenőmentesre sikerült. Abban az időben a házakba bevezetett vezetékes vizet még nem ismerték, ezért általában a nőkre bízták, hogy a háztartáshoz szükséges vizet beszerezzék. Ez egy nehéz feladat volt, és fárasztó lehetett akár napi többször is lejárni a víz forrásához a településen kívül. A szolga beszélgetése Istennel több szempontból érdekes. Először is az a leány, aki egy fárasztó nap után képes szó nélkül inni adni a saját felhozott vizéből egy idegennek, sőt több körben még lemegy a forráshoz, hogy a tevéit is megitassa – annak tényleg alázatos és szolgáló szíve van. Amint látjuk Rebeka egy ilyen jellemű ifjú hölgy volt. Az ilyenfajta alázat minden ember számára példaértékű lehet.

Azt is megfigyelhetjük, hogy Isten a háttérből már szervezi a dolgokat, és benne van ebben a „játékban”, amit a szolga kér tőle. Hatalmas a tét, Izsák családjának tovább kell vinnie Isten ígéreteinek vonalát, ezért a szolga nem tévedhet. Fontos látnunk azonban, hogy ilyesfajta „jelkérés” Istentől a Bibliában rettentően ritka. Isten a benne hívő embert az Ő beszédével és kijelentésével vezeti közvetlenül, így ad bölcsességet és az Ő akaratának megismerésének készségét. Nem szabad arra építeni az életünket, és az Úrral való kapcsolatunkat, hogy állandóan jeleket kérünk, vagy éppen határozunk meg, és emiatt döntünk.

22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt.
23 És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk?
24 Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült.
25 Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van.
26 Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat.
27 Ezt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az Úr vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.

Miután teljesen befejezte Rebeka a tevék itatását, a szolga igen drága arany dolgokkal jutalmazta meg őt. Érdekes azonban, hogy a leánykérési szándékát még nem fedi fel Rebeka előtt. Az akkori korban egy leány kezét az édesapjától kellett megkérni, és a szülőnek volt egyedül joga dönteni a lánya sorsa felől. Ezért kérdezősködik a szolga a szülei felől, illetve ezért tereli arra a szót, hogy szeretne találkozni a családdal.

Amikor kiderül, hogy Rebeka melyik családból származik, a szolga látványosan örömujjongásban tör ki, és imádja Istent. Rebeka itt még mindig nem tudja, hogy Ábrahám szolgája ez az idegen, és Izsáknak keres feleséget. A leány egyszerűen csak hatalmas vendégszeretetet tanúsít a furcsa idegen felé.

28 Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt.
29 Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz.
30 Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál,
31 és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
32 Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott.

Rebeka gyorsan hazaszalad, hogy az új vendég jelenléte ne legyen teljes meglepetés a családnak. Itt ismerjük meg Lábánt, Rebeka bátyját, aki később még fontos szereplője lesz a Teremtés könyvének. Valószínűleg Betúél már nagyon idős itt, és a család dolgait már Lábán vezeti – ő intézkedik tehát a szolga elszállásolásával kapcsolatban. Érdekes lehet itt megfigyelnünk, hogy a Biblia külön kiemeli, hogy amikor Lábán meglátta a gazdag ajándékot, akkor nagyon sietett, hogy méltó módon üdvözölje és behívogassa a házba ezt a nagyon jómódú idegent. A megszólításból – és majd a Lábánnal kapcsolatos későbbi történetekből is – kiderül, hogy ebben a kultúrában a gazdagságot Isten áldásának gondolták.

33 És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
34 Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok.
35 Az Úr pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki.
36 És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van.
37 Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom,
38 hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget fiamnak.
39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”,
40 azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából.
41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
42 Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok!
43 Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”,
44 azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
45 Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek!
46 Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni.
47 Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem.
48 Aztán meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül.
49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak.
50 Így felelt Lábán és Betúél: Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.
51 Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az Úr elvégezte.
52 Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az Úr előtt.
53 És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is.

Miután a szolgát elszállásolta Betúél családja, a vacsora mellett végre megtörténik a titok lelepleződése: Ábrahám követségében jár ez az ember. Betúél ekkor egy pillanatig elmerenghetett a múlton, hiszen már nagyon sok évtizede nem látta a testvérét, most pedig kiderül, hogy él és gyermeke van. Habár itt a bibliai szöveg csak a jövetel konkrét célját rögzíti, valószínű, hogy egész este kérdezgették a szolgát Ábrahám eddigi életéről és tetteiről.

Ahogy korábban már említettem, Istennek ez a fajta vezetése, amit a szolga kapott a helyzetből adódóan nagyon is a helyén volt, de nem tekinthetjük mintának napjaink hívőinek párválasztási szokásaihoz. Kicsit furának is tűnik a szituáció: imádkoztam, Isten a jelek alapján erre a lányra mutatott, ezért elvinném feleségnek. De fontos látnunk azt a tiszteletet is, ami a szolgában volt: ha Betúél és családja úgy dönt, hogy nem adják Rebekát, vagyis nem tartják méltónak Ábrahám családját, hogy oda kerüljön a lányuk, akkor az is rendben van. A szolga elmeséli Isten vezetését, de nem él vissza Isten tekintélyével ebben, hanem szabadon engedi dönteni a családok a történtek fényében. A család pedig jó szívvel fogadja Isten vezetését, és elengedik a leányt.

Fontos meglátnunk itt a bibliai alapelvet általánosságban az emberi kapcsolatokról: ha Isten egy másik emberrel egy közös úton akar vinni – legyen az házasság, vagy közös szolgálat –, mindkét felet meggyőzi az Úr arról, hogy ebbe menjen bele nyugodtan. Amikor csak az egyik fél győzködi a másikat Isten akaratáról, de a másik erről nincs meggyőződve, akkor nem érdemes belemenni a dolgokba, hanem inkább várjunk Istenre, hogy vajon a másik felet is meggyőzi-e.

54 Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz.
55 A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el.
56 A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az Úr szerencséssé tette az utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek.
57 Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt!
58 Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek!
59 Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt.
60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján.
61 Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.

Rebeka családjának a kérése teljesen érthető: az utazó még csak ma jött, de ne várja azt, hogy holnap szinte végérvényesen elbúcsúznak a leánytól. Ne feledjük, ekkor nem volt telefon, e-mail vagy egyéb telekommunikációs platform – többszáz kilométer gyaloglás után Rebeka megházasodik, és valószínűleg soha nem tér vissza látogatóba a családjához. A szolga mégis siet – talán azért, mert fél, hogy Ábrahám már nem éli meg mire visszaér. A kor szokásaival ellentétben végül magát Rebekát kérdezik meg, hogy induljanak-e azonnal. Az akkori kőkeményen patriarchális közel-keleti társadalmakban jó látni, hogy Betúél a valemennyire istenfélő ember milyen tiszteletet fejez ki a saját lánya felé.

Rebeka döntése pedig az azonnali indulás – valószínűleg őt is nagyon érdekelte, hogy ki lehet ez az Izsák nevű férfi, aki a férje lesz. Így végül az atyai ház teljes áldásával útnak indulhatott élete talán legkülönlegesebb, sorsfordító utazására, amikor ez az egyszerű, alázatos leány bekerül Isten leghatalmasabb történetének kellős közepébe,

62 Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól, és a déli tartományban lakott.
63 És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek.
64 Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről.
65 Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
66 Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett.
67 Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.

A történet azzal zárul, hogy végül a szolga megérkezik Rebekával egy esti órában, pont akkor, amikor Izsák kimegy imádkozni a mezőre. Ebből megláthatjuk Ábrahám fiának jellemét: valószínűleg szokása volt esténként az Örökkévaló Istennel társalogni, és kérni Tőle vezetést az életére. És épp egy ilyen csodálatos ima közepette érkezik meg a leendő felesége. Lehetséges, hogy a szolga sikeres útjáért is imádkozott, és már hetek óta azon izgul, hogy mi lesz ennek a vége. Isten pedig hűséges, és odaadja Izsáknak azt, amire vágyik.

Érdekes, hogy e pár sorban nincs benne Ábrahám – a Biblia már teljesen Izsákra fókuszál, és maga a szolga is urának nevezi őt. Fontos itt látnunk, hogy a klasszikus házassági ceremónia akkoriban úgy zajlott, hogy a leány apjának áldása után az ifjú pár elhálhatta a nászéjszakát, de addig a menyasszonynak el kellett fátyollal fednie az arcát. Itt azonban Betúél nem tudott jelen lenni, csak a szolga tolmácsolta az áldást és engedélyt, ezért lehet, hogy Izsák Rebekát azonnal bevihette a sátorba és testi értelemben is „feleségül vehette”. Isten csodálatos kegyelme pedig, hogy minden udvarlás és előzetes ismeretség nélkül a két fiatal egymásba tudott szeretni, és ezzel Izsák gyásza is alábbhagyott. Innentől kezdve pedig a Szentírás már elsősorban Izsák életére fókuszál Ábrahám helyett.


[1] A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük