Címke: Sém

Genezis 9. – Az új emberi társadalom alapjai

Mózes első könyvének kilencedik fejezetében Isten szövetséget köt az özönvizet túlélő nyolc emberrel. Noé családja fogja újra benépesíteni a Földet, de ez egy hatalmas felelősség: amilyen kultúrát, vezetést és erkölcsöt hagynak az utódaikra, az meg fogja határozni a bolygónk jövőjét. Itt megtudhatjuk, hogy melyek azok az instrukciók, amivel Isten ellátja őket az új életükben.

1 Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet1.
2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom.
3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom.

Ahogy Ádámnál és Évánál is már előkerült, Isten egyszerre áldja meg Noét és ad neki parancsot – tulajdonképpen egy paranccsal áldja meg az ősatyát. Isten áldása mindig a szabad utat jelenti az ember számára, hogy amit meg kell tennie, az valóban sikerülni fog. Noé és fiainak feladata tehát „dolgozni” a bolygónk benépesítésén, míg Isten azt ígéri, hogy ebben a projektben nem gördülnek majd akadályok eléjük. Ha ma rátekintünk Földünk majdnem 8 milliárdos lakosságára, akkor láthatjuk, hogy Isten projektje igen sikeresnek mondható. Manapság viszont a bolygónk magas népessége aggodalommal tölti el az embereket, mert sokan úgy gondolják, hogy a környezetszennyezés és mindenféle globális probléma forrása a Föld túlnépesedése. A Szentírás azonban az emberiség problémáját nem abban látja, hogy mennyien vagyunk, hanem, hogy milyen a szívünk és belső motivációnk – ez az, ami igazán tönkretesz mindent.

Azt is láthatjuk, hogy Isten úgy döntött, hogy az emberiség és az állatvilág kapcsolatát megváltoztatja a korábbi állapothoz képest. Az első emberpártól kezdve egészen az özönvízig az állatok kedves „társteremtményekként” voltak jelen az emberek körül. Az állatoknak nem kellett félniük az embertől, hiszen Isten nem engedte nekik, hogy megegyék az állatokat. Divatos szóval élve úgy is fogalmazhatunk, hogy az özönvíz előtt az ember vegán volt, vagy maximum vegetáriánus, ha feltételezzük, hogy az állatok háziasítása a tejük és tojásuk felhasználásával megtörtént. Ettől a pillanattól kezdve viszont bizonyos állatok az ember vadászati célpontjaivá váltak, és Isten a félelmet és rettegést tette az állatokba, amikor embert látnak, az ő védelmükre.

4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg!
5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét.
6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.

Az állatok megölése és elfogyasztása kiemelt jelentőséggel bír Isten további terveire nézve. Ahogy az előző részekben már láttuk, az özönvíz nem oldotta meg az ember bukott állapotának problémáját. Isten viszont nem adta fel azt a célt, hogy végül lehetőséget adjon az emberiségnek a teljes helyreállásra. A megváltás nagy tervében pedig a vérnek, mint az állatok és az ember életét közvetlenül befolyásoló testnedvnek, hatalmas szerepet adott Isten. Ezért mondja Noénak, hogy ha meg is eszik az állatokat, megölve őket a vérüket soha ne fogyasszák el. Az állatok, és az ember vére Isten számára szent, ugyanis azt az életet jelképezi a fizikai világunkban, amit egyedül Istennek van hatalma adni minden élőlénynek. Azzal, hogy Noé és később Izrael fiai nem ehettek vért, az életadó és teremtő Istent tisztelték.

A vérnek a második, és talán még fontosabb jelentősége, ami a Szentíráson végigvonul, hogy „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22b). Isten később Mózesen keresztül elrendeli, hogy az emberek a bűneikért állatáldozatokat mutassanak be, vagyis csak akkor nyerhetnek bűnbocsánatot, ha Isten jelenlétében meghal egy állat és a vére az oltárra kerül. Ezzel Isten az ellene való lázadás, a bűn súlyát mutatta meg Izrael népének. De még nem kell ennyire szaladnunk.

Azt viszont fontos látnunk, hogy Isten egy szövetséget köt az emberiséggel, aminek célja az özönvíz előtti káosz és anarchia állapotának elkerülése. Miközben Noé utódai benépesítik a Földet, az emberek többé nincsenek a saját lelkiismeretükkel „szabadon hagyva”. Isten elrendeli, hogy ha valaki megöl egy másik embert, akkor őt is meg kell ölni. Ez pedig nem más, mint a társadalmi, vagy mondhatjuk úgy is, hogy állami igazságszolgáltatás intézményének felállítása. Ezután a népek és nemzetek felelősségévé vált, hogy az Isten és emberek ellen elkövetett erkölcsi vétkeket a bűn ártó következményeivel arányosan büntessék meg. Később a „szemet szemért, fogat fogért” ókori törvénykezési elv is innen ered. Mindennek a célja pedig Isten tervében az, hogy a bukott emberiséget az Ő kegyelméből megmenti a saját, megzabolázatlan önző döntéseinek következményeitől. A történelemben pedig láthatjuk, hogy habár nincsen tökéletes állam és igazságszolgáltatás – hiszen ezt is bűnös emberek tartják fenn – mégis a büntetéstől való félelem visszafogja a társadalmakat, hogy teljesen káoszba, erőszakba és összeomlásba sodródjanak. Ebből a Noéval kötött szövetségből fakad az a tény is, hogy az újszövetségi hívők számára fontos volt, hogy a mindenkori fennálló államapparátussal szemben ne lázadjanak, hanem engedelmeskedjenek neki jó állampolgárként addig, amíg őket magukat nem akarja az állam Isten elleni lázadásra kényszeríteni. Pál apostol szerint az aktuális államhatalom Isten eszköze a bűnös emberek közötti rend fenntartására, ezért a hívő embernek is el kell fogadnia ezt a rendet, nem pedig lázadnia ellene (Róma 13,1-5). A továbbiakban arról olvashatunk, hogy Isten ezt a szövetséget mindaddig fenntartja, míg a Föld a jelenlegi állapotában létezni fog.

8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak:
9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal
10 és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal.
11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére.
12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van:
13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben,
15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére.
16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van.
17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.

Érdekes olvasni azt, hogy a szivárvány, mint fizikai-meteorológiai jelenség hogyan válik Isten szövetségének szimbólumává. A Szentírásból nem lehet tudni pontosan, hogy az özönvízig láthattak-e szivárványt az emberek a Földön. Az biztos, hogy Ádám és Éva édenkerti bukásáig biztos nem volt eső, utána viszont nincs információ arról, hogy volt-e. Ugyanakkor az is biztos, hogy Isten sokszor fizikai dolgokat használ fel arra, hogy emlékezzünk az Ő ígéreteire. Jelen esetben arra, hogy többé nem pusztítja el a Földet özönvízzel.

18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja.
19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
20 Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett.
21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén.
22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta az atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének.
23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét.
24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit kisebbik fia cselekedett vele,
25 azt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
26 Azután ezt mondta: Áldott az Úr Sém Istene, legyen Kánaán az ő szolgája!
27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sém sátraiban, és legyen szolgája Kánaán!
28 Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt.
29 Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.

Noé haláláig már nem születtek új gyermekek: Sém, Hám és Jáfet családjaira várt a Föld benépesítése. Az itt leírt történet első látásra több kérdést felvet. Ha Noé ismerte a borkészítés módját, akkor miért nem számolt az alkohol hatásaival? Itt láthatjuk a bibliai történelem első részeg emberét. Lehetséges, hogy Noé találta fel a bort, amikor megkóstolta az elraktározott és közben megerjedt szőlőlét? Mit csinált Noé meztelenül a sátra közepén? Hol volt ekkor a felesége? Miért a fiainak kellett kisegíteni őt a mámorából? A Biblia nem ad egyértelmű választ a kérdésre. Ami biztos, hogy Hám – aki valószínűleg a legfiatalabb volt a testvérei között – meglátta az apját részegen és meztelenül, és ahelyett, hogy ezt a szégyenteljes állapotot megszüntette volna, a két testvérének elmesélte, hogy ők is nézzék meg. A két testvér viszont átélte a helyzet szégyenét, és ahelyett, hogy szórakoztak volna édesapjuk nyomorult helyzetén, betakarták, és segítettek megszüntetni ezt a szégyenteljes állapotot.

Noé reakciója is érdekes ebben a történetben. Azt mindenképpen értjük, hogy mérges volt Hámra, amikor megtudta, hogyan viselkedett vele szemben. Mégis Hám legkisebb fiát, Kánaánt átkozza meg – vagy legalábbis prófétikus módon felfedi a jövőjét, ami átkozott lesz Isten szemében. Tudjuk, hogy ezt az Istentől jövő ihletett beszámolót az a Mózes írta le, aki számára küldetés volt, hogy Izrael népével a mai Palesztina területén élő kánaáni népeket kiirtsa a bűneik sokasága miatt Isten ítéleteként. Itt tehát lehet áthallás, hogy a Mózes korabeli nép tudja, hogy Isten már régóta látta Kánaán utódainak – és nem Hám összes utódjának – istentelenségét. Hiszen már ősatyjuk is milyen ember volt! Érdekes itt még látni, hogy azért is lehet, hogy Noé nem Hámot átkozta meg, mert Isten őt és testvéreit már megáldotta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. Sajnos a történelemben voltak olyan időszakok, amelyben ezekre a bibliai próféciákra helytelenül hivatkozva sémita és jáfetita rasszba tartozó emberek úgy gondolták, hogy Isten számára kedves, ha Hám leszármazottait, az afrikai embereket rabszolgaságba taszítják. Az Ószövetség üzenete viszont itt világos: kizárólag Hám egy leszármazottja válik átkozottá, és ez Kánaán. Az ő utódai pedig közel-keleti népek voltak, és nem afrikaiak.

Ezekkel az üzenetekkel, szövetségekkel, áldásokkal és átkokkal indul útjára az özönvíz utáni új emberi társadalom. A következő részekben pedig megtudhatjuk, hogy Isten az Ő megváltó tervét hogyan kezdi el szép lassan kibontakoztatni a történelem színpadán.

1 A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Tovább