Mi volt előbb a kultúra vagy a hit? (2. rész)
2020. május 16. ApologetikaBibliaBlog Nincs hozzászólás

Az előző bejegyzésben a protestáns írásmagyarázat alapelveit és feszültségeit jártuk körül. Ennek pedig a legfontosabb ténye, hogy a Mindenható és Mindentudó Isten világosan és érthetően nyilatkoztatta ki akaratát a Biblia szerzőin keresztül, akik a saját koruk, nyelvük és kultúrájuk kontextusában tolmácsolták azt. Isten Szava tehát örök és tévedhetetlen, mi viszont akkor tudjuk a tartalmát a legpontosabban megérteni, ha az adott szentíró eredeti hallgatóságának soraiba képzeljük magunkat, akikhez valójában szólt az eredeti kijelentés. A Szentírás magyarázatában viszont ott ütközünk problémákba, amikor az adott bibliai szakasz a műfajából és kifejezésmódjából adódóan nem könnyen érthető, az adott kor kultúráját sem ismerjük olyan jól mint a sajátunkat, és az akkori szentírót már nem tudjuk megkérdezni, hogy mire gondolt pontosan.

Erre a dilemmára kiváló példát szolgáltatnak a Teremtés könyvének első tizenegy fejezetének értelmezési irányai. Itt teljesen normális evangéliumi hívő emberek eltérő álláspontokra jut(hat)nak szinte minden részlettel kapcsolatban. Lássunk csak néhány ilyen kérdést:

1. Mit jelent a biblia első szava? („Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.”) Időhatározó, vagyis legelőször ez történt? Vagy inkább „amikor”-nak kellene fordítani, és akkor a már kész bolygó formálásáról szól? Netán a „kezdet” egy messiási jelző, és maga Jézus a kezdet?

2. A Föld kietlen és puszta „volt” vagy az „lett” valami miatt?

3. A teremtés hét napja szigorúan 24 órás történelmi beszámoló vagy hosszabb korokat jelölhet, esetleg szimbolikus leírása az Isten által teremtett rendnek?

4. Ádám és Éva megteremtése a második fejezetben az első fejezet 6. napjának részletesebb leírása, vagy éppen Isten egy későbbi tette?

5. Az első emberpár romlatlan állapotában, tökéletesen megteremtve halhatatlan volt-e, illetve hibátlan volt-e a genetikájuk?

6. Az édenkerti bukás után hogyan élhettek Ádám és leszármazottai 800-900 évekig? Ez a tényleges életkoruk, vagy esetleg dinasztiákat jelöl az ősvilágban, netán szimbolikus értelme van e magas és (gyakran kerek) számoknak?

7. Globális vagy lokális volt az özönvíz?

E kérdéseket lehetne még tovább sorolni, de a lényeg, hogy meglássuk mennyire nagy nehézség számunkra az, hogy nem tudunk egy tábortűz mellé leülni Mózessel, és feltenni neki ezeket a kérdéseket.

Mennyire alkalmazkodik Isten az adott kor kultúrájához, amikor kinyilatkoztat?

Abban biztosak lehetünk, hogy minden bibliai könyv szerzőjén keresztül Isten úgy nyilatkoztatja ki az örök igazságait és akaratát, hogy közben a szerző nyelvén szólal meg mindez a saját kulturális közegében. A kultúrán belül viszont érdemes több részt lehatárolnunk, hogy a bibliaértelmezésünk egészséges maradjon. A következő területeket érdemes figyelembe vennünk: a korabeli nyelv művészi és hétköznapi használata, a korabeli kozmológia és kép a világ folyamatairól, a korabeli szokások és azok erkölcsi háttere. Ezeket ebben a bejegyzésben néhány ószövetségi példával szeretném szemléltetni.

1. A nyelv hétköznapi és művészi használata

Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és ezt mondta: férfit kaptam az Úrtól.” (1Móz 4,1)

A fenti mondatban szereplő „ismerte” kifejezés a héberben megfigyelést, megismerést, gyakorlatilag valaminek a megfigyelés általi felfedezését jelenti. Mégis mind a szövegkörnyezetből, mind az akkori nyelv hétköznapi fordulatainak vizsgálatából tudhatjuk, hogy a jelen esetben az „ismerte” szó az első házaspár közötti szexuális életre utal – de ezt akkoriban eufemisztikusan így fejezték ki. Vannak más kifejezések is erre az ószövetségi héberben, amit magyarra a „vele hált” vagy a „bement hozzá” fordulatokkal szoktak fordítani. A lényeg, hogy világosan meghatározható, hogy milyen nyelvi alakokkal fejezi ki a korabeli héber a szexuális közeledés hétköznapi cselekedetét.

(A karmesternek: Dávid zsoltára). Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat. Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nincs szó, sem beszéd, nem hallható a hangjuk: mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére. Sátrat készített ott a napnak, amely olyan mint egy vőlegény, aki a szobájából jön ki. Örvend, mint egy hős, hogy pályáját futhatja. Elindul az ég egyik szélétől, s fordulása a másik széléig tart. Nincs semmi, ami elrejtőzhetne heve elől.” (Zsolt 19,1-6)

A Zsoltárok könyvében, a prófétai irodalmakban, de még időnként a történeti könyvekben is megjelennek a héber költészet, Istent dicsőítő művészi formái. Ezek egyszerre nyilatkoztatnak ki tévedhetetlen igazságokat Istenről, és egyszerre adnak az adott kor emberének (és nekünk is) művészeti, esztétikai értéket. Olyannyira, hogy egyes esetekben az eredeti szöveg elrendezése, illetve a mondatok kezdőbetűinek is jelentősége van. Ezért olyan nehéz a bibliafordítóknak ezeket az alkotásokat a magyar nyelvre átültetni. A fenti példát vizsgálva láthatjuk, hogy Dávid nem azt akarja tanítani, hogy az égboltozat tud beszélni, vagy a Nap, mint égitest személyiséggel rendelkezik és boldogan rohangál az égbolton. Egyszerűen a zsoltár ezen szakaszának üzenete, hogy amikor a teremtett világ hatalmas voltát és az ég gyönyörű objektumait látjuk, tudjuk meg, hogy ezeket mind Isten hozta létre, és Őt illeti egyedül imádat ezért. A művészi megfogalmazás velejárója, hogy olykor megszemélyesít személytelen dolgokat, vagy hatalmas és félelmetes (és direkt túlzóan monumentális) képeket használ egy adott érzelmi állapot, vagy személy bemutatására (pl.: „A hegyek, mint a viasz, megolvadnak az Úr előtt, az egész föld Ura előtt.” Zsolt 97,5). Amikor ilyen fordulatokat látunk legyünk óvatosak, mert nem biztos, hogy a szerző eredeti célja az, hogy szó szerint megtörtént vagy megtörténni készülő eseményeket mutasson be – lehet, hogy szimplán a művészi túlzás eszközeit veti be, hogy kifejezze például Isten hatalmának nagyságát.

2. Korabeli kozmológia és kép a természeti folyamatokról

Sokszor lehet hallani, hogy a Biblia nem egy modern természettudományos mű. És ez így igaz, de persze a kérdés ennél egy kicsit bonyolultabb. Egyrészt azt világosan láthatjuk, hogy a Szentírás szerzői az Istenről származó információikat kinyilatkoztatásból vették, ezért a legritkább esetben fordul az elő, hogy ezek az emberek csak megfigyelik a természetet, és ezek alapján tennének bonyolultabb „természettudományos jellegű” megállapításokat. Isten kinyilatkoztatása viszont alapvetően az Ő tervéről, az emberről és a történelem folyásáról szól, nem pedig az ásványokról, kőzetekről, illetve a teremtett világ egyéb tulajdonságairól (itt-ott talán a bölcsességirodalomban, Salamon írásaiból lehetnek ilyesfajta megfigyelések, de azok is minimálisak). Másrészt viszont azt is világosan látjuk a Bibliában, hogy időnként az emberek olyan eseményeknek a szemtanúi, melyek sem a saját akkori kozmológiájuknak, sem a mai természettudományos ismereteinknek nem felelnek meg. Természetesen a Mózes korabeli zsidók meglepődtek azon, amikor a Vörös-tenger kettévált előttük, ahogy azon is ámultak, amikor Józsué imádsága megállította a naplementét jó pár órára, sőt az is teljesen ámulatba ejtő volt számukra, amikor Illés a Karmel-hegyen többször vízzel lelocsolta az áldozatát, de Isten kívülről azt begyújtotta. Rengeteg ilyen példát sorolhatnánk, amikor Isten nem beszél természettudományos törvényekről, de mégis a korabeli szemtanúk a teremtett világ rendjének időleges megbolygatását élik át.

A csodák kérdésén most túllépve azt is érdemes megvizsgálni a Biblia értelmezésénél, hogy a korabeli hallgatóság kozmológiája hogyan hathatott Isten kinyilatkoztatott igazságának tartalmára. Ide is hadd hozzak néhány példát:

Mert az Úréi a föld oszlopai, és rájuk helyezte a fölkerekséget.” (1Sám 2,8b)

Az Ószövetségben többször előfordul az az állítás, miszerint a Föld valamilyen oszlopokon áll, és ez adja stabilitását. Az ókori népek kozmológiájáról pedig tudható, hogy igen elterjedt volt az az elképzelés, hogy a Föld egy lapos korong, és oszlopokon áll1. Természetesen a modern geológia eredményei alapján ez az elképzelés teljesen nonszensz. Az is nyilvánvaló, hogy a világ Teremtője a mindentudó Isten tisztában van a kőzetrétegek elrendeződésével, a Föld gömb alakjával és a különböző geoszférákkal a földfelszíntől a bolygónk belsejéig. A bibliai kinyilatkoztatás természetéből fakadóan viszont bátran kijelenthetjük, hogy Isten számára a legfőbb cél, hogy az emberiséggel való kapcsolatát, viszonyát rendezze a megváltás előkészítése és véghezvitele által. Az, hogy a földi (vagy első teremtés) történelme folyamán az emberiség mennyit ért meg a teremtett világ tudományosan vizsgálható komplexitásából, az nem lényeges kérdés az Örökkévaló számára, viszont kezünkbe adta ezt a dolgot, hogy ha érdekel, bajlódjunk vele (Préd 8,17). Sámuel kijelentéseit tehát úgy értelmezhetjük, hogy habár kora kozmológiájának képét használja a „földet tartó oszlopokról”, a kijelentésének tartalma arra irányul, hogy Isten tulajdona a bolygó, és Ő teremtette az egészet. Vagyis napjaink tudományos eredményei fényében így is fogalmazhatunk: „Mert az Úréi a Föld geoszférái a földmagtól a köpenyen át a szilárd kéregig: Ő helyezte e rétegekre a földkerekséget.” Jól tudjuk, hogy a mai modern természettudományos gondolkodásunk számára nagyon fontos az a remény, hogy egyszer majd a világ minden porcikáját tökéletesen felfedezzük, folyamatait megértjük – de Isten a Bibliában számunkra sokkal fontosabb célt tár elénk: az Ő megismerését, hiszen ez meghatározza örökkévaló sorsunkat.

Ne emeld föl szemedet úgy az égre, hogy látva a Napot és a Holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét megtántorodjál, és leborulj előttük. Ne tiszteld azokat, amiket az Úr, a te Istened minden népnek adott az egész ég alatt.” (5Móz 4,19)

Fontos azt is látnunk, hogy az ókori-keleti népek kultúrájában az asztronómiai (csillagászati) és asztrológiai kérdések alapvetően keveredtek. Ez azt jelenti, hogy egyszerre figyelték meg az égitestek mozgását az égen, és egyszerre gondoltak arra, hogy ezeknek valamiféle mágikus, az emberi sorsot meghatározó erejük van. Az Ószövetség isteni kijelentése Izrael fiai számára egyértelmű: „Lehet, hogy ezek a népek így látják a világmindenség erőit, de ez hibás kép. Egyedül mindenek Teremtőjének van hatalma emberi sorsokat befolyásolni, az égitestek mozgását is Ő rendeli el.”. Szóval látunk példát arra is bőven a Bibliában, amikor Isten bírálja a korabeli kultúrák világképét azért, mert ezek a képek gátolják az embereket, hogy a valódi Istennel találkozzanak.

Röviden tehát ezt az alapelvet úgy összegezhetjük, hogy vannak a korabeli kozmológiának Isten számára semleges elemei. Amikor a szentírók a saját koruk „tudományának” megfelelően látják a természet folyamatait, akkor Isten nem korrigálja őket, mégpedig azért nem, mert ez nem befolyásolja a Teremtővel való kapcsolatukat. Teljesen mindegy, hogy Sámuel azt gondolja, hogy az eső úgy keletkezik, hogy az égbolton megnyílik egy ablak, a mai kor embere pedig tudja, hogy ez egy légkörfizikai jelenség – ennél sokkal lényegesebb, hogy mit lát e jelenség hátterében. Fontos látnunk ezért, hogy a bibliai kijelentés a mai modern tudományos világképünkre nem reagál közvetlenül, ennek az egyszerű oka, hogy biztosak lehetünk benne, hogy az ókori emberek fel sem vetették az élővilág törzsfejlődésének kérdését, a kontinensek vándorlásának lehetőségét vagy akár a globális éghajlati rendszer működésének fizikai hátterét. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a Biblia világos kijelentése, hogy aki a teremtett világ természeti jelenségei mögött nem a Teremtő Isten hatalmát és munkáját látja, az téved. Az akkori emberek az elemeknek, égitesteknek és egyéb természeti jelenségeknek misztikus, okkult és politeista hátteret adtak, és ez ellen mindig felszólaltak Isten ihletésére a szentírók. A mai modern tudományos világnézet képviselői ugyanezt teszik, csak éppen egy materialista színezettel: „Nem Isten vagy természetfeletti van a természeti jelenségek mögött, hanem a semmiből lett minden, az anyag hozta létre magát, vagy minden a véletlen műve… stb.” A lényeg tehát itt, hogy a teremtett világ jelenségeinek részletesebb megismerése nem kell ateizmusra vezessen minket, hanem Isten teremtő hatalmának még nagyobb magasztalásába.

3. Korabeli szokások, és azok erkölcsi háttere

Végül a bibliaértelmezés és a kulturális háttér kapcsolatának egy igen sarkalatos kérdése a korabeli erkölcsi háttérrel rendelkező szokások vizsgálata. Itt is hasonló problémánk adódhat, mint az előző két esetben: szó szerint kell értenünk, amit a szerző ír Isten akaratával kapcsolatban, vagy az csak egy alapelv, amit az adott kultúra szokásai szerint helyeztek a gyakorlatba. Nézzünk rá példákat!

Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál, jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül. Ha az apja nem akarja őt neki adni, annyi pénzt adjon, amennyi a hajadonok jegyajándéka.” (2Móz 22,16-17)

Ha az emberi kultúrák szexuáletikai „fejlődését” nézzük, akkor azt tudhatjuk, hogy a premodern társadalmak legtöbbjében a házasság előtti szexuális élet erkölcsileg igen negatív népítéletet vont maga után. A szüzességet értéknek tartották a nők életében, és akik ezt elvették házassági szövetség nélkül, azokat a nők megszégyenítőinek látták. A példának hozott ószövetségi igerészünkben láthatjuk, hogy ha egy férfi elcsábít és ágyba visz egy még nem eljegyzett hajadont, akkor – ha mindez kiderül – a lány apjánál kell jelentkeznie, hogy hivatalosan feleségül akarja venni őt, ennek minden anyagi vonzatával együtt. (Itt azért van szó még nem eljegyzett lányról, mert ha már eljegyzett lánnyal fekszik le az adott férfi, annak a szankciója halálbüntetés volt.) Érdekes azt is megfigyelni, hogy a szexet kezdeményező csábító férfinek nincs egérútja – a jegyajándék összegét már mindenképpen bukta, de ha a lány apja úgy gondolja, hogy ilyen rossz erkölcsű figurához nem engedi a lányát hozzámenni, a gyermeke védelme érdekében a leánykérést jogi értelemben elutasíthatja. A kérdésünk itt is nagyon világos: Isten számára valóban nem kedves a házasság előtti szex, vagy egyszerűen az akkori kultúrában ez förtelmes tett volt, és Isten csak alkalmazkodott ehhez? Ha Isten a mai 21. századi kultúrában – ahol a szabad, kötöttség mentes szex igen nagy érték – beszélne erről a kérdésről, vajon mit mondana? Ma már a keresztények nyugodtan élhetnek együtt az összeházasodás előtt?

Jelen esetünkben a válasz azért nem könnyű, mert mondhatnánk azt, hogy a Biblia megírásának teljes ókori időszaka kedve Mózestől és zárva az újszövetségi apostolokig szexuáletikai kérdésekben viszonylag egységes. Mind az Ó- mind az Újszövetség más részeiből megtudhatjuk, hogy Isten számára a házasság az egyedül elfogadható szexuális jellegű kapcsolat férfi és nő között, de ezzel szemben felhozható az a kritika, hogy Isten egyszerűen csak nem akart változtatni az akkori erkölcsi töltetű kulturális normákon, de ma már máshogy gondolná. Habár ezek az indokok jogosan felhozhatók, mégis a Szentírás belső bizonyságtételének két eleme segíthet megérteni azt, hogy a legtöbb konzervatív-evangéliumi keresztény bibliamagyarázó szerint miért örök érvényű igazság a házasság előtti szex tiltása Isten részéről.

A, Az ószövetségi korban a környező népeknek bőven voltak olyan kulturális szokásai (pl.: vallási prostitúció, vérfertőző kapcsolatok, homoszexuális közeledések, állatokkal való közösülés… stb.) melyek nem minden esetben váltak kirívóvá az adott társadalmakban. Ha azonban a 3Móz 18-at elolvassuk, világosan láthatjuk, hogy Isten határozottan szembeszállt olyan szexuális jellegű szokásokkal, melyeket erkölcstelennek és utálatosnak gondolt. Így bőven van okunk feltételezni, hogy a házasság előtti szex ilyen komoly szankcionálása is a korabeli erkölcstelen kultúra átformálása céljából történt, hogy Izrael fiai ne tegyenek olyan dolgokat, ami Isten előtt nem kedves.

B, Még erősebb érv amellett, hogy a példa igeszakasz egy örök érvényű igazságról szól a teremtés rendjének leírása. Mózes első könyvében így olvassuk: „Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek.” (1Móz 2,24) Jézus ezt a rendet így erősíti meg: „Úgyhogy többé nem két test, hanem egy. Amit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza!” (Mt 19,5) Pál apostol pedig, aki a Korinthus városában lévő hívőknek ír arról, hogy ne vegyenek részt a kulturálisan ott elfogadott vallási prostitúcióban Jézus tanítására hivatkozik, és azt állítja, hogy aki egy prostituálttal lép szexuális kapcsolatba az bűnt követ el, mert egy test lesz ővele (1Kor 6,15-20). Mind a korabeli prostitúció, mind a szexuális forradalom utáni mai kor promiszkuitása és házasság nélküli szexuális élete a Biblia alapján tehát lázadás Isten a férfi és nő kapcsolatáról szóló eredeti terve ellen. Ez a terv pedig kultúrától és kortól független örök igazság.

Végül pedig láthatunk arra is példát a Bibliában, hogy Isten alkalmazkodik az adott kor kulturális szokásaihoz, de ma már nem mondhatjuk ki azt, hogy mivel a Szentírásban így csinálták, nekünk is így kell tennünk. Három példát hadd említsek erre:

A, Egy ószövetségi házassági ceremónia a kor szokása szerint úgy történt, hogy a több napon át tartó lakodalom kezdetén a násznép előtt az ifjú párnak meg kellett kapnia az atyai áldást a lány apjától, és ezzel ő a lány feletti tekintélyét átruházta a leendő férjre. Ezután pedig este el kellett hálniuk a nászéjszakát, és a leány szüzességét bizonyító véres lepedőt oda kellett adni a leány apjának bizonyítékul, hogy tisztán és szentül lett kiházasítva a lány. Ez a szokás Mózes törvényébe is bekerült (5Móz 22,13-21). Itt az alapelv a leány és családjának jogi- és becsületbeli védelme volt. Az újszövetségi korban ennek a szokásnak azonban már nem látjuk nyomát, és napjainkban sem jut eszünkbe, hogy így kellene tartanunk keresztény párok közötti lakodalmat.

B, Meg lehet itt példának említeni azt is, hogy Isten előírta Izrael fiainak, hogy nem ehetnek nyulat, sertést vagy akár csigát sem (3Móz 11). Aki ezekből evett, erkölcsi értelemben bűnt követett el Isten ellen. Az Újszövetségben viszont azt láthatjuk, hogy ezek az étkezési tilalmakat Jézus maga szüntette meg (Mt 15,10-20). Egy régi erkölcsi/kulturális norma tehát többé nem vált erkölcsi kérdéssé.

C, Végül láthatjuk azt is, hogy már Ábrahám korától kezdve találkozhatunk a Bibliában a poligámia korabeli kulturálisan teljesen elfogadott intézményével. Azt is láthatjuk, hogy Isten nem tiltja meg az ősatyáknak, hogy több feleségük legyen, sőt később a királyokat sem feddi meg nyíltan ezért. Sőt Isten tervének része, hogy Izrael 12 ősatyja Jákob négy feleségén keresztül szülessen meg. Ez egy olyan kulturális norma, amire az Ószövetség idején Isten „rábólintott”, mégis az Újszövetség korára Jézus visszahozta az eredeti teremtési rend szerinti „egy férfi és egy nő egy egész életen át” mintáját. Így azért, mert látjuk ezt a Bibliában, az adott kor kultúráját követnünk, sőt2.

Habár a Genezis komoly teológiai-értelmezési kérdéseire nem adtam választ, ezekből a példákból talán jobban megérthetjük, hogy milyen fontos megismernünk a Szentírás adott könyveinek kulturális hátterét, hogy megérthessük az eredeti szerző a Szentlélek által ihletett üzenetét. Véleményem szerint a Teremtés könyvének eleje a Szentírás legrégebbi iratai közé tartozik, ahol számíthatunk arra, hogy a korabeli kulturális és nyelvi fordulatokat talán tökéletesen soha nem fogjuk érteni. Ezért e szakasz különböző értelmezési irányai velünk maradnak, de arra nagyon jók, hogy ezeken keresztül újra és újra átgondoljuk azt, hogy mi milyen alapelvek szerint műveljük a Bibliai írásmagyarázat szakmáját.

1https://bibliakultura.blog.hu/2019/01/07/okori_vilagkep

2Az apostoli korban, sőt napjainkban is lehetséges, hogy egy poligámiát engedő társadalomban egy több feleségű férfi és családja megtér. Ekkor nem lehet válásra kényszeríteni ezeket a házaspárokat, de például az újszövetségi korban gyülekezeti vezető, aki példa a nyáj előtt egyfeleségű férfi lehetett csak (1Tim 3,1-13).

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük