Mózes első könyvének tizedik részében egy ún. nemzetségtáblát találunk, amely bemutatja Nóé utódainak nevét, ahogy a Föld népei kialakultak belőlük. Ezeknél a leírásoknál két dolgot mindenképp jó szem előtt tartanunk: egyrészt a nevek felsorolása nem teljes körű, másrészt az adott népek nevei a Mózes korában ismert népcsoportokat tükrözik. A nevek felsorolása azért feltétlen kimerítő, mert Mózes az ókori Közel-Kelet szempontjából és látóteréből érdekes népeket sorolja fel a teljesség igénye nélkül. Nem biztos tehát, hogy itt megtalálhatjuk például az angolok, franciák vagy dánok közvetlen őseit. A következő fejezetben láthatjuk, hogy Bábel tornyának építése közben Isten a bolygón való szétszéledésre kényszerítette a különböző nagycsaládokat, viszont ebből az is következik, hogy a „nagyon távolra” költöző népek (pl. Távol-Kelet, Nyugat-Európa, Dél-Afrika…stb.) nevei a feledésbe merülhettek. A későbbi Izrael a vele kereskedelmi és egyéb kulturális kapcsolatban lévő népeket tudta jobban megjegyezni, a többieket „távoli szigetlakóknak” nevezte. A fejezetben található nevek azért nagyon lényegesek, mert a későbbi prófétai irodalomban több név megjelenik, és Izrael prófétái más népekkel kapcsolatban is jövendölnek dolgokat, ezért még fogunk velük találkozni az Ószövetségben.