Címke: társadalom

Genezis 4. – A két nemzedék

Mózes első könyvének negyedik részében az emberi társadalom elindul a maga útján. Ádám és Éva kapcsolatából gyerekek születnek, és ők már egy teljesen más „állapotba” érkeznek bele, mint ami az Édenben volt. A fejezet választ ad arra, hogy hová vezet az Isten nélküli élet Édentől keletre. Olvassuk hát!

1 Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az ÚRtól[1].
2 Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves.
3 Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.
4 Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az ÚR rátekintett Ábelre és az ő ajándékára.
5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.
6 Erre az ÚR így szólt Kainhoz: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet?
7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!

Ahogy megtörténik az első gyerekszületés a Bibliában, megtörténik az első dokumentált szex is. Ez csak azért érdekes, mert kissé eufemisztikusan fejezi ki a Szentírás Ádám és Éva együttlétét, aminek hatására Kain fogant. A héber eredeti kifejezés a „megismerésre” egy széles körben alkalmazott szó, ami megfigyelést, gondos tanulmányozást jelent. Véleményem szerint nem véletlenül használja ezt a szót az Ószövetség: arra akarja tanítani a házasokat, hogy Isten a házaspárok szexuális életét sokkal inkább egy hosszú távú „felfedező útnak” szánta, mint pillanatnyi állatias ösztönök gyors kielégítésére. Azok a házasok, akik rászánják az időt és türelmet, hogy alaposan megismerjék a másik testének működését, azok hatalmas kincsre és áldásra lelnek az Úrtól.

Az első emberpár tehát hűségesen beleállt abba a küldetésbe, amit maga Isten adott nekik: „Szaporodjatok és sokasodjatok!” – ennek eredményeképp pedig láthatunk két fiatalembert: Kaint, és öccsét Ábelt. Láthatjuk az első két szakma megjelenését is a világon: amíg Kain a földet művelte, addig Ábel háziasított állatokat, juhokat tenyésztett. Érdekes látni, hogy mindkét fiú áldozatot mutat be az Örökkévaló Istennek, és ezt valószínűleg Ádámtól, az édesapjuktól tanulták meg, hogy így kell tenni. A történet nagy konfliktusa itt éleződik ki: látszólag maga Isten provokálja Kaint azzal, hogy Ábellel ellentétben az ő áldozatát nem fogadja el.

Van, aki azzal magyarázza ezt a történetet, hogy Ádám megtanította a gyermekeinek, hogy a bűnért állatáldozatot kell bemutatni. És amíg Ábel alázatosan elismerte az áldozatával a bűnös voltát, addig Kain büszke maradt, és nem kért bocsánatot bűneire Istentől. Ha azonban megnézzük Mózes második könyvében az áldozati rendszert, akkor láthatjuk, hogy nem csak bűnért való áldozatok voltak, hanem hálaáldozatok is. A földművelés és állattartás adott évi első „eredményeiből” pedig lehetett bemutatni áldozatot az Úrnak: nem csak állatot, hanem például gabonát is.

Kain reakciója az egész történetre segít megérteni azt, hogy Isten miért nem tekintett az áldozatára. Az emberiség első gyermeke nem kérdezte meg Istent, hogy miért nem fogadta el az áldozatát, hogy hogyan tudná máskor ezt jobban csinálni. Csak düh és keserűség volt benne, és az Úr maga látogatja meg őt, és igyekszik a szívére beszélni. Isten szavaiból pedig kiderül, hogy Kain életét a bűn el akarja borítani, és valószínű, hogy ez már jóval hamarabb kezdődött nála. Isten tehát azért nem fogadja el az áldozatát, mert ki akarta zökkenteni a jelenlegi állapotából.

Kain nem más, mint az Istenhez vallásosan közeledő ember archetípusa. Megcselekszem az előírásokat: áldozatot mutatok be, elmegyek az ünnepre, járok templomba, részt veszek a gyülekezet rendezvényein – de közben a szívem mélyén lázadok Isten ellen, és a hétköznapi életemben nem járok egyáltalán Isten útján. A Szentíráson végigvonul az, hogy Isten nem szereti, ha az emberek képmutató módon közelednek hozzá – hiszen ez nem valódi kapcsolat, a szív odaadása nélkül az Isten szolgálata értéktelen. Ebből az embernek mindenképp ki kell zökkennie, hiszen miközben abba az illúzióba ringatja magát, hogy Istennel való közössége rendben van, valójában semmi köze nincs Istenhez.

8 Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével[2]. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte.
9 Akkor az ÚR megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig azt felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek?
10 De az ÚR így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről.
11 Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből.
12 Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön.
13 Akkor ezt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni.
14 Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem.
15 De az ÚR ezt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az ÚR Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.

Napjaink kultúrájában nagyon sok bibliai értelemben bűnnek nevezett dolgot nem tart erkölcsi véteknek, azonban az előre megfontolt és kivitelezett gyilkosságot azért minden civilizált ország törvénye elítéli. Hogyan lehet az, hogy egy egyszerű áldozatbemutatási – mondhatnám vallási – probléma Kaint olyan dühvel töltötte el, hogy elköveti a világtörténelem első gyilkosságát? Mégis csak a testvére volt, együtt nőttek fel – ráadásul nem olvassuk, hogy Ábel hencegett volna azzal, hogy neki bezzeg Isten elfogadta az áldozatát.

Ahogy Kain a „képmutató vallásos”, addig Ábel az „igaz hívő” ember archetípusa a Szentírásban. Ha meg akarjuk érteni e harc dinamikáját elég elolvasni az evangéliumokat, ahol a Jézus korabeli írástudó és farizeus vallási vezetők drámai küzdelmet vívtak az egyszerű názáreti ács ellen, aki teljesen felforgatta az Istenről alkotott, és egyébként torz képüket. Ahogy Tertullianus a régi egyházatya is megfogalmazta, az emberek háromféle módon kapcsolódnak Istenhez. Az igaz hit útján, a képmutató vallás útján és a teljes vallástalanság útján. Ha végig olvassuk a Bibliát, azt is megláthatjuk, hogy az Istenhez korrektül kapcsolódó „igaz hívőket” a „képmutató vallásos” emberek sokkal inkább üldözték, mint az Istennel egyáltalán nem törődő „vallástalanok”. Kain drámája, hogy nagyon mérges Ábelre, mert öccsének valami olyan kapcsolata van Istennel, ami neki nincs. De ahelyett, hogy megkérdezné, hogyan csinálja jobban – irigységből inkább elpusztítja őt. A Szentírás nagyon kendőzetlenül mutatja be az emberi szív gonoszságát.

Amikor Isten számon kéri Kaint a tettéért, akkor nagyon hasonló jelenet játszódik le, mint az Édenben. A bűnös nem kér bocsánatot, nem könyörög irgalomért – hazudik, és hárítja a felelősséget az előtt az Isten előtt, aki mindet tud és lát. A Mózesnek később adott törvényhez képest itt Isten büntetése Kainnal szemben nagyon kegyelmes. Nem kellett meghalnia, sőt nem engedte őt meghalni – de az egész élete ezután emlékeztetni fogja Ábellel szembeni tettére. Hiszem, hogy ennek célja Isten részéről a bűnbánat kimunkálása volt – ha rögtön meghal a bűnéért, erre nincs esély, de talán az évek megenyhítik Kaint. Itt meg kell értenünk, hogy Isten irgalmas, és az a vágya, hogy az embereken megkegyelmezhessen: de ezt a kegyelmet kérni kell, és amíg nem értjük meg a bűnünk súlyát, nem érezzük szükségét Isten irgalmának az életünkben

16 És elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
17 Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant méhében, és megszülte Énokot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énoknak nevezte el.
18 Énok fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket.
19 Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá.
20 Ádá szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és pásztorok atyja.
21 Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak.
22 Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát.

Nód földje héberül bujdosást, csavargást is jelent. Kain elindult tehát kelet felé az ismeretlenbe, mint száműzött vándor. Ő maga is házas lett, és természetesen Ádám lányát az egyik testvérét vette feleségül, ami ekkor még nem számított vérfertőzésnek, hiszen az örökölhető genetikai hibák még nem voltak jelen olyan mértékben, mint a későbbi korokban.

Ahogy a Teremtés könyvében többször látni fogunk ilyeneket, itt láthatjuk Kain nemzetségtábláját egészen Lámekig, akinek a története valamiért különleges a szentíró számára. Isten eredeti tervét a házassággal kapcsolatban Lámek borítja fel a poligámia intézményének bevezetésével. Az Ószövetségben sok helyen fogjuk látni a többnejűséget még Isten elhívott embereinél is, de Jézus később világosan elmondja, hogy az életen át tartó monogám kapcsolat Isten eredeti terve (ld. Mt 19,3-8).

Lámek utódaival a különböző mesterségek is megjelentek, ezek kicsit elnagyoltan ugyan, de megfelelnek a mai gazdaság három fő szektorának. Termelés/mezőgazdaság: Kain földműves, Lámek utódjai különböző állatok tenyésztői. Feldolgozás/ipar kezdetei: Tubálkain a kovácsmesterség ősatyja. És végül a szolgálatatások/szórakoztatás: Jubál a zenészek atyja. Ebben azt is látjuk, hogy bár az emberiség Kain-i lázadó vonala ugyan elveszítette az Istennel való kapcsolatát – istenképűségének kreatív voltát nem. Nem kell Istennek engedelmeskedni ahhoz, hogy az emberek technikailag ragyogó és működő civilizációt építsenek, de a bűn ereje – ahogy a későbbiekben látni fogjuk – nem hagy soha békességet az embernek.

23 Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra, Lámek feleségei, halljátok beszédemet: embert öltem, mert megsebzett, ifjat öltem, mert megütött.
24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért.

Tanulságos Kain utódainak kialakuló családi kultúráját megfigyelnünk. Lámek embert öl, mégpedig azért, mert valaki neki támadt. Mondhatnánk azt, hogy önvédelemből tette a saját belátása szerint, de a hetvenhétszeres bosszú inkább arra utal, hogy a tetteihez mérten sokszoros büntetés járt annak az ifjúnak, aki Lámeket bántotta. Ahogy a továbbiakban látni fogjuk a bosszú, agresszió és önbíráskodás néhány nemzedék alatt elviselhetetlen hellyé teszi majd a Földet – annyira, hogy Istennek kell beavatkoznia. De ez az út ott kezdődött, hogy Kain megsértődött Istenre, amikor az Örökkévaló figyelmeztette, hogy rossz úton jár. Pedig amikor Isten figyelmeztet minket, azért teszi, mert meg akar gyógyítani és helyre akarja állítani az életünket. Mi milyen hozzáállást adunk tovább utódainknak?

25 Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt.
26 Sétnek is született egy fia, akit Énosnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az ÚR nevét.

A fejezet végén Éva újra szül, és hálás, mert elgyászolt gyermeke helyett egy új fiút kap: egy új jó fiút. Sét nemzetsége egy másik utat választ majd, mint Kainé. Ő és az utódai segítségül hívják az Örökkévalót, azért mert belátják, hogy Nélküle nem tudnak úrrá lenni a bűn okozta káoszon. Sét megtanította fiainak, hogy e bukott világban hogyan lehet mégis az Úrral járni, keresni Őt és kérni tőle bocsánatot és segítséget. És a későbbi fejezetekben meg is fogjuk látni, hogyan kapták meg ezt a támogatást Teremtő Istenüktől, aki nem vette le a gondoskodó kezét az emberiségről.

 

[1] A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

[2] A héber szöveghez a szamaritánus Tóra, a Septuaginta, a szír Biblia és a Vulgata hozzáteszi: „Menjünk ki a mezőre!”

Tovább