Genezis 30. – Jákob harcos hétköznapjai
2020. december 10. BibliaBlog Nincs hozzászólás

Mózes első könyvének harmincadik fejezete Jákob családi életéről szól, és leginkább arról, hogy a feleségei milyen versenyt futottak a fiúutódok világra hozásában. A fejezet végén megtudhatjuk, hogy Isten milyen különlegesen áldotta meg Jákobot nagy vagyonnal, hogy vére hazatérhessen az ígéret földjére.

1 Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok![1]
2 Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen?
3 Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala.
4 Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
5 és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak.
6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak.
7 Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak.
8 És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte Naftálínak.

Jákob már négy fiúgyermek büszke édesapja Lea oldaláról, amikor Ráhel elkezd „kiborulni” azon, hogy nem tud gyermeket szülni a férjének. Hétköznapi élettapasztalat napjainkban is, hogy sokszor a testvérek szeretnek versengeni egymással: a fiatalabb azért küzd, hogy utolérje az idősebbet, akinek mindig hamarabb voltak meg dolgok – az idősebb azért küzd, hogy nehogy már többre vigye nála a fiatalabb. Ráhel megkapta a „legfontosabb feleség” privilégiumát Jákobtól, mégis az idősebb nővére vitte többre a szülés területén. Ráhel érzelmi állapota tehát nem meglepő, Jákob hibáztatása viszont kifejezetten bántó, hiszen egyetlen férfi sem képes meddő feleségét termékennyé tenni.

Nem tudjuk, hogy mennyire ismerte ekkor Ráhel Ábrahám családjának történetét, de Bilha másodfeleségül adása Jákob számára nagyon összecseng Ábrahám, Sára és Hágár történetével. Természetesen Bilha Ráhel szolgája volt – egyfajta tulajdona abban a kultúrában – ezért élhetett azzal a bevett gyakorlattal, hogy az általa szült gyerekeket jogilag a saját gyermekeinek tudhatta. Bilha elsőszülött fiát Ráhel Dánnak nevezte, ami a héber „ítélet” szóból ered – ez a fiú arra emlékeztette Ráhelt, hogy Isten végül ítélt felőle és megadta neki, ami jár. Hogy Isten is így gondolta-e arról nem beszél a bibliai szöveg itt. Bilha második gyermeke, Naftáli is egy héber szójátékból ered: a „tusakodás, vetélkedés” szó emlékeztette Ráhelt arra, hogy végül megszerezte magának azt, amit akart, és ezzel revansot vett nővérén.

Ezekből a beszámolókból jól megfigyelhetjük Lea és Ráhel jellemét. Lea imádkozik és Jákob Istenéhez fordul kegyelemért, és így szül négy gyermeket, ezzel szemben Ráhel a saját akaratából és erejéből igyekszik szerezni magának gyermeket, de nem látjuk, hogy az Örökkévalót kereste volna a bajai megoldására. És nagyon érdekes, hogy habár Jákob 12 fia, Izrael 12 ősatyja Isten akaratából született úgy, hogy az Úr az emberi gyarlóság tetteit is jóra fordította, a messiási vonalon azonban Jákob elhívásának legfontosabb örököse Júda lesz – ő, aki Isten kegyelméből született Leának.

9 Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül.
10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak.
11 És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte.
12 Lea szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak.
13 Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.

Úgy tűnik Ráhel annyira büszke volt erre a szülési versenyre, hogy Leát ez a hozzáállás a „ringbe szállásra” ösztönözte. Ha Ráhelnek joga volt Bilhát bevetni, akkor ő majd beveti Zilpát. Így Jákob már négy feleséggel büszkélkedhetett. Érdekes azt is látni, hogy a testvérek közötti versenybe nem akar beszállni döntőbíróként Jákob, meg sem szólal, csak engedelmesen teszi a dolgát. Az izraeli ősatyák nevei pedig továbbra is hivatalos édesanyjuk aktuális érzelmi élményeit sugározzák. Lea korábban a gyermekeit Istennel kapcsolatban nevezte el, most Zilpa gyermekeit inkább a verseny hevében: Gád neve a héber „szerencse” szó köré épül, Ásér neve pedig elsősorban a „boldogság” héber szóról ered.

14 És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából!
15 Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért.
16 Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán.
17 És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak.
18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt.
19 Majd ismét fogant méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt.
21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.

A mandragóra növény viszonylag elterjedt volt az ókori Közel-Keleten, és azt tartották róla, hogy szexuális vágyfokozó szer, valamint a női termékenységet is növeli. Nem csoda tehát, hogy Ráhel szeretett volna élni ezzel az „értékes növénnyel”, hiszen még mindig arra vágyott, hogy saját gyermeket szüljön férjének. Habár Ráhel kedvesen kér egy keveset Rúben mandragórájából, Lea kiönti eddigi frusztrációját húgára. Úgy tűnik a leírásból, hogy Jákob alapvetően Ráhelnél aludt esténként, és Leát elhanyagolta érzelmileg és testileg is. Ráhel megérezve a helyzeti előnyét jó üzletet ajánl: „Jákob ma nálad alszik, én pedig kapok a mandragórádból.”

Úgy tűnik, hogy mielőtt Jákob este megérkezett Lea imádkozott azért, hogy a férjével töltött éjszaka után újra teherbe essen. Isten pedig meghallgatta őt, és újra fiúgyermeket szült: Issakár neve pedig a héber „jutalom” szóból ered, és a Biblia többi része szerint valóban az anyaméh gyümölcse jutalom (Zsolt 127,3), Lea tehát Istentől kapott ajándékként fogadta ötödik fiát. Bár kétségtelenül úgy érezte, hogy Zilpa „feláldozásáért” kapta e gyermeket jutalmul.

A leírásból pedig úgy tűnik, hogy ezek után Jákob újra rendszeresen bejárt Lea sátrába, hiszen két újabb gyermeke is született. Az első Zebulon, akinek a neve „lakhelyet” vagy „állandó lakhatást” jelent a héberben, és arról az örömről szól, amit Lea érzett amiatt, hogy a férje újra vele (is) lakik. Ezután még egy leánygyermeket is szült, Dinát, akinek a neve a Dán név női változata, és ez is az „igaz ítélet” gondolatvilágából fakad. Ezzel pedig Lea megnyerte az utódok versenyét, Izrael 12 fiú utódjából 6+2-t már biztosan magáénak tudhat. Bár persze ő még azt nem tudta, hogy Jákobnak 12 fia lesz összesen.

22 Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét.
23 Fogant méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat.
24 Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az Úr nekem másik fiút is!

Ráhel személye kissé ellentmondásos a Bibliában: tudjuk róla, hogy sokszor a maga erejére támaszkodik, sőt nem veti meg az idegen bálványok tiszteletét sem, de mégis most úgy látszik, mintha ebben a vesztes helyzetben Istenhez fordult volna. Isten pedig erre a pontra várt, és megnyitotta a méhét. Gyakran előfordul az életünkben, hogy Isten nevelő célzattal ad nehézségeket az életünkben, mert büszkék vagyunk, és nem akarunk Hozzá fordulni segítségért. De amikor összetörünk, akkor segítségünkre siet, hogy megtapasztaljuk milyen minden gondunkat Őrá bízni. Ez történt itt most Ráhellel. Az ifjú feleség nagyon örül elsőszülött gyermekének, és Józsefnek nevezi. Ez a név Ráhel kérését vagy akár telhetetlenségét is kifejezi, hiszen azt jelenti, hogy „adjon még” Isten neki fiúgyermeket. Itt pedig felmerülhet egy olyan kérdés, amivel minden embernek szembe kell néznie, aki Istenhez fordul: Az áldásaiért kell nekem Isten, vagy önmagáért érdekes Ő számomra?

25 Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek az én helyemre, a hazámba!
26 Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged.
27 Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr.
28 És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom!
29 Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod.
30 Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is?
31 Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed:
32 nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem.
33 És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.
34 Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne.
35 Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta.
36 Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
37 És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró-, és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére.
38 A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.
39 És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek.
40 Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé.
41 És amikor a nyáj java részének párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak.
42 De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43 És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.

Jákob számára eljött a pont, amikor a népessé vált családjának immár külön életet akart, elszakadva az apósa házából, és visszatérve az ígéret földjére. Valószínűleg ez 14 év szolgálat után volt, amikor a Ráhelért való bért is ledolgozta apósának. Lábán azonban látta, hogy Jákob nagyon jó munkaerő és mintha az Úr Jákobon keresztül gazdagította volna meg őt. Ezért világosan kifejezi, hogy nem akarja őt még elengedni, hiszen Jákob most dolgozhatna meg még a saját vagyonáért. Jákob pedig úgy dönt, hogy nem aranyat kér az apósától, hanem a későbbi gyarapodása szempontjából legfontosabb termelési eszközt: állatokat. Az akkori nomád pásztorok jólétét ugyanis az állatvagyon adta, és ezt Jákob jól tudta.

Egy nagyon érdekes alkudozást ír le nekünk Lábán nyájával kapcsolatban a Biblia. Jákob felajánlja Lábánnak, hogy a legritkább „kakukktojás” genetikájú bárányokat és kecskéket szeretné kérni a nyájból – általában a juhok fehér színűek voltak, a kecskék pedig egységesen sötétbarnák vagy feketék. A tarkabarka állatok ritka kivételnek számítottak, ezért Lábán gondolhatta, hogy Jákob ajánlatával jól jár hiszen, ez minimális veszteség számára. Mielőtt azonban az Jákob újra szolgálatba állt volna Lábán bebiztosítva magát az összes tarka-barka állatot elkülönítette attól a nyájtól, amire Jákob majd vigyázni fog.

Isten azonban megáldja Jákobot, és itt egy nagyon különös módszert látunk a juhok szaporítására. Úgy tűnik, hogy akkori népi megfigyelés volt, hogy amikor a fent leírt lehántolt fák nedvét isszák a juhok, akkor szaporábbak. Ha több az utód, akkor pedig több esély van tarka-barka genetikájú állatokra. A technika pontos működését nem ismerjünk napjainkban sem, de az biztos, hogy Jákob úgy csinálta, hogy a satnya juhok vagy kecskék kevesebb utódot hozzanak a világra. A kis „biotechnológiai” rásegítésen túl a történet hátterében nagyon világosan ott van Isten áldása, hiszen akit Ő meg akar áldani, azt megáldja. Hiába válogatta ki a juhokat Lábán, Jákobnak hamarosan akkor is hatalmas nyájai lesznek. A fejezet végére tehát láthatjuk, hogy Jákob már módos emberré emelkedik, és lassan készen áll a hazatérésre.


[1] A bejegyzésben szereplő összes igevers forrása: Újonnan revideált Károli-Biblia. Copyright © 2011 Veritas Kiadó.

Baji Péter

Baji Péter (1988–) ifjúsági lelkipásztor,
bibliai tudományok (BA) - Logos Hungary Keresztény Főiskola
PhD földtudományok, társadalomföldrajz - ELTE Földtudományi Doktori Iskola
Baji Péter

Latest posts by Baji Péter (see all)

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük