Az előző posztomban nekiláttam a címben szereplő nehéz kérdés boncolgatásának, és Thomas Schreiner cikke¹ alapján bemutattam a három legelterjedtebb protestáns álláspontot a az üdvösség elveszíthetőségének a kérdésében, különös tekintettel az újszövetségi ígéretek és figyelmeztetések összeegyeztetési lehetőségeire. Most — előfeltételezve az előző rész ismeretét — rátérek a három nézet kritikájára, végül pedig kísérletet teszek egy olyan megoldás megfogalmazására, amely lehetővé teszi a bibliai kinyilatkoztatás egészének elfogadását anélkül, hogy reménytelen ellentmondásokba ütköznénk.

Bevezetés

Keresztény körökben régóta folyik a vita abban a témában, hogy elképzelhető-e, hogy egy őszintén megtért hívő ember, aki Krisztusban bízik, Őt szereti és követi, elveszítheti az üdvösségét — vagyis végső soron elkárhozhat-e — amiatt, hogy súlyos bűnökből nem tér meg, vagy élete során később hitét megtagadja. A kérdés a legegyszerűbb hívőktől a legképzettebb teológusokig sokakat foglalkoztat, érthető módon, hiszen fontos gyakorlati vonatkozásai vannak.