Genezis 27. – A nagy becsapás
2020. október 22. BibliaBlog Nincs hozzászólás

Mózes első könyvének huszonhetedik fejezetében Izsák a halála előtt kedvenc fiát, Ézsaut akarta megáldani az elsőszülött fiú áldásával. Ennek az áldásnak része a család vezetésének és továbbvitelének átadása Isten színe előtt. Rebeka azonban „merényletet” szervez férje ellen, és Jákobot küldi be álruhába, aki végül Ézsau elől elcsalja a megváltozhatatlan atyai áldást. De mégis hogyan munkálja mindez Isten nagy tervét?

1 Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő pedig így felelt neki: Itt vagyok.[1]
2 Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját.
3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat.
4 Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.

Izsákról megtudjuk, hogy idős korára annyira megromlott a látása, hogy már a vele beszélő emberek arcát sem tudta felismerni. Ne feledjük, akkoriban nem volt szemműtét vagy optikus, ezért ez egy nehéz küzdelem lehetett egy ilyen idős embernek. Az ősatya vágya, hogy az Ábrahámtól örökölt áldását tovább adja elsőszülött fiának, aki technikai értelemben valóban Ézsau volt. Egy ikerpár esetében az elsőség kérdésében az döntött, hogy melyik gyermek hagyta el először édesanyja méhét. Nem tudjuk, hogy Izsák tudta-e Ézsauról, hogy Jákobnak átadta hivatalosan az elsőszülöttségi jogát – lehetséges, hogy a szeretett fiú nem dicsekedett el ezzel az apjának. Azt viszont nehéz lenne elképzelnünk, hogy Rebeka a várandóssága idején kapott próféciát ne mondta volna el Izsáknak, miszerint „a nagyobbik fog szolgálni a kisebbnek” (1Móz 25,23). Mégis úgy tűnik Izsák nem kérdezi meg Istent, hogy melyik gyermeke fogja tovább vinni az ígéret vonalát, hanem a saját színpátiája alapján dönt.

5 Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza,
6 így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak:
7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok.
8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked.
9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti.
10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal.
11 Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok.
12 Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
13 Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket!
14 Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette.
15 Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát.
16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát.
17 Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.

Rebeka reakciója a történetre nem teljesen váratlan, mégis az ügy megoldása komoly etikai problémákat vet fel az olvasóban. Egyrészt a szentíró megmutatja a családi intrika emberi oldalát: Izsák tényleg jobban szerette Ézsaut, míg Rebeka Jákobot. Nem tudjuk hogyan alakult ez ki közöttük. Lehetséges, hogy Ézsaut már kisgyermek korában máshogy kezelte az apja, és erre válaszul és kompenzálásul édesanyja Jákob pártjára állt. Persze mindezek csak találgatások, hiszen a szöveg szűkszavú ezen a téren. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy Isten akarata mindig az volt, hogy Jákob vigye tovább Ábrahám ígéreteinek lelki vonalát, és ezt Rebekának el is mondta. Itt az is beszédes lehet, hogy Izsáknak Isten ezt miért nem jelentette ki külön? És egyáltalán milyen kapcsolata lehetett Izsáknak Istennel, hogy nem ismerte fel ezt a nyilvánvaló tényt?

Ez az egész történet mutat valamit Izsák és Rebeka házasságáról is, és a család belső dinamikájáról. Rebeka nem mer ellentmondani a férjének, nem inti meg őt őszintén és egyenesen Ézsau elhibázott áldásával kapcsolatban. Valamiért úgy gondolja, hogy Izsák nem lenne nyitott egy ilyen visszajelzésre. A dolog szomorú kimenetele pedig az, hogy az egyébként istenfélő feleség csak a csalást látja kiútnak a helyzet megmentésére.

Valószínűleg Jákob is ismerte a róla szóló próféciát, sőt a családi küzdelmek éveiben, lehet, hogy édesanyja ezzel vigasztalta őt. Mégis a csalással kapcsolatban neki is erkölcsi kételyei támadnak, és fél a lebukástól – de végül mégis hallgat az édesanyjára. Ez a történet azért is nagyon érdekes, mert Isten nem szól senkihez sem előtte, sem utána. Nem tudjuk meg, hogy mi Istennek a véleménye erről a csalásról, egyszerűen csak megtudjuk, hogy megtörtént. Így talán nekünk sem kell elhamarkodottan megítélnünk azt, amit Jákob és Rebeka tett. És ez rávilágíthatja a figyelmünket arra a tényre is, hogy az életben vannak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz megítélni, hogy ki volt az igazi felelős bizonyos tettekért. Természetesen Jákob és Rebeka hazudtak, és ez semmiképp nem helyes Isten szemében. A másik oldalon viszont Ézsau és Izsák Istentől egy olyan áldást akart Ézsaunak juttatni, ami valójában Jákobot illette.

18 Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam?
19 Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad: kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
20 Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te Istened hozta elém.
21 Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem.
22 Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei.
23 És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt.
24 De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok.
25 Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott.
26 Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg.
27 Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván: Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata, amelyet megáldott az Úr.
28 Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.
29 Népek szolgáljanak neked, és nemzetségek hajoljanak meg előtted. Légy úr testvéreiden, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, aki téged átkoz, és áldott legyen, aki téged áld.

A leírásból úgy tűnik, hogy Jákobnak egészen könnyen ment az apjának való hazugság beadása. Bár Izsák ismerte a két fiú hangjának különbségeit, mégis a ruha és az étel illata, valamint a Jákob kezén lévő idegen szőrzet is meggyőzte. A szóváltás közben Izsák számára furcsa volt, hogy „Ézsau” túl hamar tért vissza a vadászatból, és Jákob ekkor Istenre hivatkozik, hogy Ő hozta elé a vadat ilyen gyorsan. Mózes második könyvében olvashatjuk a tíz parancsolatot, melyben a harmadik így szól (2Móz 20,7): „Ne használd hiába az Úr, a te Istened nevét, mert az Úr nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.” Úgy tűnik, hogy Jákob pont ezt a bűnt követte el édesapjának meggyőzésére.

A hazugságfolyam ellenére Isten nem avatkozik közbe, és Izsák az elsőszülött fiúnak való teljes áldást rámondja Jákobra – és ez az áldás, maga Ábrahám áldása, amit Istentől kapott. A Teremtés könyvének többi részéből kiderül, hogy az atyai áldás mondatain túl Isten mindig külön megerősíti az ősatyákat ebben a szövetségben. Ahogy Izsákot is megszólította az Örökkévaló, úgy Jákobot is meg fogja majd szólítani.

30 Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból.
31 Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked.
32 De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau.
33 Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz?
34 Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám!
35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat.
36 Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást?
37 Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam?
38 Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt.
39 Így felelt neki atyja, Izsák: Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod, és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.
40 Fegyveredből élsz, és öcsédet szolgálod. De eljön az az idő, hogy ellene támadsz, és letöröd igáját nyakadról.
41 Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot.

Ézsau visszatértekor elérkezett a nagy szembesülés ideje. Izsák atyai áldásának akkora súlya volt, hogy azt nem vonhatta vissza és nem mondhatta el újra Ézsaura is. Úgy tűnik, hogy Izsák nagyon jól tudta, hogy atyai áldása nagyobb tekintéllyel szólt, mint egy idős ember jókívánságai: Isten tekintélye volt az egész dolog mögött, és a dolog ezért megmásíthatatlan. Ma egy olyan világban élünk, ahol teljesen megszokott, hogy ha valaki ígér valamit, akkor később simán meggondolhatja magát, vagy épp elfelejtheti az ígéretét. Az ilyen hozzáállás rengeteg felesleges fájdalmat okoz az emberek között, de Izsák Isten képviselőjeként ezt a hibát nem követte el, még akkor sem ha így Ézsau haragjával kellett számolnia.

Ézsau reakciója is beszédes. Természetes, hogy ebben a helyzetben elöntötték a gyűlölet érzelmei Jákobbal szemben. És ezzel az érzelmi világgal mondja azt, hogy Jákob már másodjára is becsapott. Pedig, amikor egy tál lencséért Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát neki, abban semmilyen csalás nem volt, sőt talán az atyai áldás terve előtt Ézsaunak kellett volna jelezni, hogy Izsáknak Jákobot kellene megáldani, hiszen immár ő a hivatalos elsőszülött. A gyűlölet hevében Ézsau viszont inkább úgy dönt, hogy ha édesapja meghal, akkor majd megöli Jákobot. Ebből a részből azt is megláthatjuk, hogy nagyon bölcsen kell kezelnünk a saját haragunkat, mert Jézus maga is megmondta, hogy a szívből induló gyűlölet vezet a végén a tettlegességig fajuló gyilkossághoz.

42 Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged.
43 Most azért, fiam, hallgass szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba.
44 Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik.
45 Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?

Rebeka végül meghallja Ézsau dühöngését, és nagyon bölcsen igyekszik eltávolítani Jákobot a közeléből. Jákobnak így egy úgy időszak kezdődik az életében, amit a következő fejezetekben fogunk látni. Ézsau pedig szüleivel marad továbbra is. Rebeka döntésében itt pedig újra láthatjuk Ábrahám hitének vonalát: amíg Ézsau kánaáni leányokat fesz feleségül (az itteni hettiták ugyebár kánaánból származtak), addig Jákob felesége – Izsákéhoz hasonlóan – Ábrahám szülőföldjéről fog jönni. De ez már a következő részek története…


[1] A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük