Genezis 19. – Az ítélet hajnala
2020. június 19. BibliaBlog Nincs hozzászólás

Mózes első könyvének tizenkilencedik fejezete Lót sorsáról szól. Isten nem őt választotta az akkor még gyermektelen Ábrahám örökösének, sőt földrajzilag el is kellett távolodnia rokonától. Egy olyan nép közé került azonban, akikről egyre nyilvánvalóbbá vált gonoszságuk. Lótot egy olyan embernek mutatja be a Biblia, aki szerette Istent és az Ő útjain akart járni, és maga is kínlódott a Sodomában tapasztaltak miatt (2Pét 2,7). Ebben a részben megláthatjuk, hogy Isten hogyan viszonyul az emberi gonoszsághoz, hogy van egy pont, ami után egy kultúrát nem enged tovább élni, mert az már a többi emberre káros.

1 Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult,1
2 s így szólt: Íme, Uraim, kérlek, jöjjetek be szolgátok házába, mossátok meg lábatokat, és térjetek nyugovóra. Reggel korán fölkelhettek, és utatokra indulhattok. Azok pedig ezt felelték: Nem, hanem az utcán alszunk.
3 De mivel nagyon unszolta őket, betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret is sütött, és ettek.

Nagyon hasonló jelenet tárul elénk itt, az előző fejezetben látottakhoz. Nem tudjuk, hogy Lót egyedül ült-e Sodoma kapujában – bár abban biztosak lehetünk, hogy a helybéli férfiak nagyon is érzékelték a két idegen érkezését – de az fontos, hogy Lót azonnal megszólította a két angyalt kifejezve a vendégszeretetét. Azt is vegyük észre, hogy „arccal a földre borult” a két idegen előtt, ami az akkori kultúrában a teljes tiszteletet és alárendeltséget fejezte ki. A városlakók nagyon jól tudták, hogy Lót nem helybéli, hanem csak „betelepült jövevény”, de honnan jöhet ez a két ember, akit Lót ilyen látványosan tisztel? Mit akarhatnak? Talán más városok uralkodói lehetnek, akik ellenséges szándékkal fürkészik Sodomát? A bizalmatlanság a tetőfokára hág.

4 Lefekvésük előtt a város férfiai, a sodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész közösség egytől egyig.
5 És szólították Lótot: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.
6 Kiment hozzájuk Lót az ajtó elé, és bezárta maga után az ajtót,
7 és ezt mondta: Kérlek, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot!
8 Íme, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom azokat tihozzátok, és cselekedjetek velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mert az én hajlékom árnyéka alá jöttek.
9 De azok azt mondták: Menj innen! Majd így szóltak: Csak egy jövevény nálunk, és ő szab törvényt nekünk? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal. És rárohantak, és már azon voltak, hogy betörik az ajtót.
10 De kinyújtották azok a férfiak a kezüket, és bevonták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót.
11 Az embereket pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg a kicsinytől nagyig, annyira, hogy belefáradtak az ajtó keresésébe.

Ahogy a Genezis korábbi fejezeteiben többször láttuk, úgy itt is „megismerni” kifejezés szexuális aktusra utal. Sodoma férfi lakossága azzal kívánta „üdvözölni” a két idegent, hogy szexuálisan megszégyenítik őket. Habár a Biblia a homoszexuális érintkezés minden formáját Isten elleni lázadásnak tartja, jelen esetünkben egyáltalán nem arról van szó, hogy a sodomai férfiak szerelmüket akarták kifejezni a két jövevény iránt. Sokkal inkább arról van szó, hogy gyanakodhattak e két férfi esetleg ellenséges szándékaival kapcsolatban, és úgy döntöttek, hogyha a dominanciájukat kimutatják, és csoportosan megerőszakolják ezeket a férfiakat, akkor majd nem mernek többé visszajönni a városba. Természetesen az olvasóban felmerülhet a felháborodás, hogy milyen embertelenek voltak a sodomai férfiak, hiszen ilyen gonoszság napjainkban esetleg a börtönökben fordulhat elő, ahol az erősebb fogvatartott férfiak így gyalázzák meg a gyengébbeket. E megdöbbentő események ilyen részletes leírása azonban tudatos a Genezis szerzőjétől: Isten tényleg nagyon kegyelmesen ki akarta vizsgálni, hogy Sodomában valóban ennyire rossz-e a helyzet, és az eredmény sajnos mindennél rosszabb lett.

Lót felismerte a helyzet súlyát, és valószínűleg nagyon jól tudta, hogy ezek a férfiak képesek megtenni, amit elhatároztak. Talán már máskor is tanúja volt effajta erőfitogtatásnak a részükről. Főhősünk fél, és ezért meggondolatlan dolgokat ígér Sodoma lakóinak. Csak, hogy a tiszteletre méltó vendégeit mentse, felajánlja két szűz lányát, hogy velük csináljanak azt, amit csak kívánnak. Nem kell feltételeznünk Lótról, hogy a világ legrosszabb apája lett volna, vagy nem szerette volna a lányait. Egyszerűen a nagyon erős félelem képes eltorzítani ítélőképességünket, és ekkor nagy hibákat követhetünk el. Sodoma férfiai azonban nem szexuális vágy hatására jöttek Lót házához, hanem büszkeségből és félelemből. Meg akarták mutatni, hogy ők a helyi erős emberek, ezért számukra Lót lányainak megerőszakolása nem lehetett alkualap. Habár Lót a testvéreiként szólítja meg sodomai férfitársait – apellálva a jóindulatukra és emberségükre – e férfiak kívülállónak tekintik Lótot, sőt olyan veszélyes elemnek, aki bele akar szólni a város szokásaiba.

Amikor úgy tűnik, hogy már minden elveszett a két angyal közbeavatkozik, és megvakítja az egész csapat férfit. Isten pedig ezzel megmutatja hűségét Lót és családja felé. Ahogy Ábrahámmal megbeszélte, nem veszíti el az igazat a bűnössel együtt. De, hogy ki a valójában igaz Lót családjában, az a szívbéli döntésekben fog megmutatkozni.

12 Akkor azt mondták a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vőidet, fiaidat és leányaidat és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyről,
13 mert elveszítjük e helyet, mivelhogy eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr küldött minket, hogy elpusztítsuk e várost.
14 Kiment azért Lót, és így szólt a vőinek, akik a leányait el akarták venni: Keljetek föl, menjetek ki e helyről, mert elveszti az Úr ezt a várost! De a vőinek úgy tűnt, mintha tréfálna.
15 Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, vedd a feleségedet és jelen lévő két leányodat, hogy el ne vessz a város bűne miatt.
16 Mikor pedig tétovázott, megragadták a férfiak a kezét és feleségének s két leányának a kezét az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték, és otthagyták a városon kívül.

Úgy tűnik, hogy Lót két lánya jegyben járt egy-egy sodomai férfival, és a házasságra készültek. Ezt tiszteletben tartva az angyalok őket is meg akarták menteni, és Lót is igyekezett rábeszélni őket, hogy meneküljenek. De ezek a férfiak nem az Örökkévaló szövetségéhez tartoztak, és nem különösebben adtak Lót szavára. A Biblia beszél arról, hogy az emberiség történelmében lesz egy pont, amikor Isten ítéletet tart majd az egész bolygó minden lakosa felett. Amikor elközelít ez az idő sok ember nagyon hasonlóan fog reagálni Lót jövendőbeli vejeihez: „ugyan már, milyen veszély érhet minket? Ki az az Isten, aki majd itt ítéletet tart?” Ma sokan úgy gondolják, hogy amikor a keresztények Jézus visszajövetelére várnak, akkor naiv tündérmeséket kergetnek. De ahogy Sodoma esetében, úgy az egész világ esetében is majd a történelem fogja bizonyítani az ellenkezőjét.

Mivel a két jövőbeli férj nem jött, minden angyal kezére jutott egy-egy családtag, és négyüket mentették ki a hamarosan elpusztuló városból. Lót félelmét és bizonytalanságát ebben a nagyon fura helyzetben érthetjük, de ennél nagyobb Isten hűsége, aki nagyon határozottan eltüntette őket az ítélet helyéről. De a történetnek itt még nincs vége.

17 Amikor kivitték őket, azt mondta az egyik: Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz!
18 Lót azt felelte: Ne, ó, Uram!
19 Íme, szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy irgalmasságot mutattál irántam, hogy életemet megtartottad. De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak.
20 Ímhol a közelben van egy városka, hadd meneküljek oda; lám, kicsiny az, ott én életben maradok.
21 Mondta azért neki Isten: Ím, rád tekintek e dologban is, és nem pusztítom el azt a várost, amelyről szóltál.
22 De siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték el azt a várost Cóarnak.
23 A nap már feljött a földre, mikor Lót Cóarba ért.
24 Az Úr pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára és Gomorára.
25 Elsüllyesztette azokat a városokat és azt az egész vidéket; és a városok minden lakosát és a föld növényeit is.
26 Lót felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.

Amikor az angyalok arra utasítják Lótot, hogy a hegyre meneküljön, hősünk még mindig retteg. Talán fél attól, hogy megtámadja valaki: a városok mindig is védelmet nyújtottak ilyen spontán rablótámadások ellen. Talán ezért gondolta, hogy az ítélet völgyének szélén a kis városkában (héberül is azt jelenti Cóar, hogy kicsi) biztonságot talál.

A 24. versben láthatjuk, hogy csak akkor kezdődött el a tüzes, kénköves eső Sodomára és Gomorára, amikor Lót már megérkezett a biztonságos helyre. Itt az eredeti szöveg úgy szól, hogy „Az Úr pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az Úrtól az égből Sodomára és Gomorára”. A fordítás itt elfedi azt, hogy az eredeti mondatban Jahve neve kétszer szerepel. Az Úr indította a tüzes és kénköves esőt, ami az égből érkezett személyesen az Úrtól. Ezt az ítéletet nagyon nehéz megmagyarázni természeti jelenségekkel. Ha vulkánkitörés lett volna például, akkor a tüzes eső a vulkánból jött volna, nem az égből. Ha meteorzápor volt, és a világűr irányából érkezett, akkor ismét ellentmondásba ütközünk, hiszen olyan nagynak kellett lennie, hogy az egész völgy településeit a föld alá temesse, de úgy, hogy a környék ebből semmit se érezzen meg. Természetesen a szentíró célja nem az volt, hogy pontos tudományos leírást adjon a jelenségről, azonban az biztos, hogy az Úrtól származott a jelenség, és az eredménye minden akkori ember számára nyilvánvaló volt. A Bibliában egyébként látunk még példát arra, hogy Isten egyszer megnyitja a földet az ellene lázadó csoport alatt, és ők lezuhannak a Föld mélyére. Ez a katasztrófa is hasonló természetfeletti csoda kellett legyen a leírások alapján.

Fontos meglátnunk itt Lót feleségének esetét is. Mivel Lót egyedülállóként ment el még Ábrahámtól – legalábbis a Biblia nem említi, hogy házas lett volna – valószínű, hogy a Sodoma környékéről származó lányok közül választott feleséget. Az angyalok pedig egy dolgot parancsoltak összesen Lótnak, hogy ne nézzenek hátra, és ne sajnálják az elvesző várost, mert ez Isten igazságos ítélete. Lót felesége azonban visszatekintett, a szívében vágyott vissza a bűnös Sodomába, és ezért az ottani lakosok ítéletéhez hasonlóban részesült: sóbálvánnyá lett, és meghalt.

27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol annak előtte az Úr színe előtt állt.
28 Sodoma és Gomora felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a föld füstje, mint a kemence füstje.
29 De amikor elvesztette Isten annak a környéknek a városait, megemlékezett Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, amikor elsüllyesztette a városokat, amelyekben Lót lakott.

A történetünk vége felé megjelenik Ábrahám, az aggódó nagybácsi, aki tudta, hogy jön az ítélet Sodomára. Ezért megnézte távolról az elvesző vidéket, mondhatni ő volt a világ első katasztrófaturistája. Valószínűnek tarthatjuk, hogy később Ábrahám találkozott Lóttal, és megtudta mi történt pontosan, hiszen az ősatya családja vitte tovább Isten tetteinek történetét ebben a korban. Innen tudhatunk Lót családjának későbbi jövőjéről, amit itt a fejezet végén olvashatunk.

30 Lót pedig fölment Cóarból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával.
31 Azt mondta egyszer a nagyobbik a kisebbiknek: Apánk megöregedett, és nincs a földön férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint.
32 Jer, adjunk bort inni apánknak, háljunk vele, és támasszunk magot a mi apánktól.
33 Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem lánya lefekvéséről, sem fölkeléséről.
34 Másnap a nagyobbik a kisebbiknek azt mondta: Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszuk magot a mi apánktól.
35 Azon az éjszakán is adtak bort az apjuknak, és fölkelt a kisebbik is, és vele hált.
36 Lót leányai mindketten várandósak lettek apjuktól.
37 Fiút szült a nagyobbik, és Móábnak nevezte. Ő a móábiak atyja mind e mai napig.
38 A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte. Ez az ammóniak atyaja mind e mai napig.

Lót meg volt győződve róla, hogy Cóar városában jó lesz neki – de valószínűleg ugyanolyan idegen és veszélyes volt számára az a hely, mint a korábbi Sodoma városa – így végül egy hegyi barlangban, szinte remeteként él lányaival. Lehetséges, hogy ez az egész ítélet dolog és a felesége elvesztése megváltoztatta Lótot, és egészségtelen félelemből választotta a remete életmódot. Azt is láthatjuk, hogy a saját lányai is reménytelennek látták azt, hogy valaha kiengedi őket majd a barlangból.

Lót lányainak teljesen érthető vágya volt, hogy megházasodjanak és gyermeket szüljenek. Az akkori kultúrában ez volt szinte az egyetlen ideális életcél egy nőnek. Ebben a reménytelenségükben a mai olvasó számára is meghökkentő dolgot tesznek: részegen „megerőszakolják” az apjukat. És úgy tűnik, hogy tényleg képesek voltak ezt a „tervet” úgy kivitelezni, hogy az apjuk nem tudta meg, hogy végül kitől lettek a gyermekeik. Izrael és Mózes számára viszont e gyermekek fontossá válnak a későbbi történelem során. A móábiak és ammóniak ugyanis Izrael fiainak szomszédaivá váltak, és a kapcsolatuk nem volt soha felhőtlen. A Isten népe nem felejthette el, hogy ők akárhogyan is: szegről-végről rokon nép.

1 A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter
Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük